Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

820. emágos ülés fefcruAr 12. 1887. 157 vonatkozó óhajának adott kifejezést. Én ebben az irányban nem akarok vele vitatkozni, mert ugy látom, hogy a bölcseknek eszméje szállotta meg, midőn most más nézetben van, mint a mely nézet­ben ezelőtt félévvel volt. Ugyanis a t. képviselő ur, mint szepsi-szent-györgyi képviselő, (Halljuk! Halljuk!) múlt év június hó 22-én Kézdi-Vásár­helyen megjelent, az ottani iparos polgárságot a a gyűlésre hívta össze s tekintettel a romániai vám­háborura, a következő nyilatkozatokat tette : (Hall­juk ! Halljuk! Olvassa) : „A vámháboru nemcsak hogy nem káros a székelyföldre nézve, hanem határozottan szeren­csének mondható, mert e nélkül tán több évi szaka­datlan agitatio után sem lehetett volna ugy a kormány, mint a nagyközönség figyelmét, érdek­lődését a székelyek ügye iránt felébreszteni; to­vábbá mert a Eomániával való viszony további fentartása mellett soha sem fejlődhetett volna ki a székely ipar oly magas fokra, mint más fogyasztó közönség mellett fejlődhetnék s végül mertKomá­nia helyett Magyarországon fog ipartermékeinek biztos és állandó piaczot találni. Magán utón érte­sült, hogy a magyar kormány már gondoskodott arról, hogy a közös hadsereg részére szükséges felszerelések szállításánál a határszéli székely iparra jövőre figyelem fordittassék és a közös hadügyministerium jövő évi költségvetésében egy bizonyos számú megrendelés fel is fog vétetni. Ezen kivül a magas kormány a határszéli ipar jelenlegi nyomasztó helyzetén pillanatra is akarván segíteni, gondoskodott a készletben levő iparter­mékek eladásáról, a menynyiben egyezségre lépett egyik jó hírnevű pénzintézettel a határszéli iparo­soknál felhalmozódott kénzlet megvásárlása iránt. Ezen egyezség szerint a pénzintézet 300 ezer forintig bevásárlásokat tenne a határszéli iparo­soknál s ily utón vett iparczikkek eladását eszkö­zölné s az esetleges károsodásokra nézve az állam 50 ezer forintig garantiát vállal e pénzin­tézettel szemben. Ezeknek előrebocsátása után ismételni kell azt, hogy a vámháború épen szerencse a székely iparra nézve." Ezt azonban Szépei-Szent-Györgyön, tulaj ­donképeni választókerületében vagy szükségtelen­nek talált, vagy minden kilátást nélkülözőnek, hogy ott izgatást, agitatiót kezdjen, lehetőleg el­veszteni azon kerületét, szemben Kézdi-Vásár­helylyel, melyet talán igy ámításával meg­nyerni óhajtott. Kétségtelen az, hogy mindeddig az általa hirdetett nagyhangú igyekezetekből egyet sem váltott be. Semminemű consortiumot, a legcsekélyebb részvétet nem engedett a székely­földi iparosoknak, annál kevésbé valósult meg az, hogy egy pénzintézet 300,000 forintot szándékoz­nék adni határvidéki iparczikkek bevásárlása vé­gett. Egy szóval mindez ígéretek, ndnt a legvilá­gosabb ámítás állnak előttünk és midőn a széke­lyek a kézdivásärhelyi és szepsiszentgyörgyi választók kérdést intéztek Budapestre fél év múlva a lapokhoz, hogy tudassák velük, hogy a Beksits képviselő ur által mondott e nagy szavaknak, mi eredménye van, mit várhatnak és mit remélhet­nek? Innen egyszerűen laconice azzal feleltek, hogy semmi n3<oma, semmiről sem tudnak, követ­kezőleg ily ámításokkal, ígéretekkel az ottani választóknak tévútra vezetése, illetve egy igazi kortesfogás kiséreltetett meg. Én részemről ezt azért látom szükségesnek felhozni, hogy bizonyos nagy tudós arczczal kife­jezett eszméknek láthassuk a hátterét is, hogy mi igaz abból, a mit akkor beszélt és most beszél, abból a következtetésnek levonását a képviselő úrra, illetőleg a t. házra bizom. Különben a tétel ellen nincs kifogásom. (Helyeslés.) Elnök: T ház! Szólásra senki sincsen föl­jegyezve. Hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Széchenyi Pál, földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister: A t. ház meg fogja engedni, hogy némelyekre, a mik ma felhozattak, szükséges észrevételeimet megtehes­sem. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt Szalay Károly t. képviselő úrhoz fordulok, ki az itt tett nyilatkozataimat szembe állította a választóim előtt Kaposvárott tett nyilatkozataimmal és törekedett azokat ugy magyarázni, mintha én ott akként nyilatkoztam volna, hogy a román szerződés a termelők kárára lesz; itt pedig, szerinte, azt mondom, hogy a ter­melők rovására és kárára nem lesz. Mindenesetre a t. képviselő urnak ezen hivat­kozása azt bizonyítja, hogy Ígéretekkel, hitegeté­sekkel a választók elé nem lépek miután válasz­tóim legnagyobb része termelő. Ha tehát azoknak kimutatnám azt, hogy az ő kárukra fog válni az a szerződés, legalább az a szemrehányás engem nem illethet, hogy ott választóim közt, valami kortespolitikának adok kifejezést. De a mit a t. képviselő ur az én ottani be­szédemből előhozott, az csak három vagy négy szóban felel meg a valóságnak, a mennyiben én csakugyan azt állítottam, hogy ha kedvezménye­ket nyerne Románia az ő nyersterményeire vo­natkozólag, az a mi termelőinknek kárára még nem lesz. Az, a mit a t. képviselőm ezentúl mond, az már az ő okoskodása és nem az én állí­tásom. O azt mondatja velem, hogy miután a román termény rosz.ibb és gyengébb, mint a mi termé­künk, eanélfogva a mi termelőink adják el egy­szerűen a jót és vegyék meg a rosszat. Ezt a képviselő ur tőlem nem hallotta, hanem én igenis annak adtam kifejezést, hogy épen a nyerster­ményre nézve nem létezik verseny, már azért sem, I mert a mi fejlett iparunk — és itt egyenesen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom