Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

280 325. országos ülés február 18. 1887. középiskoláinkat s a felekezeteknek mily nagy terheket okoznak s következtetésében odáig ment, hogy állítsanak fel maguknak középiskolákat. Én, t. ház, megvallom, e kijelentésnek barátja sem vagyok s mig a felekezeti gyinnasiumoknál mindeu osztályban a törvényes szám be nincs töltve, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül e haza minden polgárának helyet akarok adni gymnasiumainkban; de mikor ezt teszem, ugyan­akkor egy kérésem van a t. minister úrhoz. Mikor az egyes gymnasiumi osztályoknál a létszám az izraelita növendékek által nagyon meg­szaporodik, akkor számos paralell osztály állit tátik fel. Ezen paralell osztályok felállításának sürgetése, nézetem szerint, két tekintetben nem he­lyes : először, mert maga az anyaintézet, a gymnasium támadtatik meg, másodszor, mert a paralell osztályokban többnyire ideiglenes, tudni­illik segéd és helyettes tanárok működnek s a felügyelet sem olyan, mint a milyent én óhajtok. Em t. ház, azon compromissiumot, melyet t. minister ur maga ezen költségvetéssel szemben kivan, elfogadóul. Habár tudom és érzem, liogy gymnasiumi oktatásunk terén igen sok fontos teendő vár, a sok között legfontosabbnak azt tar­tom, a mely e házban oly sok oldalról hangoztattatott s a melynek megoldását részemről is óhajtom és ez az úgynevezett túlterheltetés kérdése, a mely­hez röviden én is kívánok szólani, azért, mert megvallom, hogy ennek megoldását nem ott talá­lom, hol mutatták. T. ház! Mig oda juthatnánk, a mit Helfy Ignácz barátom felvetett, hogy a norvég rend­szerről itt vitatkozhatnánk, mely a felső osztályok­ban legalább egy gymnasiumnál nagymérvű fel­szerelést kíván meg, hogy a gymnasiumi és a reáliskolai szaktudományok kellőleg képviselve legyenek, a jelen körülmények közt óhajtok meg­élni. _ A túlterheltetés alapokat ott látom a mi gymna­siumainknál és különösen az algymnasiumban, hogy eltértünk az eddigi rendszertől, az osztály­rendszertől és áttértünk a szakrendszerre. Meg vagyok győződve, hogy ha az algymnasiumban az osztályrendszer visszaállittatik: akkor a tanár többé nemcsak tanítani, hanem nevelni is képes lesz és nem lesz kitéve a növendék annak, aminek most ki van téve, hogy mindegyik szaktanár túl­terheli ugyanazon napra különböző dolgokkal, elméleti és gyakorlatiakkal. Én itt látom a túl­terheltetés alap okát. Még egy tegnapi nyilatkozat döbbentett meg, mert 9 év óta, a mióta a t. ház tagja vagyok, ha­sonló nyilatkozatot nem hallottam. Áz tenne a nemzetnek legtöbb kárt, a ki annyi különböző kérdések közt még a felekezeti kérdést is előtérbe hozná. (Igás! Ugyvan!) A tegnapi na­pon itt egy kijelentés történt Szemneez Emil kép­viselőtársam részéről, a melyre én csak annyit jegyzek meg, hogy ő azon az úton van, a mely bennünket oda visz, hogy annyi bajaink számát szaporítsa még a bajok lehető legnagyobbikával, a felekezetek közti versengéssel. Hallottam Veres képviselőtársamtól egy hasonlatot, mikor azt mondotta, hogy mi csak elveinknek a csuszáját adjuk a népnek, de ők turóscsuszát adnak és arra, mint töpörtyűt, ráteszik az antisemitismust, hogy ízletesebb legyen. Megengedem, hogy tápláló kö­zönséges eledel a csusza, a melyet adunk, de mi tisztán adjuk. Veres képviselőtársam rátette a töpörtyűt: az antisemitismust; tegnap Szemneez Emil megmutatta a túrót s félek, hogy nem sokára jön a, negyedik, a ki minden túródarabra, minden külön töpörtyüre majd egy kis olyan kőolajos cseppet cseppent a socialismusból, mert csak ez következik s akkor ez az eledel, mondhatom, oly valami kotyvalék lesz, a mit nem vészen be a magyar alföld egészséges foglalkozási! népe. Én részemről most a 12. órában, most a választások előtt, mikor ezen jeleneteketprovocáltákehelyről, kötelességemnek érzem felemelni szavamat és ki­jelenteni az alföld magyar népének, hogy az oly elvek, milyeneket hirdetnek, oly kijelentések, milyeneket tegnap Szemneez Emil tett, oly töpör­tyiik, melyek nem a magyar Alföld egészséges népének valók, (Altalános helyeslés) hogy attól óvakodjanak, akár Szemneez hangján és modorá­ban, akár megismerem, Veres képviselőtársamnak igen szép és világos stylusával vitetnek eli­bök: s jusson eszébe a népnek a bibliának szava, hogy a hang lehet a Jákobé, de a kéz mindig az Ézsaué marad. E kijelentéssel tartoztam és elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső halon.) HoitSy Pál: T. ház! Az idő annyira előre haladt, hogy kérnem kell a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy holnapra halaszthassam fel­szólalásomat. (Helyeslés.) Elnök: Ait hiszem, hogy a t. ház Hoitsy képviselő ur beszédét holnap méltóztatik meg­hallgatni. (Helyeslés.) A t. ház megállapodott abban, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjének első tárgya a pénzügyi és véderő-bizottságnak „A honvédcsapatok tartalék-hadikészleteinek és az első szükségletként fölhívandó népfölkelési csa­patok fölszerelésének beszerzésére megkívántató rendkívüli költségek fedezéséről" szóló törvény­javaslat tárgyában beadott jelentése legyen. A második tárgy lenne a ma félbeszakított tárgyalás folytatása és a mennyiben holnap részint a 29. sorjegyzékből még hátralevő, részint a 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom