Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-324
324. orsz&gos ülés február 17. 18&7. ggf Királyi József-műegyetem személyi járandóságaira és dologi kiadásaira 190,630 frt. Dobránszky Péter: A műegyetem szükségleteire, t. ház, 190,630 íorint irányoztatik elő, a mi az 1886 ra előirányzott összegnél 14,079 írttal több. Általában évről-évre magasabb összeget kér a t. kormány a műegyetemnek és bár a törvényhozás (Halljuk! Halljuk!) minden esztendőben megadja akért költség többleteket, évről-évre mégis túlkiadások fordulnak elő a műegyetemnél, oly túlkiadások, melyeket a kormány részint „előre ném látott szükségletekkel" részint „házi szükségletekkel" igyekszik indokolni. Ezen folytonos túlkiadások és költségtöbbletek annál is inkább követelik a t. ház figyelmét, mert csak épen most adott az ország 800,000 frtot a műegyetem építésére, esak épen most adott 135,000 frtot újabb felszerelésekre és 18,900 frt fordíttatott az építésnél „előre nem látott" szükségletekre, ezeken felül is évről-évre szertárak és új tanszékek alapberuházásaira új meg új összegeket ad a törvényhozás. A műegyetem, t. ház, fiatal intézet, fejlődésben van, de az ország jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetében azon nagy áldozatok után, melyeket épen most röviden felsorolni bátor voltam, el lehet várni azt, hogy legalább az idők jobb fordulatáig, a műegyetem költségvetésében bizonyos meghatározott keret állapittassék meg, melyen túl semmiféle költségtöbbletek és túlkiadások elő ne fordulhassanak. Hogy ez azonban most nem igy van, azt tanúsítja, t. ház, épen a jelenleg felmerült és a kormány által most is előirányzott költségtöbblet. Mivel a szigorú pénzügyi helyzet megköveteli, hogy költségeinkben a mellőzhetlen szükségletek határain túl ne terjeszkedjünk, ennélfogva nekünk feladatunk és kötelességünk, hogy kutassuk azt, vájjon lehet-e kiadásainkat mérsékelni aezélkoczkáztatása nélkül, feladatunk és kötelességünk, t. ház, kutatni, vájjon van-e mód arra, hogy a törvényhozás által megszabott költségvetés korlátai túlkiadäsokkal át ne töressenek. Az én meggyőződésem, t. ház, az, hogy mind a két feladatot meg lehet oldani. Mi leszállíthatjuk, mérsékelhetjük kiadásainkat a czél koczkáztatása nélkül és egyúttal meg lehet tartani a költségvetési törvényt is, a mire nézve én igyekezni fogok ki is mutatni, hogy az valóban lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ezt azonban kimutathassam, szükséges, hogy vizsgáljam a műegyetem viszonyait és állapotát. Ezen vizsgálásnak a pénzügyi czél mellett egy mási érdeke is van, tudniillik az, hogy az ország ne csak mindig áldozatokat és költségeket adjon a műegyetemre, hanem egyúttal ismerkedjék meg a műegyetem beiéletével is, hogy ítéletet képezhessen magának az ország arról, hogy a műegyetemre áldozott százezrek és milliók minő gyümölcsöt hoznak ? (Halljuk ! Halljuk!) Elemzéseim folyamán, t. ház, ki fogok terjeszkedni a műegyetem szervezetére, oktatási és gazdasági ügyeire és igyekezni fogok, hogy tényeket állítsak a t. ház elé, oly tényeket, melyek okmányokkal igazolhatók. (Halljuk! Halljuk!) A műegyetem, t. ház, 1871-ben nyerte tulaj donképen egyetemi jellegét, amikor 1871. márczius havában e képviselőházban hozott országos határozattal elrendeltetett, hogy a műegyetemnek, a budapesti tudomány egyetemhez hasonló szervezet adassék, hogy autonómiát nyerjen és hogy Budáról Pestre helyeztessék át. Tulajdonképen ez idővel kezdődik tehát, t. ház, a műegyetem alkotmánya, autonómiája és magasabb egyetemi élete. Azonban ez az élet — fájdalom —egy nagy belső meghasonlással kezdődött. A műegyetemen ugyanis ekkor kerekedett hatalomra egy dékán, a ki alkotmányunk visszaállítása után is az absolutismus intézményeire hivatkozva, önző rabulisticával magának tartotta a tanártársai által megkeresett vizsgadíjakat és e kapzsiságával bevitte a tanári testületbe a meghasonlás és viszály magvát. (Halljuk !) Ez az ismeretes dékán maga körül egy csoportot szervezett, mely azután teljesen hatalmába kerítette az intézetet és a műegyetemet czéljai szerint rendezte be. Létre jött egy kíméletlen többség uralom, mely tetszése szerint állapította meg a műegyetem szervezetét, megalkotta az örökös rectorságot és alkotott oly képtelen és embertelen szigorlati szabályzatot, amelylyelaz ifjúság tömegesen tízetett ki a külföldre. (Halljuk! Halljuk!) Egyúttal pedig, t. ház, a mint azt részletesen kimutatni bátor leszek, bevitte ez a többség a műegyetem gazdálkodásába, hogy enyhe szóval éljek, a léhaságot. (Halljuk!) T. ház ! Megérdemli, hogy ezen nagy áldozatok árán súlyos pénzügyi helyzetben fentartott intézetnek ügyeivel bővebben is foglalkozzunk, mert eddig alig tett az ország és a t. ház egyebet, minthogy áldozott és áldozott a műegyetemre Az 1871. évi márcziusi országos határozat szerint ugyanis az lett elrendelve, hogy a műegyetem egyetemi szervezettel láttassák el; tehát a rectori intézményre nézve is az egyetemen fennálló intézmény honosíttassák meg. Az egyete inén, mint az köztudomású dolog,a rectori intézmény ugy van szervezve, hogy tanévről tanévre mindig más facultásnak tagjaiból választatnak meg arectorok; ellenben a műegyetem szervezeti szabályaiban a képviselőház határozata ellenére és a kisebbség indokolt javaslata ellenére az foglaltatik, hogy a lelépő rector újból megválasztható. (Trefort Ágoston közbeszól: Az nagyon jó!) Hogy, t. ház, ez helyes vagy nem, az lehet felfogás dolga, de annyi tény és e mellett tanúskodnak az eredmények — igyekezem azt tárgyilagosan kimutatni, (Halljuk!) hogy a műegyetemi többségnek, melyhez hasonló többségek, mint tudjuk, az ország minden intézetén igyekeznek szervezkedni, tagjain kívül a mtí32*
