Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

228 323, országos ülés febrmír 16. 1887. ben. Mondom, a fővárosban feladataiknak a zsidók megfelelni képesek, mert itt tömörülten szervezve vannak. Én csak ezt kívántam megjegyezni, kü­lönben a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Zimándy Ignácz: T. ház! Igazat kell adnom most az egyszer az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister urnak, midőn Petőfivel látván a boszus egeknek ostorait nyomorult hazán­kon, Pozsonyban mondott e szavait idézem: „A morális dissolutio jelei immár mutatkoznak min­denütt." Igazat keli adnom e tekintetben az igen t. cultusminister urnak, de csak egy részben, a mennyiben nemcsak jelei mutatkoznak a morális dissolutiónak, hanem ott vagyunk immár az erkölcsi romlás kellő közepében. (Derültség.) Ott vagyunk immár a megvesztegetett józan észnek a megromlott erkölcs gyászos gyümölcseinél, a gyönyörűséges csimpánz philosophiánál egyrészt, másrészt pedig a borzadalmas talmud rut, elvete­mült elveinél. Ott vagyunk immár, a hol nincsen semmi lekötelezettségünk egymás irányában, a hol nem érezzük sem anyagi, sem szellemi, sem erkölcsi, sem társadalmi, sem családi solidaritás­nak szükségét. Megy ki-ki a merre tetszik ; él ki-ki a hogy tud, nem törődve senkivel, semmivel, csupán csak drága énjének él. Ott vagyunk immár, hol az alacsony talmudszertí önhaszonlesés zsinór­mértéke minden tettnek, rugója minden tervnek. Ott vagyunk immár, hol a modern keresztény­ellenes, áj pogány, talmud-zsidó szabadkőmives irányú közoktatás szülte vallástalanság és erkölcs­telenség (Élénk derültség.) mély álomba meríti a magyar nemzet szellemét, melynek felszabadítá­sára, felébredésére, felocsudására alig van többé remény. Kérdem én, t. ház, vájjon ki okozta azt, hogy már ennyire jutottunk közerkölcsiségünk rom­lásának terén? Senki más, t. ház, mint saját alkotmányos, önmagukat liberálisnak vevő kor­mányférfiaink, a kiknek nyilványosan űzött tör­vényszegéseik, alkotmánysértésük, (Felkiáltások jóbbfelöl: Oltó! Ohö! Zaj) erkölcsrontó lélek­vásárlásuk és közvélemény hamisító pazarlásuk által. (Felkiáltások jőbbfelől; Eláll! Eláll! Zaj.) Olay Szilárd: A ki magára veszi, ne beszéljen! Zimándy Ignácz: A jobb sorsra érdemes magyar nemzetet nemcsak anyagilag, hanem szel­lemileg" is a sülyedés szélére sodorták. Igen, ezek okozták a magyar nemzet anyagi és erkölcsi sülyedését, mert „acapite foetctpiscis," (Derültség) inert „regis ad exemplum totus componitur orbis." Elnök : Olyan különös praemissákat hozott fel a képviselő ur, a melyek az idézetthez egy­általán nem illenek. Zimándy Ignácz: Ez áll, t. képviselőház, catexochen, par excelíence azonkormányférfiuról, a ki a magyar nemzet legnagyobb, legdrágább kincsének kezelésével; a magyar nemzet vallásos, erkölcsi, szellemi fejlődésének vezetésével van megbízva és kinek mégis egész valóját, egész óriási felelősséggel járó hivatalos ténykedését, komoly, öntudatos s alapos szakképzettség he­lyett, magasztos, eíévülhetlen, keresztény erkölcsi s paedagogiai elvek szülte tiszteletet parancsoló méltányosság s igazságosság helyett (Derültség) szakképzettség hiány s ezen alapuló, ezen sarkalló elvtelenség, tájékozatlanság, dilettantismus auto­crata elbizakodás, tanügyi kapkodás jellemzi. (De­rültség.) És ez a kormányférfiu, t. ház, senki más, mint az igen t. cultusminister ur, ezen mindenes commis voyageurje és titkos rendőre Tisza Kál­mán ministerelnök urnak. (Nagy mozgás jóbbfelöl. Nagy zaj.) Ez a Trefort cultusminister ur, a kinek 10 éves jubileumot is csináltak azért, mert ő, va­lamint egész ministeriuma egy semmi, sem elméleti, sem gyakorlati szakképzettséggel nem biró tan­ügyi sansculotte talmudista. (Altalános élénk derült­ség.) Tiz éven keresztül vezette orránál fogva s talmudi fogárdossággal egyik kificzamodott, halva született tantervről a másikra kergette. Ez Trefort t. minister ur. (Hosszantartó általános élénk éljen­zés. T. képviselőház! Méltóztassék nyilatkozni, kit illet ez az éljenzés: engemet-e vagy a közoktatásügyi minister urat? (Hosszantartó zajos derültség.) Ez a Trefort közoktatásügyi minister ur (Élénk éljenzés) a ki a pozsonyi választókhoz tartott egyik beszédében egész politikáját e három szóba foglalta: tudomány, vagyonosság, egészség, (Félkiáltások : Igen helyesen '.) de vigyázzon az igen t.| cultusminister ur, hogy e tekintetben ne mondhassa valaki: magister, cura te ipsum! hogy e tekintetben, mikor a tudományt, a vagyonosságot és egészséget emlegetik, ne mondhassa valaki, hogy igazi egészség csakis ott van, a hol van aniina sana in corpore sano, vi­gyázzon, hogy midőn különösen az egészséget magasztalja, ne mondhassa valaki szemébe neki, hogy a magyar nemzetnek büszkeségét, a magyar nemzetnek örömét, szemefényét, a magyar nem­zetnek egyetlen jövőjét, a tanuló ifjúságot testi nyomorékká teszi talmudszagú, szabadkőműves irányú és szellemű tanmódszerével, (Heyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain. Derültség bal­felöl. Mozgás jóbbfelöl. Zaj,) tanrendszereinek folytonos változtatásával a tanuló ifjúság túlter­héltetésével, (ügy van! a bal- éb szélsőbal némely padjain.) Olay Szilárd: Ez igaz ! (Derültség jobbfelöl.) Zimándy Ignácz: Ez az örökké classicus lendülettel, talmud zsidó szédelgők által drága pénzen liferált s mégis korhadt, hitvány anyagból

Next

/
Oldalképek
Tartalom