Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

296 S28. orsságos *lé» felír sár 19. 1S87. nem való 10—12 éves gyermeknek aphilosophia, nem való a mathesis sem, tehát nem is lehet azon gyermekeket, kik 10 éves korukban a reáliskolába mennek, ezen tudományokkal folyton folyvást egész 18 éves korukig foglalkoztatni és őket ezekkel agyonnyomorítani. (Helyeslés halfdöl. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én 35 évig voltam tanár (Félkiáltások: Éljen!) és t. barátom azt mondotta, épen most hogy a tanárokat nem kell megkérdezni. (Egy hang balfelöl: Ábhan igaza ran!) Ha az igaz, hogy a tanárokat nem kell kérdezni az iránt, hogy milyen legyen a tanrend, akkor a katonától sem lehet megkérdezni, milyen legyen a hadrend. Én, t. ház, el akarom mondani röviden az én tapasztalataimat, mert ezen tekintetben mindig elfogulatlanul ítéltem. (Helyeslés bálfelöl.) Én ugyanis azt tapasztaltam, hogy száz és száz fiatal ember közt, ki reáliskolát vagy gymnasiumot végzett — tessék elhinni, mert volt nekem 800 tanítványom is — mindig a gymnasiumi tanítványok felülmúlták a reáliskolai tanítványokat, még a természettudományokban, sőt a mathesisben is. Olay Szilárd: Rosszabbak voltak! Nendtvich Károly: Az, a ki a gymnasiumot végezte, ott az úgynevezett humaniorákat hallgatta, a mely humaniorákat épen azon tantárgyak, a melyek a fiatal embernek szellemi tehetségéhez leginkább vannak mérve, fentartják benne azt a bizonyos rugékonyságot, a mely későbben azután további tudományos fejlődésére okvetlenül szükséges ; mig ellenben méltóztassék elhinni, hogy a mathematieai és természettudományok, főkép a hogy mi nálunk miveltetnek, nem képesek a fiatal ember szellemi tehetségét fejleszteni akként, mint épen a humánus tudományok. (Egy hang balfelöl: Az nem áll!) De áll és meg fogom mondanispedig minden tekintetben. Azt méltóztatott mondani, hogy mire való a gymnasiumban a latin és görög nyelv. (Halljuk ! Halljuk!) Én kérdem a t. házat, van-e egyetlenegy nemzet Európában, a melynek legkitűnőbb irodalmi tehetségei nem-e a classicus literaturán fejlődtek; méltóztassék nekem az angol népnek akármelyik kitűnő költőjét, historicusát, philosophusát, stb. nevezni, ki nem tanulta volna az ő tudományát és legalább a tudománynak kezdetén a classica literaturát. Ennek emlőin fejlődtek ki minden nemzetnek az irodalmi tehetségei. Már, t. ház, ha az igaz és csakugyan áll, hogy a midőn a fiatal ember reáliskolába megyén, akkor sem a szülőknek, sem a fiatal embernek nincs fogalma arról, hogy neki mire van tehetsége és hajlama, mert az csak később fejlődik ki benne akkor, ha midőn a reáliskolát elvégezte, azt látja, hogy biz' neki e tudományokra sem tehetsége, sem hajlama nincsen, ha már egyezer benne van a reáliskola áramlatában, ő abból többé ki nem térhet s tulajdonképen más tudományos szakmára | nem is képezheti ki magát, mint a polytechnicumra. Tehát csak technicus lehet abból, a ki a reáliskolát végezte. Igaz, t. ház, hogy e tekintetben kezdett a t. minister ur változást előidézni, a mennyiben tudniillik a latin nyelvet behozta a reáliskolába. De, t. ház, e tekintetben nincs az a czél elérve, a melyet vele elérni akar, minthogy ő a latin nyelv tanítására csak igen kevés órát vesz fel. A ki reáliskolát végez, legfölebb technicus lehet, vagy elmehet a gazdaképző intézetbe, de nem lehet sem orvos, sem ügyvéd, sem pap. Ellenben a ki gymasiumot végez, abból lehet minden: orvos, ügyvéd, pap, általában az emberi élet minden foglalatosságát magáévá teheti. Sőt még technicus is lehet éB a mint már mondtam, én a műegyetemen azt tapasztaltam, hogy a volt gymnagisták sokszor túltettek a volt reáliskolai tanítványokon még e tárgyakban is. Ha ez igy áll, akkor nem látom be a reáliskolák szükségességét, mert a reáliskolának más feladata nincs, mint előkészíteni a fiatal embert a polytechnicumra. T. ház S Csak egyre akarok még figyelmeztetni. A nagy Humboldt Sándor ezelőtt 25 évvel azt mondta: ha nekem fiatal koromban mindazon tudomány ágakat kellett volna tanulnom, melyeket most a porosz iskolákban tanítanak, soha sem lett volna belőlem az, a mi lett. Sőt én azt merem állítani, hogy mióta középiskoláink oly tömérdek tárgygyal vannak elárasztva, a fiatal emberek szellemi betegségei igen nagy mérvben szaporodnak. Ennek oka csakugyan az, hogy a mathematieai és azon számos egyéb tudományokkal, melyeket rájuk erőszakolnak, megerőltetik, kimerítik őket. Továbbá, t. ház, Herman Ottó igent, barátom egyszer azt hozta fel, hogy a statisticai hivatalban összeírják Magyarország magánkönyvtárait azon czéiból, hogy megadóztassák. (Derültség. Herman Ottó tagadólag int.) Én nem tudom bizonyosan, hogy ez igaz-e, de én valóságos attentatumnak tartanám, ha ez csakugyan megtörténnék; mert én azt hiszem, hogy inkább praemiumot kellene adni azoknak, a kik nálunk könyveket vesznek és könyvtárakat tartanak. A t. ház nem gondolja, hogy itt Magyarországon az úgynevezett tudományos könyveknek mily igen-igen kis keleté van. Itt nem olvasnak egyebet, mint regényeket, (Igaz!) költeményeket; hanem tudományos könyveket itt nem olvas senki. (Élénk derültség.) Cum grano Balis, mondom, természetesen nem ugy értem: hogy egyáltalán nem olvas senki, mert akkor magamat is oda kellene számítanom. (Derültség.) Én ebben a tekintetben egy igen szép adomát hozok fel. (Halljuk!) Mikor Macauly azt a hires munkáját Angolország történetéről kiadta, ugyanaz nap, midőn annak eWé kötete megjelent, 3 óra alatt tízezer példány kelt