Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

306 327. országos ülés fabntfr 21. 1887, kerület, Baja, Félegyháza, Csurgó, Déva, Igló, Kolozsvár, Léva, Losoncz, Máramaros - Sziget, Modor. Sárospatak, Székely - Keresztúr, Zilah, Znió-Váralja, Arad, Csáktornya. Személyi és dologi kiadások 348,950 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Elemi és polgári tanítóképzők: Budapest H. kerület, Kolozsvár, Pozsony, Szabadka, Budapest VI. kerület, Győr. Személyi és dologi kiadások 193,920 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) •. A tanítóképzők közös költségei 8,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Torna póttanfolyamok 4,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Képnevelési szükséglet. A népnevelés összes szükséglete 1.555,000 frt. Göndöcs Benedek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A népnevelés kérdése a legszentebb és legérdekesebb. Legérdekesebb azért, mert hazánkban arra a legtöbb embernek van szüksége. Minél inkább törekedni fogunk, hogy népiskoláink jól be legyenek rendezve, hogy népiskoláinkban az értelmiséget fejleszszük, annál inkább mozdítjuk elő a vagyonosodást, a vagyonosodás által pedig a közjólétet. (Helyeslés.) így tehát a népnevelés előmozdítása által fokozzuk népünk jólétét és boldogságát. (Helyeslés.) Én ily körülmények közt a népnevelésre előirányzott összeget a legszívesebben megszavazom, bár az az idei költségvetésben fölemeltetett 455,000 frttal. De ha figyelembe veszem, hogy annál, a mi itt a népnevelésre fel van véve, sokkal többet áldoznak a hitfelekezetek és hogy igen sokan vannak nemes honfiak, a kik áldozatot hoznak a népnevelésnek, a kik belátják, hogy népünket nevelnünk, annak értelmét fejlesztenünk kell s a pusztákon és tanyákon népiskolákat állítanak, (Éljenzés) ha másrészről figyelembe veszszük azt, mit Irányi t. képviselőtársam is említett a múltkor, hogy összesen háromszáz oly község van, a hol iskola nincs, akkor semmi szin alatt sem lehet sokallani a népnevelésre a költségvetésben fölvett összeget. Ily körülmények közt, midőn megszavazom a költséget, engedje meg egyszersmind az igen t. minister ur (Halljuk!) kijelentenem, hogy én a népiskolákkal megelégedve nem vagy ok. (Halljuk! Halljuk!) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Én sem! Göndöcs Benedek: Nem vagyok megelégedve azért, mert igen sok taníttatik s a gyermekek jóformán mit sem tanulnak, vagy nagyon keveset. Magam is tizenkét iskolának vagyok igazgatója (Éljenzés) s azokban—jó lelkiismerettel mondhatom — hogy oly sok tantárgy adatik elő, hogy a tanító, a ki azokból magyaráz, minden igyekezete daczára alig tudja annyira vinni, hogy a gyermekek valamit tudjanak s rendesen nagyon keveset is tudnak. Én őszintén megvallom, t. ház, hogy nem elég a hibákat felemlíteni, hanem egyszermind jelezni is kell az utat, módot, hogyan lehetne a bajon segíteni? (Halljuk!) Amint tudom, Németországban nem arra fektetik a tősúlyt, hogy nagyon sok tantárgy taníttassák, hanem a fősúlyt fektetik az olvasó könyvekre s az olvasókönyvekben foglaltatik mindaz, a mit a gyermeknek tudnia szükséges. Ily módon alkalom nyujtátik a tanítónak arra, hogy midőn a gyermekkel olvastat, azon kérdést intézze hozzá: eltudnád-e mondani, a mit olvastál ? S ezáltal fejleszt étik az értelem. Nálunk a föld népe gyermekének hiába mondjuk azt, hogy — mondd el a magad szavaival azt, a mit olvastál — nem képes elmondan i. S mi az eredmény ? Az, hogy a népiskolákból a gyermek kikerülvén, nem olvas, mert nem érti a mit olvas. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Mert nem ér rá!) Vannak vasárnapok s vannak szünidők, a mikor ráér. Ily viszonyok közt azt tartom, hogy ha az olvasókönyvekre fektettetnék a fősúly, a gyermek értelme sokkal jobban fejlesztetnék s az elemi iskolákban sokkal több eredményt lehetne felmutatni. (Helyeslések.) Ezért magam is hozzájárulok ahhoz, hogy a népiskolába járó gyermekek, a kik 12—15 éves korukig tankötelesek, oly olvasókönyveket kapjanak, a melyekből hasznot húzhatnak, mint földmívelők. Én e tárgyban felkértem a minister urat már 1882-ben. Ma hatodszor ismétlem ezen óhajtásomat. Az igen t. minister ur nem tagadta meg, hanem azt mondotta: belátom én azt, hogy a földmívelő népnek ily olvasmányt kell nyújtani s azon leszek, hogy ezen ügyet a földmívelési ministerrel megbeszélve, oly olvasmány hozassék be a népiskolákba, melyből a földmívelő nép tanuljon, okuljon, megtanulja mindazt, a mire szüksége van az életben. Az Ígéret szép szó, (Derültség) de ha megadják, akkor jó. T. képviselőház! A minister úrtól hallottuk a múlt héten, hogy utazásaiban megtekinti a külföldön a középiskolákat, megtekinti egyszersmind az egyetemeket is és mindazt, a mi jót, a mi haladást tapasztal, igyekszik hazánkban is létesíteni, mért azt akarja, hogy egyetemeink, középiskoláink a versenyt a művelt nemzetek egyetemeivel és középiskoláival kiállhassák. Helyeslem, t. ház, de egyúttal figyelmeztetem a t. minister urat, ha az én csekély személyemre nem fektet is | súlyt, fordítsa figyelmét egyszersmind a népisko-