Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-325
32§. #rs£áge» Uét február IS. 1887. 259 325 e ÖRSZiLGrOS XJLES, 1887. évi február hó 18-án Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgryai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Az 1887. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. (Vallás és közoktatás.) Napirend. A kormány részérói jelen vannak: Tisza Kál~ mán, gr. Szapáry Gyula, Bedekovich Kálmán, Trefort Ágoston, Fabiny Theophü, b. Fejérvár y Géza, gr. Széchenyi Pál ét Baross Gábor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök I Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Szathmáry György jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Zsilinszky Mihály, az azok ellen jelentkezőket Zay Adolf jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzőkönyvét. Szathmáry György jegyző (olvassa a február hó 17-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök! Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az elnökségnek előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a napirend: a vallás- és közoktatásügyi ministerium 1887. évi költségének részletes tárgyalása és pedig a 29. lapon a József műegyetem. Herman Ottó; T. képviselőház! Én a magam részéről nem ismerhetem feladatomnak, őszintén szólva, nem is volnék képes arra, hogy mindazokhoz, a miket Dobránszky Péter képviselő ur a tegnapi napon felhozott, akár szaporítólag, akár tagadólag csak egy szóval is hozzájáruljak; de én azt hiszem, t. képviselőház, miszerint szükséges, hogy valaki mondja meg ebben a házban a multakra való tekintetből, vájjon mennyit érnek az olyan felszólalások, mint a minőben magának Dobránszky Péter képviselő ur tetszelgett.j (Halljuk!) A t. képviselőháznak még minden esetre élénk emlékezetében van az a kinos jelenet, a mely itt lejátszódott s a melynek hőse Dobránszky Péter képviselő ur volt. Ennek volt egy következménye, az, hogy Dobránszky Péter képviselő urnak, mint tanárnak többé nem akadt helye a polytechnicumban és ezért az a szerep, melyre tegnap vállalkozott, semmi más, mint Coriolanus szerepe, tudniillik a bosszú műve. Elismerem, hogy Coriolanus hős volt, de a közfelfogás szerint mindig a szomorú hősök sorába tartozott. Ennyi az, a mit erre nézve meg akartam jegyezni. Magára a polytechnicum dolgaira nézve nem annyira megjegyzéseket óhajtok tenni, mint inkább egy eszmét megpendíteni, (Halljuk!) a melyről én már igen sokat gondolkoztam s a mely nek végrehajtását én élénken óhajtom. Senki sem fogja tagadni, t. képviselőház, hogy a gazdasági oktatás ügye Magyarországon rendkívül fontos s hogy a gazdasági oktatás ügyének akként való szervezése, hogy az az ország viszonyaihoz alkalmazkodjék, egyike a legfontosabb követelményeknek. És senki sem fog elzárkózni az elől, hogy ha Magyarországnak vannak már gazdasági tanintézetei, a tanárképzésről is okvetlenül gondoskodnia kell. Emlékezem arra a mozgalomra, mely oda irányult, hogy a bécsi „Hochschule" mintájára Magyarországon is egy mezőgazdasági egyetem állíttassák fel. Én a Hochschule contemplált alakját jónak nem tartom, mert azt vélem, hogy a gazdasági oktatásnak igazán tiszta szakoktatásnak kell lenni, melynél a gyakorlati életre való kihatás legyen az uralkodó; mig a contemplált Hochschule inkább tudományos czélokat tűz maga elé, olyan 33*
