Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

308 3a7- országos ülés Méltányossági szempontból nagyon is elvárható volna, hogy ha a Horvátországban élő magyarság oktatási nyelve, legalább ott,ahol csoportosan laknak, a magyar volna. (Helyesles a szélső" baloldalon.) Ha a Szerbiában és Romániában csoportokban lakó magyarságnak oktatási nyelve nem lehet a magyar, én még azért is kárhoztatom a kormányt, hogy diplomatiai utón nem tud odahatni, hogy ezen országban lakó magyarság nyelve megóvassék. De ha szent István koronájához tartozó országok lakói közt a magyar nyelv elhanyagoltatik, én ezt élhetetlenségnek tartom, él hete fi ens égnek akkor is, ha az a magyar nemzet részéről követtetik el. Pedig t. ház, Horvátországban nem igy áll a dolog. Horvátországban, különösen a Szia von megyékben mintegy 40 és egy néhány községben lakik a magyarság nagyobb zömben és ezen községekben, kivéve azon ötöt, melyekről a budapesti református püspökség némileg gondoskodik, az oktatási nyelv a horvát és a magyar gyermekek legnagyobb része még csak nem is lépheti át az iskola küszöbét, vagy ha átlépi, ott bizonyára hallja azt a nyelvet, melyre őt édes anyja gagyogni nem tanította. Állításom Mustrál ására felhozom a péterváradi kerületben levő Nikinczi községet. Ezen község lakossága nemzetiség és vallás szerint 4 részre oszlik, vagyis horvát, szerb, klementus és magyarokra; olyformán azonban, hogy a magyarság túlsúlylyal bir és a lakosság kétharmad részét képezi; vagyis 800 egy néhány lakos közül 600 magyar. Ezen szegény magyar gyermekek részére nemcsak, hogy magyar iskola nincsen, de iskolába -egyáltalán nem juthatnak. Nem említem fel, hogy Horvátországban a mi véreink sem az igazságszolgáltatás előtt, sem a közigazgatási hatóságok előtt nem valami grata personák, de mégis például a horvát sérelmek orvoslására kiküldött regnieolaris bizottság magyar tagjai figyelmét felhívom, hogy abban a községben, hol túlsúlyban vannak a magyarok, soha sem sikerült nekik az elöljáróságokba saját embereiket bevinni és ilyformán az elöljáróság keresztülvitte azt, hogy mert akkora iskolát nem birnak felállítani, melyben az összes tankötelesek elférhessenek, tehát a kisebb iskolákba bejuthatott 20 a szláv és 10 a magyar ajkúak közül; tehát a szláv ajkúak fele, a magyaroknak pedig 9-ed része, vagyis mintegy 90 tanköteles magyar fin közül csak 10. Az iskolában természetesen az oktatás nyelve a horvát. A nikinczi lakosság pedig minden áldozattal kész volna egy magyar iskola felállítására ; folyamodtak is ezért, hogy az állam vigye keresztül, hogy politikai szempontokból lehetséges legyen nekik oly iskolát felállítani, melyben magyarul tanulhatnak s csak az iskola felállítását segítse elő a magyar kormány, fenntartását egészen magukra vállalják, sőt a felállításhoz is február 21. 18S7. hozzájárulnak. Ezt a kérvényt felküldötték a magyar közoktatási minister úrhoz, onnan leküldötték a horvát bánhoz, honnan azt a választ kapták, hogy várjanak, mig Horvátországban akad oly tanító, ki magyarul is fog tudni, majd akkor elküldik nekik. A lakosság 3 esztendő óta várja ezt, de még Horvátországban magyarul tudó néptanító nem akadt. És, t. ház, a mi történik Nikinczán, az történik Herkovicon, Platicevon és a többi, körülbelül 40 és egynehány községben. Én nem tudom, t. ház, hogy Horvátországban mint magyarázzák a méltányosságot, de méltányosságnak azt nem ismerhetem el, hogy mig a horvátok nem annyira erős hadseregükre, de 44 főből álló erejükre támaszkodva, minden alkalmat fel birnak arra használni, hogy a magyarságtól minden concessiót kierőszakoljanak, addig süketek maradnak a Horvátországban lakó magyarok igazságos és jogos panaszai előtt. Én erre nézve semmi indítványt tenni nem akarok, hanem ha a t. közoktatásügyiminister ur úgy nyilatkoznék, hogy nincsen hatalmában ezen segíteni, akkor mély sajnálattal veszem tudomásul a magyar kormánynak Horvátországgal szemben tehetetlenségét, ha pedig hatalmában áll segíteni ezen, szeretem hinni azt, hogy a közoktatásügyi minister ur magyar érzülete meg fogja súgni azt, hogy mit dictál itt a kötelesség. A költségelőirányzatban ezen helyen vannak felsorolva a kisded- óvodák is; szabad legyen tehát felszólalásom alkalmával e tekintetben is egy pontra felhívni a t. közoktatásügyi minister ur figyelmét. Mióta Magyarországon az újabb alkotmányos aera megvan, azóta Fiúméban a magyarság száma annyira szaporodott, hogy meglehetős kis telepet képez. A magyar kormány igen helyesen a Fiúméban lakó magyaroknak és a magyarokkal együtt érző olaszságnak óhajtására gondoskodott nevelésükről, úgy, hogy ott minden szükséges iskolával el vannak látva, egynek látom azonban hiányát, egy kisded-óvodának. Ezt a kisdedóvodát némileg pótolja ott egy fiumei magyar érzelmű nőknek, különösen pedig egy fenkölt lelkű magyar főúri hölgynek áldozatkészségéből fennálló Mária árvaház; ennek az árvaháznak a helyes irányát a magyar kormány is belátta és a t. minister ur segélyezte is; ez a segély nagyon kevés volt és mióta ezen nemeslelkü nő eltávozott Fiúméból, ezen intézet jövedelmi forrásai nagyon megapadtak. Szabad legyen ezt a t. minister ur emlékezetébe hozni és neki addig is, mig Fiúméban egy kisded-óvoda felállítható lesz, ezt a Máriaintézetet nagyobb jóindulatában részesítse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szalay Imre: T. képviselőház! Mielőtt előadásomnak tárgyába fognék, engedje meg a t, képviselőház, hogy előttem szólott t. képviselőtár-