Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

226 823- országos ülés felrnár 16. 1S8T. dig, t. ház, azt hiszem, hogy a t. minister ur az alapítványokat arra a czélra használta fel, melyekre azok szánva voltak, tudniillik a tudomány emelésére és terjesztésére, mert az ily alapítványoknak nem az a czélja, hogy a kamatok folyton-folyvást egymásra halmoztassanak, hanem hogy azon czélra használtassanak fel, a melyre rendelve vannak. Én, t. ház, igen szívesen szavazom meg a közoktatási minister ur költségvetését, annál is inkább, mert ha valaki bejárja a várost, meggyőződhetik arról, hogy ő csakugyan oly épületeket állított fel, melyek magának a fővárosnak is díszére válnak. (Helyeslés balfelöl.) Itten van például az egyetemi könyvtár és a többi. És mind ezen épületek nem egy pár évre vannak felépítve, hanem századokra s igy ha stylszerüek is, akkor ezek építését senki kárhoztatni nem fogja. Méltóztassék csakmegné/niarégi egyetemet. Annak is száz éve már, hogy II. József által felépíttetett és roskadozó állapotban is fennáll még. Ha a t. minister ur oly épületeket állít fel, melyek századokon keresztül kell, hogy megálljanak, akkor én semmi esetre sem tartom kázhoztatandónak azt, hogy ha azok többe kerülnek is azon közönséges épületeknél, melyek alig 20—25 évig tarthatók fenn. Még csak egyre bátorkodom a t. minister urat felkérni (Halljuk! Halljuk!) és figyelmeztetni. És ez az, hogy ne méltóztassék a középtanodákban az ifjúságot oly tömérdek sok tantárgygyal és órákkal terhelni, mint a milyenekkel azok valóban terhelve vannak. (Helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, 45 évig voltam tanár és igen jól tudom, hogy egy fiatal ember mit bir el és mit nem. A fiatal ember, mikor a középtanodába jár, épen fejlődésben van és pedig a a legnagyobb fejlődésben, a mikor annyira el van foglalva tudománynyal és tudományos teendőkkel mint a hogy elfoglalva van, akkor az bizonyosan csak teste fejlődésének kárával fog történni, (ügy van! balfelől.) Jól tudom, mert nekem is vannak gyermekeim, hogy az, a ki kötelességének eleget akar tenni a középtanodákban, arra nem képes egész nap, hanem kénytelen az éjszakát is felhasználni és nem egyszer (Halljuk ! Halljuk!) kénytelen voltam fiamat éjfél után ágyba kergetni. Teljes lehetetlenség, hogy ez az ifjúságnak javára szolgáljon, szeretik mindig az angolokat emlegetni és azokat példa gyanánt felhozni. Az angolok még az egyetemeken is sokkal nagyobb súlyt fektetnek a testi fejlődésre, mint a szellemire. Én magam bátor vagyok kérdezni a minister urat, hogy ugyan fiatal korában, ugy mint én is — és mondhatom, hogy mindig szorgalmas tanuló voltam (Éljenzés és derültség) és gyermekeim is hitesek voltak az egész városban arról, hogy igen jól tanultak— maga tanult-eanynyit,mint a mennyit ő most a középtanodai tanulókat kényszeríti tanulni; (Derültség) mi nagyon keveset tanultünk a középtanodákban. (Derültség.) Tanultuk a classicusokat,a melyre fősúlyt fektettek, tanultunk geographiát, históriát, tanultuk ezeket a főtantárgyakat, de senki akkori időben nem akart a fiatal emberből tudóst csinálni, hanem csak az irányt, a mely szerint elindulni készül. Jelenleg azt tapasztalom, tudom, mert tanár vagyok, hogy a polytechnicumban azon fiatal ember, a ki kötelezettségének eleget tenni akar, annyira kimerül, hogy utóvégre, ha kiszabadulva az iskolából, veszi könyveit és azokat a kályha mellé dobja. (Derültség.) Soha sem veszi többé kezébe, elmegy az életbe, de könyvet többé kezébe nem vesz; annyira megcsömörlött a tanulástól, hogy többé Ő neki arra kedve nincsen. Bennünk, a minister úrban, valamint bennem megmaradt azon előszeretet a tudomány iránt és mikor az iskolából kijöttünk, akkor neki mentünk már mint meg lett férfiak a tudománynak és tovább kiképeztük ma,gunka.L(Helyeslé$jobbfelóL) Igen jól tudom, hogy a t. minister ur a legjobb akarattal van, szeretné az országot egyszerre felemelni a műveltség legmagasabb fokára. A minister ur a művészet terén is sok olyant tett, a mi azelőtt téve nem volt. Azelőtt senki sem törődött az országban a művészettel, hanem a minister ur állított művészeti akadémiát, alapított zenészeti akadémiát. Hogy nálunk a művészetek iránt mily nagy a rokonszenv, az mutatja, hogy legjobb művészeink kénytelenek kivándorolni és az országon kivül keresni meg kenyerüket. Vannak kitűnő művészeink, kik Magyarországon születtek. Ki lakik itt Magyarországon közülök? Azt lehet mondani, alig valaki. Keresik kenyerüket Münchenben, Parisban, Florenczben és egyebütt. Én tehát, mint mondom, igen szívesen megszavazom a minister ur költségvetését, mert igen jól tudom, hogy ő azt rosszra nem fordítja, hanem fordítja jóra, a tudományosságra és a tudomány egyes ágai emelésére. Megszavazom a tételt. (Élénktetszés jobb- és bolfelM.) Ullmann Sándor: T. ház! Nem volt szándékom e budget tárgyalása alkalmából felszólalni, de azok után, a miket Veres t. képviselő ur felhozott, kérem a t. házat, legyen szives figyelmével néhány perezre megajándékozni (Halljuk! Halljuk!) Megengedem, hogy minek sincs nagyobb bizonyító ereje, mint a számoknak és statisticai adatoknak, de oda dobni a számokat pusztán, a nélkül, hogy az arányokat felhoznók, ez eljárás lehet jó hangulat csinálásra, izgatásra, de a valóságnak nem felel meg. (Halljuk!) Azt hozza fel Veres képviselő ur, hogy a zsidók az elemi iskolák terheiben nem vesznék részt, illetőleg az ő számítása szerint 1.700,000 forintot takarítanak meg évenkint e czímen. Ha csak felekezeti iskolák léteznének, akkor igaza volna a t. képviselő urnak, de községi iskolák is