Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-321
ige 531 országos ülés február 14. 1887. juk!) Megnevezhetném az actus szemtanúit is. Megalakult a bizottság köztiszteletben álló, közhitelű emberekből, kik azt mondták, hogy ebben és abban a templomban három vasárnapon fel lesznek állítva a gyűjtő ládák és gyűjtés történik Magyarországnak nyomorban sinlődő polgárai javára. Három vasárnap ki voltak téve a perselyek. Sok nép, szegény, gazdag emberek jöttek, távoztak és mindenki, a mint bejött betett valamit a perselybe. Harmadik vasárnapon a ládák tartalma 30,000 frank volt, a nélkül, hogy valaki tudta volna, hogy ki adta és ki mennyit adott, a nélkül, hogy csak egyetlen polgár is követelte volna azt, hogy adományát orbi et urbi hirdessék és bizonyítványt állítsanak ki oly dologról, melyet minden igaz lélekkel biró ember titkon tart és melylyel maga elégszik meg önérzetében. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Én tudom, t. ház, hogy ebben a magyar társadalomban is akadnak emberek, kik a jótékonyság ezen formáját gyakorolják és megvetik a jótékonyság azon nemét, melyet az állam cultivál, a szerencsejátékot, a mely a törvény világos szakaszába ütközik és nem keresik a nyilvánosságot, tisztelet neki; de én az általános elfajulásra kell, hogy rámutassak. Kifejtettem már, t. ház, többször, hogy az előrehaladt államokban a totalisateur mint nyilvánosan űzött szerencsejáték a büntetőtörvénykönyvbe ütközik és én láttam saját szemeimmel, hogy a lóversenyek terén az ifjú nemzedék a helyett, hogy előre készülne a becsületes munkás életre, kezdi magát odaadni a szenvedélynek kevés pénzzel és a vak szerencsének, hogy nagy összegeket nyerjen. Sajnálom, t. ház, hogy egy oly intézménynél, melynek megalapítója Széchenyi István volt, megtűrik azon intézményt is, a mely egyenesen a nép jellemének megrontására czéloz. Ennek részese, t. ház, nem akarok lenni s ezért kötelességem volt az ellen e helyen felszólalni. Midőn megjegyzem, hogy sajnálom, hogy t. igazságügyi minister urat nem látom a helyén, van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani: j,A képviselőház utasítja az igazságügyi ministert, hogy a lóversenyeknél divó úgynevezett totalisateurt, mint a fennálló törvénybe ütköző, nyilvánosan és üzletszerűen folytatott szerencsejátékot megfelelő intézkedéssel szüntesse meg. 4 "' Ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Elénk helyeslés szélső balfélől.) Elnök : T. ház! Méltóztassanak meghallgatni a határozati javaslatot. Zay Adolf jegyző (olvassa.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen félje gyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Széchenyi Pál, földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister: T. ház! (HaHjuk!) Nem akarok az előttem szólott t. képviselő úrral a szerencsejátékok ellen mondott béSzéde alapján vitatkozásba bocsátkozni, csak bátor vagyok azt az egy állítását helyreigazítani, hogy ä totalisateur, melynek alapján 8 határozati javaslatát benyújtotta, sem részvényesekkel, Bem pedig oly osztalékosokkal nem bir, kik esetleg tiltott nyereménynyel számolnának le. A totalisateur intézménye abban áll, hogy az egyes számok alatt levő futó lovakra kitett összes tételekből adatik ki a nyeremény. A nyeremény kiadása előtt azonban a tételekből 7% levonatik. Ezen 7%-ból 2°/o az államkincstárt, 5% pedig a lovaregyletet illeti, a mely ezen összegekből új versenydíjakat tüz ki a jövő versenyekre. így tehát senki — sem magános, sem más, sem mint részvényes, sem mint osztalékos — ebben érdekelve nincs. Teljesen helytelen a t. képviselő urnak azon állítása is, hogy a totalisateur intézménye a törvényekbe ütköznék ; mert mig Németországban is, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, mondván, hogy ott a törvényszékek által bizonyos esetek elítéltettek és a kormány a totalisateuri intézmény betiltását találta szükségesnek, ez intézmény egész Németország minden versenypályáján a múlt őszszel ismét megengedtetett és életbeléptettetett. Ez nyilt bizonyítéka annak, hogy a totalisateur intézménye törvénybe nem ütközik. Nem mondom evvel, hogy a totalisateur, a mennyiben a szerencsejátékokhoz tartozik, bizonyos morális kárral nem járhat, de már előre kijelentettem, hogy a képviselő úrral ezen kérdésben vitatkozásba bocsátkozni nem kívánok. Egyedül csak azok nyomán, a miket bátor voltam elmondani, kérem a t. házat, hogy Herman t. képviselő ur határozati javaslatát el ne fogadja, mert teljes meggyőződésem szerint és a mint hiszem, minden a lótenyésztéssel közelebb foglalkozó t. képviselő urnak meggyőződése szerint, (Helyeslés) a totalisateur intézményének megszüntetése a telivér lótenyésztésnek és a versenyügynek határozott kárára volna. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy a határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni. (Ugy van! jobbfelöl.) Herman Ottó: T. ház! Csupán csak egy megjegyzést vagyok kénytelen tenni és ez az, hogy nekem van tudomásom arról, hogy a totaíisateurök ott is visszaállíttattak, a hol egy darab ideig el voltak tiltva, de nem a törvényes rehabilitatió alapján, hanem bizonyos befolyásos elemek nyomása alatt. Ez az egész nem változtat a dolgon, hogy azt az a characteristicum ne illesse, melyet kifejtettem. A t. minister ur meg fog győződhetni arról, hogy a felsőbb körök eltérő nézetet táplálnak is, a jogászok azt acceptálni nem fogják, mert azt acceptálni nem lehet. (Helyeslés a \ szélső baloldalon.)
