Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

327. országos ülés febrnár 21. 1887. 3ít járás; hiányzik a polgári peres eljárás; a mi jelenleg van, az nem felel meg a czélnak s nem arra való, hogy egyszerűsítse és természetes medrébe vezesse vissza a bírósági teendőket, a mennyiben ezen Írásos és körülményes eljárás, a melylyel jelenlegi peres eljárásunk kapcsolatos, lehetetlen, hogy egyszerűsítse és tulaj donképi feladatára vezesse a törvénykezési eljárást. Az ügyvédi rendtartást illetőleg évek óta kérelmezik az ügyvédi kamarák annak reformálását. Ujabb időben egy pár felmerült eset alkalmából az igazságügyminister nr szükségesnek látta, hogy legsérelmesebb pontjai fölött novellaris utón eszközöljön javítást. Ezen novella beadatott és reméljük, hogy segélyével elejét veendjük oly sérelmes eljárásoknak, a minők a legújabb időben bizonyos esetben fordultak elő. Ezek után, t. ház, az a kérdés merül fel, hogy az itt meglehetős nagy összegben felvett költségelőirányzatánál és különösen szemben azon tetemes emelkedéssel — mely az idén felmerül — lehet' séges-e a megtakarítás, letséges-e a költség-előirányzat leszállítása ? Én azt hiszem, hogy az a jelen viszonyok közt, a mostani törvénykezési eljárásunknál teljes lehetetlenség. Addig, mig nem egyszerfísittetik a peres eljárás; addig, mig nem deeentralisaltatnak a királyi táblák, addig ez nem képzelhető. (Közbeszólás • Hisz a äecentralisatio még több pénzbe kerül!) Igen, a decentralisatio perczében; de a mint ez a lépés megtörtént, a mint megadatott a lehetősége annak, hogy a királyi táblák az egyes törvényszékekre felügyelhessenek, akkor azok munkaereje jobban felhasználható lesz és ez jótékony hatással lesz nemcsak az ügyek vezetésére, hanem közvetve a költségek apadására is. (Közbeszólás: Aligha!) Ott, a hol nincs fegyelem — pedig a jelen rendszer mellett ez alig képzelhető — ott nem lehet rendet tartani; a hol pedig ellenőrzés nincs, ott fegyelem sincs, ellenőrzést pedig nem lehet gyakorolni ott, a hol hiányzik a felügyelet. (Helyeslés.) A felügyeletet csak akkor lehet valósággal foganatosítani, ha a királyi táblák decentralisatiója megtörténik. Ma az első bíróságok teendője még mindig fokozódik, ugy, hogy még 1881-ben az ügyek száma az első bíróságoknál 4.800,000 volt, addig a jelen évben azok száma egy millióval növekedett és 5.200,000-et tesznek. Ennek következtében természetesen a bírósági tisztviselők létszámát is emelni kellett, ugy, hogy 1881. óta 722 személylyel emelkedett abirák munkaszemélyzete és mindezek daczára ime itt van a királyi Curia munkakimutatása, mely szerint 1882-ben 28.000 ügydarabból ugyanazon létszámmal, mint ma, 8,900 restantia volt. 1883-ban 22,000 ügydarab mellett 4,577, 1884-ben 19,600 ügydarab mellett 3,782 KÉPVH. NAPLÓ. Í884—87. XV. KÖTET. restantia és ma 20,000 ügydarab mellett van 4,988 hátralék. A királyi táblánál megdöbbentő számban emelkednek a restantiák. Mig 1882. 136,000 ügydarab mellett 16-17,000 volt a hátralék, 1886. 108,000 mellett 23,000 restantia van. Különböző körülmények hatnak ugyan közre, a melyek ezeket a hátralékokat megmagyarázzák. És habár elismerem, hogy a judicatura egészben javult, hogy az sokkal alaposabb, hogy az tudományos tekintetben is magasabb niveaun áll, mint ezelőtt 6 — 7évvel; de azon körülménynek oka, hogy ily lényeges hátralékok vannak, egyrészt talán mégis abban keresendő, hogy a bíróságok administratiója például a királyi táblánál, a mely 142 bíróval bír, alig czélszerű. Egy ily nagy testületet kellően vezetni és a munkaerőt kellően kihasználni alig lehetséges. Nem akarok egyébre hivatkozni, mint azon ügyekre, a melyek érdemleges elintézést kívánnak. Mikor rendes körülmények közt egyegy ily ügy elbírálására alig lehet 3—4, 5 perczet fordítani, alig lehetséges az, hogy alapos és kellő igazságszolgáltatást emlegessünk. Eljárási és bírósági rendszerünknek kell tehát javulnia és pedig a perjog alapos megváltoztatásával. Az elsőfokú bíróságoknál, a melyek tetemes munkával vannak terhelve és a melyeknél mindenütt több a munka, mint a megfelelő munkaerő, látunk kivételes eseteket, a hol a munkaerők erőfeszítéssel bár, de megbirkóznak azon munkával, a mely reájok vár, de ez az illető tisztviselők személyére vonatkozólag hosszabb időn át alig képzelhető. Például itt van a fővárosnak egy elsőfokú bírósága, a budapesti kir. törvényszék, melynek polgári osztályában van az elnökön kivül 23 fogalmazói tisztviselője és 58,000 ügydarabja és így minden egyes biréja 2,400—2,500 darabot végez. Ez különben körülbelül átlaga annak, a mi az országban minden egyes elsőbirósági fogalmazói hivatalnokra, személyre esik. A budapesti királyi törvényszék megbirkózik ezen munkahalmazzal, a mennyiben most már in currenti vannak ügyei. Azonban van az országban járásbíróság, amelynek mindössze 3,000 ügydarabja van és a mely 3 fogalmazói tisztviselő mellett folytonosan szaporításért folyamodik. Fogalmazó-személyzetének száma tehát három s igy egyre-egyre 1,000 ügydarab esik és mégis panaszkodik, hogy nem győzi a munkát. Ez bizonyítéka annak, hogy a hol felügyelet és ellenőrzés nem létezik, nem lehet meghatározni azt, hogy a létező munkaerő kihasznáítatik-e? és hogy ez a munkaerő a reá várakozó feladatnak az állam és igazságügy érdekében megfelel-e? A fenforgó helyzetben és jelen viszonyok közt alig lehetséges az, hogy a legközelebbi időben ez irányban változás vagy lényeges javulás 41