Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-314

314. országos Illés február S. 1887. 13 ügyre való szigorúbb felügyelettel és óvatossággal nagy mértékben elejét lehet venni azon bajnak. Épen ezért bátorkodom az igen t. belügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy már ezen idő előtt, tehát a melegebb időszak előtt szíveskedjék megtenni a szükséges intézkedéseket nemcsak a fővárosban, hanem egyéb városokban is, hogy ott, a hol esetleg járvány, cholera vagy himlő kiüt, azon időig, míg a kór nagymérvben dühöng, a toloncz-szállítás szüntettessék be, vagy pedig, ha az teljesen be nem szüntethető,bizonyos közegészségügyi közegek által meghatározandó óvintézkedések mellett, például bizonyos időre terjedő vesztegzár kiállása után szállíttassanak tovább a tolonczok, nehogy az történjék, hogy a tolonczügy a járvány terjesztésére szolgáljon az ország egészséges részeiben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én különben a tételt, mint szükséges kiadást, megszavazom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Én megvallom, arról, hogy tolonczok vitték volna a cholerát a vidékre, nem hallottam. Az esztergomi esetre nem emlékszem egész világosan és igy e tekintetben nem merek positivitással nyilatkozni; de már a liptómegyeire nézve egész biztonsággal állíthatom, hogy oda némely községbe innen hazament napszámosok, de nem tolonczok vitték a cholerát. En, a mennyire lehetett, még ezt is igyekeztem ellenőrizni, fel is hivtam erre a főváros figyelmét és tétetett is — a mennyire lehető volt — intézkedés, hogy bizonyos orvosi felügyelet mellett történjenek az ily elutazások. De már ezt, méltóztassanak megengedni, teljes mértékben ellenőrizni a szabad mozgással biró munkásoknál nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Egyébiránt, miután a képviselő ur szóba hozta a cholerát, arról biztosíthatom, hogy az én részemről tett intézkedések ugy a fővárosra, mint a vidékre nézve a miatt, hogy a cholera megszűnt, meg nem szűntek és a mi ez irányban emberileg és kormányilag lehető, biztosítom, hogy mégis fog történni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A tétel nem támadtatván meg, a toloncz-kiadásokra előirányzott 67,376 frt megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Életmentési díjak 800 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) .• Hivatalos lap költsége 7,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Országos törvények és rendeletek tárának költségei 24,020 frt. Orbán Balázs: (Halljuk!) Nem az ellen szólalok fel, mintha a segédszerkesztő fizetésemelését ellenezni akarnám, mert minden szellemi munka illő díjazását helyénlevőnek tartom, hanem kifogásolnom kell azt, hogy törvényeink négy nyelvre való fordítására tetemes összeg fecséreltetik el. Ez tudtommal, csakis nálunk fordul elő, másutt megelégesznek azzal, ha a törvények az állam hivatalos nyelvén adatnak ki, mert azon józan feltevésből indulnak ki, hogy az államnyelvét köteles minden honpolgár ismerni, csak nálunk fordul elő azon abnormis helyzet, hogy némely elkaptatott henczegő (Derültség) demonstratíve ignorálni akarja az állam hivatalos nyelvét s még ha tudja is, azt eltagadja. Az ily eket nem államilag dédelgetni, kedvükért az államot nem költségekbe verni, hanem szigorúan büntetni kell s államellenes merényleteiket könyörtelenül megtorolni, mert az ily kedveskedések, az ily kényeztetések csak szarvaikat növeli. (Derültség.) Aztán nincs az ilyen extra Wurschtoknak (Derültség) határa, mert ha. négy nemzetiségnek lehet igénye a fordításra, akkor lehet tíznek is s ma-holnap még a czigányok is követelhetik a lefordítást nyelvükre, grammaticájuk már ugy is van. (Elénk derültség a szélső báloldalon.) Hisz az ily eljárások az állam móltóságát sértik s megdöntik azon nagy jogi axiómát, hogy senki azzal nem mentheti magát, hogy a törvényt nem ismerte. Próbálnák meg csak a lengyelek követelni, hogy a német törvényeket lengyelül, elszásziak, hogy kedvükért francziául fordítsák le, vagy Romániában, hogy a csángók kedvéért magyarul, az ott lakó igen nagyszámú szerbek, bulgárok és görögök kedvéért ezek nyelveire is fordítsák le állami költségen a törvényeket és kormány-rendeleteket; tudom, hogy az ilyet követelők furcsa elbánásban részesülnének. Még a legparányibb állam is tud hivatalos nyelvének uralmat szerezni, csak nálunk engedik azt iskola, közélet, sőt még a törvény-kezelés terén is háttérbe szoríttatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Továbbá én az országos törvények és rendeletek tárából befolyó 45,000 frt jövedelmet keveslem, mert miután a hatóságokat és községeket kötelezik azok megvételére, a befolyó jövedelemnek tetemesnek kellene lennie; de leolvad azáltal, hogy némely kedvezményes könyvkereskedők bizománya annak több mint felét felemészti. Méltóztassék a községi példányokat saját közegei által kezeltetni s akkor a jövő évre legalább is két annyira fog a bevétel emelkedni, mig a fordítások mellőzésével a kiadást felényire szállíthatja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház ! (Halljuk!) Azt tartom, hogy a törvényeknek több nyelven való kiadása a kormánynak kötelessége. (Helyeslés.) Az 1868 : XL1V. törvény-