Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-322

822. országos ülés fefcrair 15. ISIT, $13 államok, nevezetesen Szerbia és Románia barátsága és szövetsége, mint ama nagyhatalmaké. Én azt hiszem, t. ház, hogy e szövetség megszerezhető. Hallottunk mi már szláv részről Phi lippit emlegetni és hallottuk azt a nyilatkozatot, hogy a szerbek a magok részéről nyugodtan várják a muszka háborút. De én azt hiszem, t. ház, hogy ez a muszkával való fenyegetődzés nem egyéb, mint puszta tactica. Méltóztatik ismerni a különböző szláv országokban a nemzetiségi mozgalmakat. Prágában nagynevű pártvezérek, Zágrábban a hires agitátorok ép úgy fenyegetődének a muszkával, mint talán a lőcsei diákok, vagy pedig a pesti piaezon részeg tót napszámosok, mert tudják, hogy semmitől sem lesz ember inkább ideges, mint ettől és ezzel lehet rá legjobban hatást gyakorolni. De én megvagyok győződve, hogy nincs a különböző szláv fajok közt egy sem, mely kérne magának a muszka absolutismus boldogságából. A mi pedig a románokat illeti, t. ház, a román faj érdeke, a magyar faj érdekeivel tökéletesen azonos, mert a román faj ép úgy be van ékelve a nagy szlávság közé, mint a magyar és ép oly szigetet képez a nagy szláv tengerben. Ez természetes alapját képezi köztünk a szövetségnek s bármi kevéssé kielégítők is a tényleges viszonyok, bármi fordult is elő köztünk a múltban, ez egy valósággal képtelen és feje tetejére állított helyzet és be fog következni előbb-utóbb az, hogy a mit az Isten összeadott, azt ember ne válaszsza szét. A helyzet logicája egyenesen arra utal. Ezt a helyzetet állami szövetségül értékesíteni feladata nevezetesen a magyar kormánynak, mely, miután Magyarország a keleti kérdésben első sorban van érdekelve, arra van hivatva, hogy ezen monarchia keleti politikájában döntő befolyását a latba vesse. De a magyar államnak, t. ház, nemcsak a diplomatiára való befolyás utján van fontos szerepe a keleti kérdésben, hanem fontos szerepe van saját hatáskörében is; mint a magyar, sőt nemcsak a magyar államnak, mint ilyennek, hanem a magyar társadalomnak is, mert ezek vannak hivatva kezelni azon nemzetiségi kérdéseket, melyek a keleti kérdésbe mélyen belejátszanak. Én concedálom, t. ház, hogy mi lehetünk jó barátságban, szövetségben akár a szerbekkel, akár a románokkal, esetleg rövid időre, a nélkül, hogy általában a nemzetiségi kérdés szóba jönne. De határozottan kétségbe vonom azt, hogy akár Szerbiával, akár Romániával állandó és biztos szövetségben lehessünk a nélkül, hogy sikerüljön nekünk ide bent oly nemzetiségi politikát inaugurálni, a mely kielégíti ha nem is á túlzóknak, de az itteni románok és szerbek zömének ^helyes és jogos nemzeti aspiratióit. Nem számíthatunk állandó és biztos szövetségre azért, mert úgy a románokban, mint a szerbekben erősen él a faji összetartózandóság érzete. E nemzetek sokkal kisebbek, semhogy ne reflectáljanak azon faj rokonaikra, a kik a mi országunkban laknak. A német nemzet nélkülözheti azon fajrokonait, a melyek Austriában vannak, Francziaország nem gondol avval, hogy mi történik Belgiumban, Svájczbanafrancziákkal, mert azok nélkül is nagy és hatalmas; de a szerbek és románok a Száván és Kárpátokon túl a legnagyobb érdeklődéssel viseltetnek itteni fajrokonaik iránt, mert ezek nemzetiségük állagához tartoznak, annak kiegészítő, sőt cultura és műveltség tekintetében legbecsesebb alkatrészét képezik. Azért van döntő befolyással keleti viszonyainkra nézve az, hogy mily nemzetiségi politikát követ a magyar állam és társadalom idebent. Igazságos bánásmód, helyes nemzetiségi politika a nemzetiségekkel az Elnöki Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a vallás- és közoktatásügyi költségvetéshez szólani. (Élénk helyeslés.) E költségvetés épen nem alkalmas arra, hogy a t. képviselő ur nemzetiségi kérdéssel foglalkozzék. (Élénk általános helyeslés.) Mocsáry Lajos : Azt hiszem, hogy a nemzetiségi kérdésnek érdekelnie kellene a magyar képviselőházat és egy évben egyszer meg lehetne arról emlékezni. (Zaj.) Helyes nemzetiségi politika: ez az ára annak, hogy mi a románok és szerbekkel jó barátságban és szövetségben éljünk. Adják meg ezt az árat, mert ez semmi egyéb, mint az, a mivel idebenn saját körünkben is megszerezhetjük a nyugalmat és békés együttélést. Mozgósítsunk ez irányban, t. ház, minél előbb, az ezen mozgósításra fordított költség nem fog kárba veszni; mert nem osztom azok nézetét, kik azt hiszik, hogy a magyarországi nemzetiségeket kibékíteni, kielégíteni nem lehet, a kik tán azt hiszik, hogy csak gúnynyal viszonoznák, ha most a tizenkettedik órában akarnánk kezdeni velük megbarátkozni. Tudom, t. ház, hogy a Magyarországban lakó nemzetiségek igen is készek kibékülni, óhajtják ezt a maguk részéről; ők készek békességben meglenni velünk azon alapon, melyet az 1868. törvény letett; de azt kívánják, hogy azon törvény tartassák meg és ne legyen irott malaszt. Ne higyje senki sem, hogy e népek oly könnyedén akarják az ezredéves kötelékeket megbontani. A magyar nemzetiségek nincsenek ily szándékban, szeretettel ragaszkodnak e földhöz, csak azt akarják, hogy itt valósággal otthon érezzék magukat saját hazájukban. Mondom, mozgósítsunk ez irányban inkább ma, mint holnap. Ez lesz a legjobb előkészület, szemben a jövendőnek bárminő eshetőségével és én meg vagyok győződve, hogy egy