Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-324
324. országos ülés február 17. 18SÍ. 239 államalkotó, mely a társadalomnak megadja derekát. No már, t. ház, nem fogja kétségbe vonni senki, hogy Magyarország voltaképeni nemzeti earacterét csak a magyarság adhatja meg, hogy a magyarság tömören ott lakik az alföldön, hogy tehát ez képezi az államalkotó és legnagyobb részben az államfentartó elemet és hogy ekként ennek kell egyszersmind megadnia a culturalis centrumot is. Mert hiába hitetik el magukkal bizonyos emberek, hogy nem lehet egyetemi tanárt oda tenni egy alföldi magyar paraszt városba, a hol nem találhatja meg a magához illő finom társadalmi szellemet, stb. Hát, t. ház, akkor mondjunk le minden tudományos kutatásról, mert az mind bizonyos önmegtagadással, nagy áldozatkészséggel és munkával jár. A szépirodalomban, a midőn azt Kazinczy ék belevitték jóindulatűlag ugyan, egy nagy hibába, e hibát nem köszörülhette ki a magyar irodalom másként, csak midőn Nagy-Szalonta és Kis-Kőrös a magyar szépirodalom hivatott papjait szülte. Ott jött világra Arany és Petőfi, megváltoztatták az egészet és a magyar szépirodalomnak egyszerre óriási hatása lett a nemzetre, mely valóságos rázkódtatásra vezetett. És vájjon ki tudja bebizonyítani, hogy ha én az egyetemi tanári kart kiteszem akár Pozsony németségének, akár Kassa vegyes elemeinek, akár bármely más igen jóravaló művelt municipiumnak, melyben azonban a magyar genius nincsen meggyökeresedve, hogy az a tanár abból a talajból fogja meríteni a valóságos nemzeti geniust? Mert hiszen én ily dolgokban nem a kivételekkel számolok. Meghiszem, hogy fognak akadni egyes tanerők, kik bárhol is saját erejökből meg fogják találni a magyar genius útját. De nem a kivételekkel kell számolni, hanem az egészszel. És vájjon honnan indult ki egyáltalában a magyar nyelv-javítás, honnan indult ki a nemzet culturai ébredése, ha nem az alföldről? Vájjon nem Dugonics kezdte-e a dolgot? És vájjon azt hiszik-e, hogy igaz magyar cultura nem onnan fog kiindulni, a honnan a szépirodalom? Meggyőződésem az, hogy hiába vezettetik magukat az ily dolgokban a finom társadalmi szellem, a műveltség és ily lágymatagságok által. Nekünk, ha igazán culturállamot kell teremtenünk, akkor oda kell mennünk és azt az elhanyagolt, de azért becsületes és az igazi genius által áthatott nemzetet kell elővenni (ügy van! a szélsőhalon) és oda kell tennünk a gazdasági derék után a culturalis derekat is. (Igazi ügy van! a szélső balon.) És, t. képviselőház, ha mindezeket a dolgokat vesszük, melyek a harmadik egyetem ügyében már évek hosszú során át lefolytak, vájjon hogy van ez a kérdis eltörpítve és lealacsonyítva? Én még most is érzek valamit abból az undorból, mely elíogta lelkemet akkor, midőn a kolozsvári egyetemet fel kellett állítani és az akkori kormány, csakhogy politikailag kihasználhassa, elhalasztotta annak megnyitását, tehát hogy az ő politikai előnyét beszedhesse, visszavetette annak az elhagyott nemzedéknek a culturáját, pedig, ha csak egy évre vetette volna is vissza, halálos bűnt követett el a cultura ellen. És most mit látunk évek hosszú sora óta? Hányódik a harmadik egyetem ügye itt Magyarországon, hivatnak össze az enquéte-ek és nem átalják az illetők, hogy fellépjenek az egyes városokban és álltassák azt a népet, hogy nekik fog jutni a harmadik egyetem, (ügy van! a szélé balon. Mozgás jobb felől.) Ugyan tessék azt összeegyeztetni a politikai illendőséggel, hogy oly férfiú, mint Jókai Mór, el megy Kassára és megígéri az egyetemet, hogy a t. minister ur megigéri Pozsonyban és versenyre szólítják ezt a három várost s a helyett, hogy a culturát lebegtetnék előtte, rászoktatják, hogy kunyoráljon, könyörögjön, alázkodjék meg a befolyás előtt meggyőződés nélkül, abban a tudatban, hogy lesz egyetem. Innen van, hogy ma már e kérdésről még a municipiumok sem beszélnek a cultura szempontjából, hanem azt mondják, milyen m, gy jövedelme lesz ennek a városnak, ha egyszerre ott lesz az egyetem, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Tehát, ha már a culturában is lábra kezd kapni ez a dolog, hogy csak a politikai szolgálat és a jövedelem dönt, akkor mondjunk le minden culturáról. De egy nemzetnek a culturáról lemondani nem lehet, hanem a kormányzatban kell meglenni azon meggyőződésnek és kell áthatva lennie azon kötelességtől, hogy az ilyen ferde irányokat, melyek a culturából pénz és politikai kérdést csinálnak, akaszsza meg (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl) és ő tűzze ki a zászlót, hogy a culturáért kell harczolni. Szóval, t. képviselőház, én azt hiszem, jogosítva vagyok ezeknek a kijelentésére azért, mert 20 éve múlt, hogy a magyar culturában csekély tehetségemhez képest iparkodom részt venni. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Én nem tartottam igényt sem egyetemi cathedrára, sem akadémiai tagságra, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) sem egyébre, sőt a hol kínáltak e félével, határozottan visszautasítottam ; visszautasítottam azért, mert azt látom, hogy itt minden culturalis intézménynél keletke! zett egy oly elem, mely csak politikai szolgálat és jövedelem szempontjából tekint mindent, a cultura legszentebb czéljait is. (ügy van! a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, meg fogok hajolni és örülni fogok azon, ha a budapesti egyetem és részben a műegyetem is, a mely irodalmi tevékenység dolgában szintén elég kívánni valót hagy hátra, a kolozsvári egyetemmel együtt egyszer valósággal kevésbbé törekedik az ő személyi szaktudományi nimbusával, hanem komolyan veszi fel a
