Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-314
fg .114. országos Ülés február 5. 1887. Elnök; Megszavaztatik. Beöthy Algernon j egy ző (olvassa).- Ugyanott az árnyékszékeknek önműködő „Watercloset" szerkezetre való átalakításával járó kiadásokra 2,089 forint. Elnök! Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Öszszesen 12,224 forint. Átmeneti bevétel. Járulék a földtehcrmentesítési alapból az igazoló-bizottmány költségeinek megtérítése fejében 3,988 forint. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): A kiadásnál előforduló gyógyszerkönyv példányai egy részének darusításából bevárandó I. évi bevétel 1,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) .• Öszszesen 4,988 forint. Elnök: T. ház! Ezzel a belügyministeri tárcza költségvetésének tárgyalása be van fejezve. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a Gyory Elek képviselő ur által a múlt napokban tett nyilatkozatra nézve saját felvilágosító nyilatkozatomat megtegyem. Gondolom, igy kell neveznem, mert formaszerű interpellatio nem volt, hanem inkább nyilatkozattétel. T. ház! Én végére jártam nemcsak a dolog mibenlétének, de megvallom, hogy emlékezetemet felfrissítsem, megnéztem a törvényeket és a szabályokat és mindenek előtt ezekről kívánok szólani. (Halljuk!) Azon szabályzat, a mely. szerint az operánál alkalmazott tisztviselőkkel szemben eljárni kell, múlt évi szeptember havában adatott ki; dologi részében, intézkedéseiben szorosan alkalmazkodik azon 1886. törvényhez, a mely a közigazgatási tisztviselők fegyelmi eljárását szabályozza. Az eljáró közegekre nézve igenis van változás; mert abból a nézetből indultam volt ki, hogy helyes, ugy mint ez másutt is szokott lenni, hogy ily intézetnél alkalmazottakra nézve bizonyos belső az intézet keretében való tevékenységre is adni szabályokat. De ismétlem dispositióiban és ha kívántatik, méltóztassék bárki megnézni vagy fel is olvashatom, ugyanaz foglaltatik, a mi az 1886. évben alkotott XXVI. törvényezikkben erre nézve előfordul. Ezen törvényezikk, épen ugy mint azon utasítás, megállapítja azt, hogy az illető vádra nézve a tiszti ügyész, a jogtanácsos indítványt tesz ; megállapítja, hogy ez közlendő az illetővel; megállapítja, hogy az illetőnek kellő idő, gondolom, nyolez nap adandó arra, hogy beadja a maga ellenészrevételeit, mentségeit ; egyáltalában mint az egészből már magából kitűnik, írásbeli eljárást állapít meg. Hogy ilyent állapít meg a törvény, melynek ez egyszerű átvétele — mert azt gondolom, tán helytelen, ha a minister, midőn rendeletet ád ki, az analóg törvény szó szerinti rendelkezéseit veszi át — hogy, mondom, e törvény csakugyan Írásbeli eljárást szándékolt, nem pedig szóbeli és ügyvéd közbejöttével való tárgyalást; annak legnagyobb bizonyítékául arra hivatkozom, hogy midőn azon törvény tárgyaltatott, beadatott egy módosítvány az 5. §-hoz Grünwald Béla képviselő ur által. A képviselő ur ugyanis elmondván, hogy azon 5. §-ban tervezett írásbeli eljárás az ő nézete szerint nem nyújt elegendő garantiát, kívánta, hogy kimondassék, hogy azután, miután ez megtörtént, az illető szóbeli tárgyalásra megidéztéssék és hozzá tette, hogy a vádlott védelmére ügyvéd segélyét is igénybe vehesse. Ezen módosítvány azonban akkor elvettetett. Ez tehát mutatja, hogy az intentio Írásbeliség volt; mutatja, a mit egyébiránt a szöveg is kimond, hogy nemcsak el nem lett feledve meghatározni, hogy van-e helye ott a szóbeli tárgyalásnak és ügyvédi képviseletnek, de hogy ez indítványoztatván, a törvényt alkotó többség által elvettetett. így áll, t. ház, szerintem a dolog lényege. De egész őszintén ki kell nyilatkoztatnom: legkevésbé sem kívánom tagadni, hogy az eljárás az intendáns ur részéről hibás volt annyiban, a mennyiben a helyett, hogy a bíróság végzést hozva mondta volna ki, hogy ügyvédi képviseletnek nincs helye, ő azonnal a kivezettetéshez nyúlt. Ez igaz. De ha elismerem, hiba, h ki ilynemű nyilvános functiót végez, nem ismeri kellően a törvényes eljárási módot: méltóztassék megengedni, ha ez hiba, tán nem helyes az sem, ha egy ügyvéd, a jog hivatott védője, nem ismeri a törvényt és jogot követel ott, a hol törvény szerint joga nincs. Ez tán nem kisebb hiba. Ezt is eonstatálván, még csak egyet kívánok megjegyezni és ez az: méltóztassék elhinni, ha egy alsóbb fokozatban hiba történik és legyen e hiba bárminő, még lényegi is, a mint hogy ez esetben nem az volt, hanem volt igenis eljárási hiba: azért vannak a felsőbb forumok, hogy azok közbelépése vétessék igénybe; de nem czélszerü mindjárt minden egyes esetet a képviselőházba hozni és minden egyes esetből a nélkül, hogy még tudatnék az iránt az illető közegek véleménye, mindjárt nagy elvi sérelmet alkotni. (Ugy van! jobbfelöl.) Higyjék el a t. képviselő urak, hogy soha senkinek a mostani magyar kormány kebelében eszébe nem jutott az ügyvédi védelem szabadságát korlátolni. De épen azért nem vezethet czélhoz egyes tévedésben mindjárt igen nagy elvi hibát keresni és higyjék meg a képviselő urak, hogy utoljára is az ügyvédi tekintélynek az oly eljárás nem fog annyit használni, mint a mennyit hisznek; sőt talán hamarább ártani fog. Mert azok előtt, a kik a motívumokat nem fontolják meg