Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

288 32$. #rsäfág-os iléi február 19. !S87. kerekségén, amelynek az állandó békére nagyobb j szüksége lenne, mint épen nekünk, a magyar politikai nemzetnek. Olyan korszakot élünk, a melyben három századon át megbénított vagy rossz irányba terelt nemzeti fejlődés mulasztásait kell nyugodt munkálkodással helyrepótolnunk, helyrepótolnunk minden erőnkkel és lehetőleg rövid idő alatt, ha történelmi hivatásunk ösvényéről letaszittatni nem akarunk. Nincs is beszámítható észjárású ember széles e hazában, a ki a monarchiától bármiféle külháborút távol tartani ne akarna, (ügy van!) És mégis, t. ház, minden habozás nélküljáruIttök hozzá szavazatunkkal a jelen törvényjavaslat elfogadásához. Tudjuk, hogy súlyos az áldozat, melyet ezáltal hozunk a nemzetre. Elég sajnos, hogy a continentalis nagyhatalmak fegyverkezése minket is véderőnk emelésére kényszerít. De épeu, mert a békét komolyan és őszintén akarjuk, érezzük, hogy hadi erőnk működési képességét legalább is olyan fokra emelnünk kell, hogy az védelmi állapotban bármelyik szomszéd hatalom támadását visszaverni képes legyen és a siker reményével vegye át a támadás szerepét. Á béke fenntartása csak annyiban és akkor függ mitőlünk, ha a háború kimenetelétől nem nekünk, hanem ellenségeinknek van nagyobb oka félni. Ez a főtekintet, mely vezérel, mikor a törvényjavaslatot elfogadom, de megvallom, t. ház, hogy a népfelkelés felállítását és a honvédelem keretébe beillesztését elvben mindig helyeseltem, mert általa csak tökéletesítve látom az általános védkötelezettséget, a melyet a jelen század legszebb, legmagasztosabb politikai intézményének ismerek. Mennél kevésbé nyomhatunk el bizonyos fájdalmas érzést, midőn constatálnunk kell, hogy a fejlődés és acultura mindenütt az egyenlőség rovására terjed s a társadalmi osztályok válaszfalai egyre növekednek, annál bensőbb megelégedéssel üdvözölhetünk minden törekvést, mely a haza védelmének súlyos kötelességéből mindenkinek egyenlő mértékben juttatja ki a maga részét. És ebben az egyértelműségben, a melyet a magyar népképviselet minden pártja, többet mondok, minden tagja a válságos pénzügyi helyzet daczára is hajlandó megszavazni a honvédelmi kormány által kért súlyos áldozatot, ebben zálogát találom én annak, hogy bármiféle kültámadás esetén ép oly egyértelmű lesz ebben az országban minden nemzetiség, minden felekezet, minden párt a legfőbb kötelesség teljesítésében. A sorstól különböző szerepeket kaptunk, de a haza veszélyében megszűnt közöttünk minden különbség, a bibor és a rongy egyenlővé válik, elhallgat a viszály, elnémul a gyűlölség. Az élet elválaszthatott bennünket, a legfőbb kötelesség pillanata majd összehoz, a trón és haza védelme egyesít és egyenlővé teszen. (Helyeslés.) És miért ne mondanám ki, a mit eltitkolni nincs okom: az én lelkemet emeli, engem büszkévé tesz az a tudat, hogy külháború esetén ismét a magyar nemzet lesz a monarchiában az a fél, a melyre a nehezebb, de magasztosabb feladat vár. Meg fogja látni a világ, hogy e nemzet még nem zárta be csodás hadi tényei sorozatát, hogy a koronás király felhívására vetélkedve vonulnak ki százezrei a harcztérre együtt és minden panasz nélkül várva a halálnak azt & legdicsőbb nemét, mely nem örökös álom, mint az úgynevezett bölcsek mondogatják, nem is elmúlása az életnek, mint a gyávák hiszik, hanem kezdete a halhatatlanságnak. Nem a minister urnak, hanem önmagamnak maradnék adósa, ha szavaim befejezésekor elmulasztanám mint képviselő elismerésemet, mint magánegyénköszönetemet fejezni ki a minister urnak azért a buzgalomért s lelkiismeretességért, melylyel a népfölkelés szükségessé válható részének felállítását ég felszerelését keresztül vitte. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Általános helyeslés.) Trutia Péter: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt a szőnyegen lévő nagy fontoságú törvényjavaslatra szavazatomat adnám, az előttem szólott képviselők által mondottakon kivül szükségesnek látom ez iránti általános nézetemet röviden kifejezésre juttatni, teszem ezt azért, hogy e haza nemzetiségeinek ily körülményekkel szemben elfoglalt álláspontukat kifejezzem. (Halljuk! Halljuk !) Bizonyításra nem szorul, t. képviselőház, hogy a jelenlegi kormány által inaugurált nemzetiségi politika a haza összes nemzetiségét alaptalan vádoltatások, gyanúsítások, a fennálló törvény meg nem tartása által nemcsak hogy nagy mérvben elkeserítette, de sőt e haza földétől elidegeníteni igyekezett ugy, hogy a nem magyar s különösen a román intelligentia legnagyobb része e hazában nyert teljes szakképzettség daczára kénytelen volt kenyerét más országokban keresni. Az itthon maradt intelligentia pedig kifelé gravitálassal és ellenségeskedéssel volt és van szakadatlanul vádolva, de sőt ezen ürügyek alatt az intelligentia minden alapos ok nélkül vizsgálatokba volt hurczolva s a hányszor e házban a sérelmek orvoslása, a nemzetiségi jogok s az azokat biztosító törvények fenntartása követeltetett, a ministerelnök ur volt az első, a ki őket megsemmisítéssel fenyegete; (Ellenmondás jobbfelol) szóval, t. képviselőház, az e t. házban felhozott nemzetiségi sérelmek mindannyi igazolt tény.hogy