Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-321
168 821. erszágo* ülés febraár 14. 18S7. figyelmét a munkás kérdésre irányozzam, azon kérdésre, a mely az Atlantí-Oceanon túl és innen foglalkoztatja a kormányokat és törvényhozásokat, a politika és a nemzetgazdasági tudományok legkiválóbb munkásait. (Halljuk!) T. képviselőház! Magyarországon a munkások ügyét az ipartörvény kivánta rendezni. Tagadhatatlan, hogy ez a törvény sok czélszeríí és üdvös intézkedést foglal magában ; mind a mellett feltűnő abban némely hiány, a melyeknek pótlása szükségessé vált. A törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával — mert két izben hozatott az iparügyekre vonatkozólag törvény — kötelességemnek tartottam figyelmeztetni a törvényhozást némely oly intézkedésekre, amelyek által a törvényjavaslatok kiegészítendők lennének, nevezetesen a munkásoknak balesetek ellen való biztosítása, valamint a vasárnapi munkaszünet tárgyában hozandó törvényjavaslatokra nézve. A t. minister ur mind két indítványt helyeselvén, a t. képviselőház is egyhangúlag elfogadta azokat. Azonkívül pedig iüódosítványt voltam bátor javaslatba hozni azon szakaszhoz, a mely a gyárak, műhelyek és egyéb ipartelepeknek időnként való megvizsgálásáról szól, azt akarván, hogy ez a vizsgálat legalább évnegyedenként egyszer történjék s annak megtörténtéről az illető iparhatósági megbízottak, az iparhatóságok utján a minister urnak jelentést tegyenek, a t. minister ur pedig a jelentéseket sommázva, kellőképen nyilvánosságra hozza. Ezen indítvány is elfogadtatott. Az utolsó, tudniillik 1884-ben alkotott ipartörvény tárgyalása alkalmával ezen indítványok helyeseltetvén és elfogadtatván, tavaly kérdést intéztem a t. minister úrhoz, mennyire haladt az általam említett két törvény javaslat előkészítésében, valamint, hogy az iparhatóságok tettek-e a gyárak megvizsgálásáról neki jelentést. A mi a törvényjavaslatokat illeti, azt méltóztatott válaszolni a t. minister ur, hogy azokhoz a szükséges anyagot gyűjti és mihelyt az együtt lesz, a törvényjavaslatokat ki fogja dolgoztatni és a ház eléterjeszteni. A gyárak és egyéb ipartelepek megvizsgálásáról azonban, miután azt utolsó törvény csak 1885-ben lépett életbe, még igen kevés számú jelentés érkezett hozzá, de ő azelőtt talán 10 nappal megsürgette a hatóságokat és reméli, hogy ezen intézkedésnek kellő sikere lesz, minek következtében annak idején a jelentést kellő formában köztudomásra fogja hozni. Gróf Apponyi Albert képviselőtársam pedig melegen pártolván az általam tett két indítványt, az maga részéről egy harmadikkal toldotta meg, nevezetesen a munkások segélypénztárai alkotása iránti indítvány nyal. A t. minister ur ezen eszmét is felkarolván, kijelentette, hogy az éhez szükséges adatokat is gyűjtögeti és mihelyest azon helyzetben lesz, hogy azoknak alapján törvényjavaslatot készíthessen, azt meg fogja tenni és a törvényhozás elé terjeszteni. Azóta egy esztendő telt el, miért is felbátorítva érzem magamat azt kérdezni most a t. minister úrtól, mennyire haladt az említett három törvényjavaslatnak elkészítése, mikor fogja azokat a ház asztalára letenni, valamint bátor vagyok kérdezni azt is, vájjon az iparhatóságok siettek-e a t. minister ur felszólítására a gyárak megvizsgálásáról neki jelentést tenni és a t. minister ur mikor fogja ezen gyárak megvizsgálásának eredményéről jelentését megtenni, illetőleg azt köztudomásra hozni ? T. képviselőház! Mindnyájan ismerjük azon mozgalmat, a mely a soeialismus neve és zászlója alatt különösen Nyugot- és KözépEurópában nyugtalanságban tartja a kedélyeket és gyakran oly kitörésekre vezet, a melyeket csak fegyveres erővel lehet elnyomni — elnyomni, de nem ki irtani. Nálunk, részint azért, mert még, fájdalom, az ipar csak csirájában van és ennélfogva a munkások száma nem oly tetemes, mint a nyugati és középeurópai államokban, a soeialismus, ha behatolt is és ha különösen a 70-es években részint utczai tüntetésekben, részint gyülekezetekben nyilvánult is, oly alakot még sem öltött, mint az általam most említett országokban. Az utóbbi években pedig azt tapasztaltam, hogy munkásaink, azok is, kik ezen beteges tévtanoknak hódolnak, csendesebben viselik magukat, sőt miként a képviselőházhoz benyújtott kérvény mutatja, követeléseiket sokkal inkább mérsékelték, mintsem azt annak előtte tenni hajlandók voltak. Használjuk fel ezen hangulatot, t. képviselőház. A franczia iró nagyon helyesen mondotta azt, hogy: „kormányozni annyit tesz, mint előre látni. a (ügy tan! bálfelöl.) Ne várjuk azt, hogy a mozgalom nálunk is nagyobb terjedelmet vegyen s a kérdés nálunk is ugy mérgesedjék el, mint azon országokban, melyekben vad kitörésekre vezetett. Kívánja ezt az emberiesség, a felebaráti szeretet; de követeli, parancsolja az állameszély is. (ügyvan!balfelől.) Én nem kecsegtetem magam azzal, hogy mi bármily czélszerü és emberséges intézkedésekkel képesek leszünk teljesen megszüntetni azon tévtanokat, melyeknek munkásaink egy része hódol; azt azonban mégis remélem, hogy egy nagy részét azoknak, kik ezen tévtanok által meg vannak mételyezve, visszafogjuk terelni a jó útra és sokakat vissza fogunk tartani, ha idején bebizonyítjuk nekik, hogy sorsukról gondoskodni, sorsuk javítását eszközölni óhajtjuk. Ma Sybilla még mind a kilencz könyvét
