Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

174 321. országos ülés február 14. 1887, adódat, ez kegyetlenség, ezen segíteni kell, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magam is igyekeztem a dolognak utána járni, de beláttam, hogy az illető hivatalnokok a fennálló törvények értelmében nem segíthetnek a bajon. Ennyit kívántam az Irányi t. barátom által felvetett kérdésre nézve elmondani. A másik ügy talán kevésbbé fontos, de mégis azt hiszem, szó nélkül nem hagyhatom. Az iparczikkek előmozdításának egyik eszközéül a t. kereskedelmi ministerium igen helyesen felhasznál bizonyos kiadványokat, nevezetesen a „mesterségek könyvét", mely a különböző mesterségeket ugy elméletileg, mint gyakorlatilag ismerteti ; a másik kiadvány, az „új találmányok ismertetése" össze van kötve a szabadalmi ügy gyei is. Az elsőre nézve annak idején felvetettem a kérdést a pénzügyi bizottságban; ott tudtam meg, hogy ilyen kiadvány a mesterségekre vonatkozólag létezik a ministeriumban. Nem tudtam előbb és megvallom, nem csak én, hanem még az illető körök sem tudták; épen azért intéztem kérdést a pénzügyi bizottságban, mert magam voltam egyszer tanuja, hogy egy iparos a maga mesterségére vonatkozólag egy könyvet kért a könyvárusnál és azt a feleletet kapta, hogy olyan könyv magyar nyelven nem létezik, hogy azt német könyvből tanulja meg, holott az illető nem tud németül. A pénzügyi bizottságban megtudtam, hogy a kereskedelmi ministerium gondoskodik erről. Utánna jártam és csakugyan szert tudtam tenni néhány füzetre, melyeket a ministerium eddig közzé tett és örömmel győződtem meg, hogy azok csakugyan a czélnak megfelelők, tiszta magyarsággal vannak irva és az illető iparosoktól átvizsgálva. Sajnálattal láttam azonban, hogy ez a folyam csak pár évig ment, 1884-ben megszakadt és azóta folytatása nem jött. Pedig méltóztassék elhinni, hogy igen nagy szükség volna rá, mert hiába, ma máiigen sok iparos van, különösen az ország belsejében, az Alföldön, a ki magyar nyelven kivül nem tud más nyelvet és a ki mégis lépést akar tartani a haladó iparral. Szükséges tehát erről gondoskodni s azért arra kérem a t. minister urat, méltóztassék folytatni azt a munkát, a melyet megkezdett, még pedig mennél szélesebb körben, mert én azt hiszem, kívánatos, hogy ez az ismertetés valamennyi mesterségre terjeszkedjék ki. Abból a néma jelből, melyet a t. minister ur adott, azt látom, hogy nincs pénz. i< át engedelmet kérek, ez csakugyan oly kevés költséggel járna, hogy azt hiszem, romlott pénzügyeink daczára is fog találni erre költséget a minister ur, annyival inkább, mert hiszen ezeket a könyvecskéket nem ajándékul adják az iparosoknak, eladják nekik azokat könyvárus úton. Nem mondom, hogy a minister ur nyerhet rajta, de a kiállítási költség minden esetre fedezve lesz. A másik, a találmányok ismeretének terjesztése. Ez sokkal fontosabb kérdés. Én beismerem, hogy az e czélra szolgáló könyv jól van kiállítva, sőt nekem az a megjegyzésem rá, hogy egy kissé nagyon is szépen van kiállítva. Azt hiszem, az ilyen kiadványnak első czélja, hogy mennél könynyebben terjedjen, hogy mennél olcsóbban és könnyebben jussanak hozzá, annál is inkább, mert jól tudjuk, hogy nem valami nagyon gazdag osztály számára készül. A helyett tehát, hogy olyan szépek, de kevés példányban nyomatik, szerintem czélszerübb volna olcsóbb kiállításról és nagyob mennyiségben, sürübb egymásutánban való kibocsájtásról gondoskodni, hogy az iparosok előtt mentül több találmány mentül hamarabb ismeretes legyen. És hogy kétszer ne kelljen felszólalnom, mivel már itt vagyok a találmányok kérdésénél, engedje meg a t. ház, hogy egyúttal azt a kérdést intézzem a t. minister úrhoz: miképen áll a szabadalomügy kérdése? Ugy az 1867-iki, mint az 1878-iki kiegyezés XVI. szakaszában kimondja — szerintem elég helytelenül — hogy a szabadalomügy Magyarországon és Austriában egyforma elvek szerint intézendő el. Én azt hiszen, t. ház, hogy mikor a törvény azt mondja, „egyforma elvek szerint", ez nem jelenti azt, hogy közös legyen az ügy; ezt csak mesterkélten lehet belemagyarázni, de a törvény szavaiból az semmiképen sem derül ki. Elég baj, hogy kötelezve vagyunk az egyformaságra, de utóvégre ez még nem köti meg a kormány kezét annyira, hogy ezen ország szükségletei szerint ne intézkedhessek. A törvényben fenn van tartva a kormánynak az, hogy ezen ügyben véglegesen törvényhozásiig intézkedjék, mert Magyarországban a szabadalmi ügyre nézve mai napig fennáll még a Bach alatt 1852«ben kiadott szabadalmi rendelet. Ez osztályozza ma is Magyarország szabadalmi ügyét. Azt hiszem, elég ezen ténynek constatálása, hogy az egész ház meggyőződjék, hogy ezen kérdést egyszer már véglegesen meg kell oldani. Mi származik ezen állapotból? Az, hogy mivel az absolut kormány adta ki ezt a rendeletet, mindenesetre nem Magyarország, hanem az egységes birodalom, különösen Austria érdekében adta ki. G-ondoskodott tehát, hogy azon jövedelem, mely ebből befoly, háromnegyed részben Magyarországnak maradjon. Ugy, hogy még a jelenleg fennálló quota-viszonynak sem felel meg az ebből folyó r jövedelem. Ámde én nem erre, nem a pénzügyi tekintetre fektetek súlyt, hanem súlyt fektetek a dolog közjogi oldalára és arra, hogy a szabadalmi ügy