Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-314
am 314- omág*s ülés február 5. 18S7. hogy az a középet bal- és szélsfi balLiberalis jelenet! fontos színben tüntetik fel, hogy méltán megérdemli a t. ház figyelmét. (Halljuk 1 ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az esetet, mely itt elmondatott Győry Elek t. képviselőtársam által, nem tudom jobban jellemezni, mintha azt mondom, korból vett jelenet. (Ugy van! oldalon.) Horánszky Nándor: (Derültség ) Hódossy Imre: A középkor az általa levert római világ civilisatiójának befolyását nem tudta egészen ignorálni. Ezen eivilisatio pedig azt hozta magával, hogy a ki ellen vád emeltetik, azt ne lehessen egyszerűen agyonverni, hanem hogy az bizonyos formában a törvényhozási eljárásban találjon valami védelmet — és mondom — ez elöl nem zárkózhatván el, á középkor elfogadott ezen formák közül sokat inquiráló bíróságot állított, de mindig csak azon részeket vette ki, melyek mégis oda vezettek, hogy 7 a kit agyon akartak ütni, az agyon is üthető legyen. Ezt látjuk itt is. Két vizsgáló-biztos inquirál, felállíttatik egy birói fórum, sőt a vádnak kellő erélylyel való képviseltetésére odaállittntik egy szakértő ügyész is. idáig mindent elfogadtak, hanem midőn a védő oda akar állani, hogy ezen institutio végczéljához képest védelemben részesüljön az illető vádlott, akkor ez már megengedhetetlennek, sőt botrányt előidézhető dolognak jeleztetik. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen dolog önmagát ítéli el. (Igán! ügy van! a baloldalon.) így az egész apparátust az emberek ellen odaállítani, a mely mind csak oda vezet, hogy a bűnösség kimutatható legyen, de legcsekélyebb mozzanatot sem akarni megengedni, mely a talán lehető ártatlanság kimutatására szolgálhat, ez talán nem ezélszerű, talán nem igazságos s mai eulturánkkal talán nehezen egyeztethető meg. Győry Elek t, képviselőtársam kimutatta, hogy ez a mi törvényünkkel ellenkezik. Az 1874. évi XXXTV. t.-czikk illető paragraphusa világosan mondja, hogy jogosítva és — hozzá teszem — kötelezve is van, az ügyvéd minden bíróság és hatóság előtt védeni a feleket. S ezzel szemben a ministerelnök ur azt méltóztatik mondani, hogy az itt mérvadó statútum épen ugy, mint a tavalyi fegyelmi eljárás, mely a közigazgatási hatóságok kebelében emeltetett érvényre, kizárja a szóbeli védelmét az illető bíróság előtt. Ha ezt nézem és olvasom, azt kell mondanom, hogy ez csak erőszakos interpretatio utján mondható; a közigazgatási fegyelmi törvényében akármely ujabb indítvány tétetett vagy bármely indítvány nem fogadtatott el, előttem első sorban mérvadó az, hogy mit mond a törvény. A törvény egy szóval sem abrogálta, nem törölte el az 1874:XXX1V. t.-czikk 38. §-át, mely törvény igy szól : „A közigazgatási fegyelmi választmány előtt az eljárás mindenkor nyilvános, de a határozat zárt ülésben hozatik." (Felkiáltások jóbbfélől: Nos?! Felkiáltások bal felől: Igen! Nos? Nos?) Ebben először is nincs az mondva, a mit az intendáns tir mondott, bogy ezen fegyelmi eljárásnál nincs ügyvédi képviseletnek helye, de másrészről ebben azt akarni látni, hogy szóbeli eljárásnak nincs helye, oda vezet, hogy a ministerelnök ur e törvénynek vagy alkotásánál, vagy magyarázásánál azt a középkori elvet követi, (Rlénk nyugtalanság. Mimmondások jobbfelöl és felkiáltások: Középkori!) hogy az institutiókból bizonyos formákat kivesznek, jelszavakat alkalmaznak, de azok valódi értelmét nem engedik alkalmazni. (Ugy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. u )Uenmondások a jobboldalon.) Mit jelent az, hogy a közigazgatási fegyelmi bíróság előtt az eljárás nyilvános? Ha nyilvános eljárás van, ez nem jelenthet annyit, hogy egyszerűen az acták referáltainak. (Élénk mozgás és nyugtalanság a jobb és baloldalon.) T. ház ! Én, a t. ministerelnök úrtól és t. pártjától, mely magát szabadelvűnek vallja, (Felkiáltások bal- és szélső baloldalon : Szép szabadelvűség!) azt várom és óhajtom is, hogy a közszabadság biztosítékait fejlessze és nem azt, hogy azokat, a hol lehet csorbítsa és megszorítsa. A hol a magyarázat azon irányban megengedhető, hogy a közszabadságnak több védelmet nyújt, ott tán azt óhajtanám és várhatnám, hogy ezen irányban működjék s ne az ellenkezőben. Ezen biztosítékok közt a szabad védelem a bíróság előtt a legfőbb grantiák közé tartozik, (ügy van! ügy van! a balés szélsőbalon.) Ha jelentéktelen is ez az eset, de elvi jelentőségű volt. A Martinovich-féle eset mutatta meg ebben az országban (Derültség jóbbfélől s félkiáltások: Martinovich? Nem hasonló az eset!) megmutatta, hogy a legnagyobb dolgokban a szabad védelem megvonása az, a mire egyedül szüksége van a hatalomnak, hogy czélját elérhesse. (Ugy van! a balés szélsőbalon. Felkiáltások jóbbfélől: Nem tartozik ide!) Midőn akkorfelhivatták a királyi procurator közegei arra nézve, hogy miképen vitessék keresztül a pör a hatalom kedve szerint, Németh József nem válaszolt egyebet, mint azt. hogy a szabad védelmet nem kell megengedni s el lesz erve a czél. És mi történt? Azon ügyvédektől, a kik felhivattak a vádlottak védelmére, különleges esküt követeltek, hogy azok bizon3 r os tekintetben a védelemben korlátozva legyenek és miután ezek nem akarták ezt megtenni s kijelentették, hogy szabad védelmet akarnak gyakorolni a birák előtt, akkor eltiltották őket a védelemtől és kinevezték a királyi procurator segédeit védőkül éfi ezek aztán megtették kötelességöket. Mondom, ha ily esetben a legnagyobb igazságtalanságot el lehetett követni, ártatlan embereket el lehetett vinni a vérpadra a
