Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-325
325. országos ülés február lg. 1887. 277 tak, a pragmatica sanctio ethymologiai értelmezésekor országvilág előtt bevallotta, hogy ő ethymologice nem tudja megmagyarázni a szó jelentését, mert ö görögül nem tud. Hát én csak azt kívánom t. ház, hogy a mi középiskoláink, Jyceuinaink, egyetemeink csak olyan férfiakat neveijenek nekünk, különbeket nem, minő Deák Ferencz volt! Én tehát szintén ugy fogom fel azt a mostani módosítást, mely alkalmat adott nekem e ház kegyes engedelméből ezekre a digressiókra, mint az általam jelzett józan ész elleni atíentatumnak egy kis ellenszerét, tudniillik nem akarják elzárni — és ezt igen jól teszik — a reáliskolák növendékeit, hogy esetleg oly pályára mehessenek át, hol a latin nyelv ismerete követeltetik De ez fentartja mégis azt a másik kárt, melyet beszédem elején jeleztem, mert megmarad az, hogy a 10 éves gyermeket már elszánjak oly pályára, melyre talán semmi hivatása nincsen és a mi később fog kisülni. Ez az orvosszer azonban nem elegendő, mert a latin nyelv tanítása ott kezdődik a reáliskolában, a hol a gynmasiumban már a görög nyelvé. Én azon meggyőződésemnek adok kifejezést/Halljuk!) hogy nem messze van azon iclő, midőn a görög nyelv egészen a tudósok nyelve lesz és e tekintetben egy cathegoriába fog esni a sanscrit nyelvvel. (Derültség.) Ám műveljék és tanulják azok, kiknek arra hivatásuk és képzettségük van. De viszont azt hiszem, hogy a mi tért ott feláldoziink, azt meg fogják nyerni a latin nyelv alaposabb és általánosabb művelésével. Hivatkozhatnám még igen nagy tekintélyekre is, a kik a görög nyelv tanulásának szükségtelen voltát elégszer kimutatták már azon oknál fogva is, mert jobbnak tartják a kevesebb alapos tanulást, mint a felületes soktudóságot. Hivatkozhatom az életre, mert ugyan legyünk őszinték és tegyünk félre minden hiúságot. Akármelyikünket, államférfiakat, közélet embereit, kitűnőségeit — állítsuk meg az utczán és kérdezzük, nem ugy mint hajdan a hires Nagy Pál a pennával kezében élezelt, hogy scisne latiné ? hanem, hogy tud-e görögül? és be fogja vallani, hogy bizony nem tud; valamikor tanult,de azt szerencsésen el is felejtette. (Helyeslés jobb felől.) Én, önként értetődik, hogy a szőnyegen levő tételt elfogadom s a miket elmondtam egyszerű igénytelen conversatio hangján, inkább csak a jövőre való tekintetből mondtam. (Helyeslések.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) A tanácskozások további folyamára nézve kénytelen vagyok egy észrevételt tenni. A gyakorlat arra tanította meg, azt hiszem, a parlament minden tagját, hogy ha itt valamely eszme szóba kerül, annak ellenzői és mellette szólói aztán alkalmat vesznek maguknak bővebb taglalásba bocsátkozni. Ennek következtében, miután az épen most szólt képviselő ur a franczia és német nemzet közötti nagyon kényes viszonyokat taglalta, kérem ne méltóztassék ezen themával bővebben foglalkozni. Kérem ezt különösen azért, mert ezen államok mindegyikével egyaránt barátságos viszonyban állunk és mert a mostani kissé izgatott időben tanácsos az ilyen nyilatkozatokat kerülni. (Élénk helyeslés.) Kiss Albert: T. ház! Én a magam részéről nagy figyelemmel hallgattam az előttem szólott s általam mélyen t. képviselőtársamat, nagy figyelemmel hallgattam annyival is inkább, mert benne elnökét tisztelem azon országos tanügyi bizottságnak, melyet ezen ház évenként rendesen a szabások szerint megválaszt, a mely az országgyűlési folyamat alatt évről-évre meg is alakul, a melynek egyik igénytelen tagja voltam én is, de elnökének a tanügyi téren való elveit, megvallom, először hallottam fejtegetni ma itten a ház plénuma előtt. Vajha ott a bizottságban hallhattuk volna meg azokat, ott én is elmondtam volna az egyes részletekre a magam megjegyzését; itt azonban követni fogom, mert kötelességem követni a ház t. elnökének felhívását. Mindössze egyetlen egy pont az, mely a szőnyegen levő tárgyra tartozókig felvettetett, azon német rendszer, melynek védelmére kelt, mivel Ugron Gábor t. képviselőtársam megtámadta ezen rendszert, megtámadta a. német rendszert, különösen annak beteges kinövését, a mely beteges kinövéseket napjainkban évről évre inkább érezzük középiskolánkban és átment arra a térre is, a hol annak megtámadását a magam részéről mullnitlanui szükségesnek tartom. (Halljuk!) Igen sajnálom, hogy épen most távozott el az igen t. mini éter ur, de ha be fog jönni, azt hiszem,, el fogja ismerni azoknak helyességét, a miket mondok. Ezen esztendőnek január hó 11. napján agy mnasium taníerv-refo rmja. ügyében maga az igen t. minister ur egy értekezletet hivott össze, a mely értekezleten a „Pester Lloyd"és a„Nemzet"tudósításaszerintmagaaz igen t. minister ur elnökölt; jelen volt az államtitkár és jelen voltak több tanférfiak. T. ház! Ezen az értekezleten vájjon a német nyelvre s annak tanítására vonatkozólag mi történt? Az mondatott hogy a német nyely gyakorlatiabban tanitassék és az ifjúságot érdeklő olvasókönyvek használtassanak. Ez, tisztelt ház, engem meglepett. Mert épen azon megtámadott német vagy porosz rendszernek kifolyása volt az, a mi az 50-es években történt. Még mindig fájdalommal emlékezem vissza azon időkre, midőn én, mint gymnasialis növendék német nyelven voltam kénytelen hallgatni annak a német nyelvnek tanítását, előadását, melyből — meg kell vallanom — • hogy abban az időben már ellenszenvnél fogva is minél kevesebbet akart elsajátítani az ifjúság. Én, t. ház, a német nyelvnek szükségét két-