Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-324

246 324. országos ülés február 17. 1887. eophiai kara is van, a hol régebben négy, most ugy tndom, három tanár bizonyos katholikus alapokból dotáltatik. Ha tehát netán tervben volna egy felekezeti jellegű katholikus egyetem felállítása, nekem az ellen kifogásom nincs, noha részemről az egyetemeknél általában csakis a tudományt, nem a felekezetiséget ismerem el zsinórmértékül; ennélfogva én sem katholikus, sem protestáns egyetem felállítását nem óhajtom. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) De ha bárhonnan nyomás gyakoroltatnék, vagy az alapok természete követelné ilyennek felállítását, nyomban követelném, hogy az alföld szivében állittassék fel protestáns egyetem, például a debreczeni főiskola alakíttatnék át ilyenné. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Ismétlem azonban, csakis azon esetre kívánnám azt, ha katholikus egyetem felállíttatnék, egyébiránt semmiféle felekezeti jelleget egyetemnek adni nem óhajtok. (Helyeslés a szélsőbalon.) A t. minister ur olyanformán nyilatkozott, hogy a harmadik egyetem kérdésének megvitatására még elég idő lesz, hogy ez valószínűleg csak akkor fog eldőlni, hogy ha majd a minister ur helyett Herman Ottó t. barátom ül ott a ministeri székben. Hát én sem hiszem, hogy erre olyan nagyon hamar kerülne rá a sor; óhajtanám ugyan, hogy elveink diadalra jutván, ez az ido már a közel jövőben beállana. De a viszonyokat tekintve, olyan vérmes reményt, hogy már most helyén volna az egyes phrasisok felett vitatkozni, részemről sem táplálok. (Derültség.) Az igen t. minister ur szólott a magyar culturáról és a nyugat-európai culturáról, azt állítván igen helyesen, hogy most kizárólag nemzeti cultura Európának egyik országában sincsen, hanem van egyáltalában egy közös cultura. Ez nemcsak most van igy, t. ház, hanem igy volt mindenha. Magyarország történetében, ha különösen a culturalis mozgalmakat nézzük, azt fogjuk találni, hogy egyszer a bysanti cultura hatott ránk, midőn az Árpádok alatt a kelettel voltunk érintkezésben; majd a németekkel, különösen a bajorokkal érintkezvén, a nyugati német cultura hatása alatt állottunk; az Anjouk az olasz culturával hoztak bennünket érintkezésbe j utóbb ismét a német egyetemeket látogató protestánsainkkal a német cultura plántáltatott be hozzánk.Szóval nemzetünk — és ezt biztatólags ajövő reményével kell constatálnom — cultura terjesztése iránt mindig fogékonysággal birt, jött legyen az akár Konstantinápoly, akár Nápoly és Róma, akár Németország felől. S épen ebben látom nemzetünk jövőjét, mely különben egyéb viszonyokat tekintve, nem igen látszik valami rózsásnak; ebben látom a biztosítást, hogy a magyar nemzet receptív természete minden cultur-mozgalmat befogad, ha az kellő vezetés mellett hozatik tudomására. A paduai egyetemek nagy látogatottsága magyar ifjaink által a renaissancenak oly cultusát teremtette meg már a reformatiót megelőzőleg, melynek virágzására minden magyar ember akármikor büszke lehet, annál inkább, mert az ide vonatkozó adatokat ép a külföldi irók tartották fenn legnagyobb részben, tehát még azt sem mondhatni, hogy elfogultak vagyunk magunk iránt. Akkor, mikor a renesance cultusa magas fokát constatáljuk Magyarországon a 15-ik század végén és a 16-ik század elején. Azonban, midőn át tudtuk venni ezeket a különféle culturákat, midőn megtudta nemzetünk honosítani az olasz, franczia, holland és német egyetemekről hozott protestantismus műveltségét és azt átültette hazánkba, örömmel kell constatálnunk, hogy egyiket se vette be annyira, hogy saját nemzeti geniusát ezen idegen culturák hatása alatt megtagadta volna (Ugy van!) és a mi fődolog, egyesíteni bírja a nyugat culturáját saját nemzeti tulajdonaival. (Ugy van!) És nézetem szerint ez a valódi czél, melynek elérésére törekedni kell a mai cultusminister urnak is, tudniillik a nyugat culturáját magyar nemzeti alakban ültetni át. (Helyeslés.) Nem értem itt a keleti zsinórosságot, hanem azt, hogy a magyar nemzeti genius nyilatkozhassék, az európai culturát receptive magába fogadva,annak alapján.(Helyeslés.) Ez megvalósítható a tudomány, a'müvészetek terén is, a mint hogy látunk erre örvendetes példákat is. Az abstract tudományokra természetesen ez nem állhat, mert nincsen magyar chemia, mathesis esne isiegyen, nem is akarjuk. Szeretik gúnynyal emlegetni a németek a magyar glóbust, pedig ők inkább beszélhetnének német glóbusról, annyira elfogultak. Ha valaki kezébe vesz berlini vagy kölni hírlapot, ott az időjelzési vonalak letérképezésében láthatja irántunk való gyűlölködésüket. Budapest e lapokban, daczára, hogy közel 500,000 lakossal bir, ki van hagyva, de HermannstadtSzeben oda van téve, mint cultur-pont. A ki annyira megy a chauvinismusban, hogy a 500,000 lakossal bíró Budapestet kihagyja és beveszi Szebent csak azért, mert azt a parányi Szebent véletlenül szászok lakják, az beszélhet német glóbusról. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) En azt gondolom, hogy még akkor is, midőn iskoláinkban bizonyos európai divat és bizonyos nyomás következtében a magyar nyelv helyett mindenütt a latin nyelv hangzott és a culturát ifjaink csaknem kizárólag e nyelven sajátították el — kivévén a protestáns intézeteket — még azon időben is nemzetünknek az a szelleme, a mely a nyugati culturát befogadni és azt magyar szellembe átidomítani képes, még akkor se hanyatlott el tökéletesen. (Halljuk!) .Az igen t. minister ur czélzott azon időkre I és az ő halhatatlan érdemű elődjének, néhai bi