Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-324

824. •r«K*gos ülés fefcrmár 17. 1*57. 347 Eötvös Józsefnek egyik annak idején európai hirü regényének pár alakját említette, mint a melyek a régi latin cultura növendékei voltak, például Nyuzók és Macskaháziak. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: De Deák Ferencz is! Thaly Kálmán: Igen, azon culturának hivei voltak a Nyúzok, a Macskaháziak és a Kutyaháziak. (Derültség.) Azonban a t. minister ur nem felejti el Deák nevét is felemlíteni. Hozzá teszem, ő is annak a culturának növendéke volt. Az volt Kölcsey is, ki már csak európai gondolkozású fő volt, az volt Szemere, Körösi Csorna Sándor, kinek mint a tudományok apostolának az angolok állítottak emléket. En azt gondolom, hogy az igen t. minister ur mikor igy nyilatkozott, nem akart egészen elítélőleg szólani ama hajdani culturá tikról; sőt én hiszem, reménylem, de nemcsak reménylem, hanem óhajtom is, hogy azon magaslatán az egyetemnek s középtanodáinknak s általában tanintézeteinknek, a melyre a t. minister ur emelte azokat, amaz újabb nemzedék közül, mely majd ki fog lépni az életbe, minél több Kölcsey, Szemere Bertalan, Körösi Csorna Sándor és minél több Deák Ferencz és Kossuth Lajos kerüljön ki; azonban, hogy mindig csupán ilyenek kerülhessenek ki, azt a reményt a minister ur maga sem fogja táplálni, mert az ő intézeteinek növendékei között is lesz akárhány Mokány Bérezi és nem tudom, mi mindenféle alak még. Ezt csak azért említem, hogy kimutassam, hogy a régi latin culturát hiba volna elítélni azért, mert Nyúzok is kerültek ki belőle. Én most is azt az örömteljes eredményt constatálom, a mit constatálok históriánkból 5—600 év óta, hogy a nyugati európai culturának befogadására képességgel birunk és az nálunk megtalálja mindenkor azon elemeket, a melyek képesek azt felölelve egyúttal magyar' szellemben feldolgozni olyan magyarsággal, mint például egy Arany János, mint például egy Petőfi a maga költészetében, mint például egy Munkácsy a képzőművészet terén; és ez a bizalom leginkább az, a mely reményt táplál bennem nemzetem jövője iránt. Ezek voltak azok, t. ház, általában, a melyeket csak mintegy röviden reflectálva, a vallás- és közoktatásügyi minister ur felszólalására, elmondottam; bocsássanak meg, ha mint rögtönzött beszédben nem ugy szólottam, mint ha előkészülve szólhattam volna. (Helyeslés a szélső balon.) Végül a t. cultusminister urnak ezek után ajánlom figyelmébe, hogy különösen a budapesti, de a kolozsvári egyetemen is a philosophiai kart ugyanabban a gondozásban részesítse, ugyanazon előhaladásra képesítse, mint a melyben részesítette s a melyre képesítette határozottan a természettudományit és orvosit. (Helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Én tulaj donképen csak azért szólalok fel, hogy az igen t. minister urat egy régi ígéretére emlékeztessem és annak teljesítésére kérjem fel; de miután már felszólalok, lehetetlen, hogy rövid pár szóval ne mondjam el nézetemet a harmadik egyetem kérdésében, a melyet — megvallom, nagy sajnálatomra — itt a házban oly sűrűen hangoztatnak. (Halljuk!) En nem örvendettem akkor, mikor a t.minister ur ezt az eszmét forgalomba hozta; először azért nem, mert én azt hiszem, hogy egy kormányférfiúnak csak akkor szabad egy eszmét megpendítenie, forgalomba hoznia és népszerűvé tennie, a mikor ő tudja, érzi, hogy annak létesítésére el van látva kellő szellemi és anyagi tőkével; a mi körülményeink között, valljuk meg őszintén, a tőkének mind e két faja ez idő szerint hiányos. Azt a czélt a t. minister ur nem fogná elérni, ha ma felállítana egy harmadik egyetemet, hogy egy harmadik tudományos góczpontot teremtsen az országban. Hát van már két tudományos góczpont ? Hiszen a kolozsvári egyetem minden buzgalma, minden törekvése daczára alig nevezhető még egyetemnek. Az egyetem oly teljes organismus, a melyet egyszerre megteremteni a világnak egy országában sem lehet; annak kicsiben kell kezdenie és mint minden élő szervezetnek lassan-lassan kell fejlődnie, a míg teljesen kifej lik. Hát én — mondom — nem helyeslem magát az eszmét sem. Mi az, a mi a t. minister urat erre az eszmére birta? Az, hogy némely facultáson a budapesti egyetemen túlhalmozás van. Ebből nem az következik, hogy teljes apparátust, teljes egyetemet állítsunk fel, hanem az, hogy állítsunk fel egyes facultásokat, melyek csatornákként szerepeljenek az egyetemre. Az ellen, ugy hiszem, nem lesz kifogása senkinek, ha a t. minister ur annak idején, ha a pénzügyek megfogják engedni az országnak egyes pontjain akár orvosi, akár jogi facultást, állít fel; ezáltal fel lesz mentve a t. kormány és a minister ur azon valóban nem nagyon örvendetes verseny alól, a melyet most a különböző városok közt látunk, a melyre Herman Ottó képviselőtársam is megjegyezte, hogy azok nem annyira culturalis, mint inkább anyagi szempontból keletkeznek. Ez az én szerény nézetem a harmadik egyetemre nézve. A mi pedig a t. minister urnak régi igéretét illeti, azt én most megújítani kérem. Ha csakugyan annyira szükségét érzi annak, hogy valami újat teremtsen a legmagasabb oktatás terén, méltóztassék egy oly facultás felállításáról gondoskodni, mely nem marad puszta elmélet, hanem kihat azon másik térre is, melyre a t. minister ur is — igen helyesen — gyakran veti a szemét: az országnak ipari, kereskedelmi és gazdasági terére. Értem