Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

152 326. orsságos ülés febmAr 12. 1S87. fektetéseket igen jövedelmezőleg lehet elhelyezni és azt hiszem, mindenki egyet fog velem érteni, midőn megnevezem azt. Ez az ipar. Az ipar, t. ház, a munkának azon alakja, a melyben a tőke és a munka legtöbb hasznot hajt. Azért gazdagok az iparos népek ; azért működik az iparos nemzetek organismusa oly gyorsan; azért tudják oly gyorsan reproducálni e népek elvesztett erőiket. Avagy ki nem bámulta a reprodnctio erejét és gyorsaságát Franeziaország példájában, mely közvetlenül a szedani catastrophából a legnagyobb virágzást varázsolta elő ? Avagy szomszédunk, Austria miért bir nagyobb termelő képességgel, mint mi ? Azért, mert legalább két tartományában ipara van. És ezzel, t. ház, nincs semmi praejudicium elkövetve az agricultura ellen. Ellenkezőleg én a legigazibb örömmel tapasztaltam a ház jelen vitájában a teljes egyetértést arra nézve, hogy az ipar és agricultura egészen \ solidaris fogalmak. Valóban ez igy van. Az ipar és agricultura solidaris fogalom. Csak ott van igazi értéke a földbirtoknak, a hol közel van piacza az iparűző városokban. Csak ott van ára a föld terményeinek, a hol nem emésztik fel a gazda jövedelmét a szállítási költségek, (ügy van!) És kétségbe vonhatatlan tényezőkön alapul s lehet constatálni, hogy fejlődött mezőgazdaság csak ott létezhetik, a hol van fejlődött ipar és ellenkezőleg azon államok agriculturája, a melyek kivitelre dolgoznak, csak primitív viszonyok közt lehet. (Helyeslés.) E tekintetben a ház engedelmével egy pár számbeli tétellel leszek bátor állításaimat igazolni. Igyekezem sok számot nem idézni, nehogy a t. ház figyelmét fáraszszam. (Halljuk !) Sokszor panaszkodnak s elismerem a panasz jogos voltát, hogy Magyarországon a föld nagy terhet visel és hogy különösen a magyar földbirtokosok nagyon el vannak adósodva. Elismerem és sajnálattal constatálom, hogy ez igy van. De ismerek egy országot, t. ház, a hol a föld sokkal nagyobb terhet visel és a melyben a földbirtokos osztály sokkal nagyobb adósság terhével küzd, mint a minek és a hol az agricultura mégis a legvirágzóbb ..... (Egy hang balfelöl: Ás lehetetlen!) De lehetséges, mert ez az ország Anglia. Csak röviden néhány adatot hozok fel ennek bebizonyítására. (Halljuk! Halljuk!) kz angol földbirtoknak nem kevesebb, mint 5 milliárd adóssága van és nem kevesebb, mint 200 millió frt kamatterhet visel évenkint. Idejárul még ezenkívül, hogy az^angol föld hektárja 25 frtnyi adóterhet visel. És miképen van mégis, hogy az a fold megbírja ezt az óriási terhet? Erre feleletet adnak az angol földjáradék adatai. Angliában és Walesban a földjáradéka — nem a jövedelme — hanem a járadéka 618 millió frt, Írországban a földjáradéka 119 millió, Skótországban összesen 92 millió frt, tehát nem kevesebb, mint 830 millió frt az angol föld járadéka, ismétlem nem jövedelme, hanem járadéka. Ellenben Magyarországon pedig tudjuk, hogy a magyar termőföld 10 millió hektárral nagyobb mint az angol, ennek daczára a catasteri tiszta jövedelem 155 millió, a mint méltóztatnak tudni. Mi magyarázza meg az angol földnek ezen óriási teherviselési képességét? Az, hogy megbírja a legnagyobb fokú befektetéseket azért, mert közel van a piacza az iparban. (Helyeslés a jobboldalon.) És arra nézve, hogy mily óriási tőkék feküsznek az angol földbirtokban, mint befektetések, csak egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) A tulajdonképeni főbefektetések akkor történtek ugyan Angliában, midőn a gabona vámok megszűntek, de az utolsó két évtized alatt is nem kevesebb mint 800 millió frt befektetés történt, a mi csak ugy lehetséges, hogy az angol gazdaság közvetlen közelében találja piaczát az ipar. A mikor tehát azt mondjuk, hogy az agricultur ország nem képes legalább teljes mérvban elviselni a modern állam igényeinek terheit, ezzel csak az van mondva, hogy az agriculturát meg kell erősíteni az ipar által. Valóban a magyar földet is az iparosnak, a munkának kell megtermékenyítenie. (Helyeslés.) A munka a népek regeneratiójának, megifjodásának ősi forrása, e forrásban fog megifjodni, nézetem szerint a magyar nemzet is. Én legalább a végleges kibontakozásnak más módját nem látom. Én tudom azt, hogy a takarékossági rendszer kellő keresztülvitele, különösen a fogyasztási adók kellő kihasználásának segítségével rendezni lehet financiáinkat, meg lehet szüntetni a deficitet. De hogy a régi bajok ismét be ne következzenek, hogy miután a magyar állam kimerítette végső segélyforrásait és miután a magyar társadalom megtette végső erőfeszítését, akkor még nagyobb veszélyek ne következhessenek be, időközben ki kell fejleszteni az iparnak csiráit is. Lassan, fokozatosan, nem elsietve, de ki kell fejleszteni magának az agriculturának érdekében is. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Mivel? Hogyan?) De ez, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) újabb terhek, újabb befektések nélkül nem lesz lehetséges. Nem jelenleg kell eszközölni e befektetéseket, hanem a közel jövőben, miután már számoltunk pénzügyi helyzetünkkel. Szükségesek ezek, t. ház, politikai szempontból is. (Halljuk! Halljuk!) Lássuk, t. ház, például a befektetéseknek, különösen pedig az iparba való befektetéseknek hatását a populatióra, a mely tekintetben magyarország szintén deficitben van a nyugoti államokhoz képest. Szerencséje a magyar fajnak, hogy az országnak ép azon részeit foglalja el, a hol a faj fejlesztése lehetséges az agricultura mellett is és ez az alföld és a dunántúl. Hogy itt a magyar faj mennyire szaporodik, köztudomású és ez valamennyiünk