Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

148 320. országos ülés február 12. 1887. téved tehát t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy a selyemtenyésztést abba kell hagyni. A haltenyésztés mellett beszél s a selyemtenyésztést elejti. Nem uram, nem helyes azon okoskodás! Magyarország isten által teremtett ország, melynek párja a világon nincs. (Általános helyeslés.) Oly szerencsés fekvése van, hogy ebben az országban minden megterem; de erre törekvés, munkakedv kell. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Pénz! Pénz!) Pénz mindenesetre szükségessazért tán most, a midőn én az előttem szólott képviselőtársam nézetében nem osztozom, miután méltóztatott az eszmét adni a t. földmívelési minister úrhoz, majd szólok. (Halljuk!) Elfogadom a költségvetést, de elfogadnám akkor is, ha sokkal több lenne, mert ha őszintén kell szólanom, Magyarország földmívelő ország s mindazt a tömérdek kincset, a melyet az országnak termelni kell, a magyar föld adja. Okvetlenül oda kell törekednünk, hogy a munkás, a földmívelő, a ki véres verejtékével túrja a földet, hogy abba a helyzetbe jusson, hogy könnyebben megélhessen és e végből szeretném, hogy hazám, mint általában minden ország, önálló legyen s a mennyire lehet, a maga lábán járjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minden ország önálló vám után törekszik, minden állam igyekszik kereskedését, iparát előmozdítani s nem azon van, hogy a másik országból behozott iparczikkekkel áraszsza el lakosait, hogy nyomort szenvedjenek iparosai a helyett, hogy a vám által védelmet nyernek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Őszintén mondom uraim, hogy iparosaink kénytelenek napszámba menni 8 ez szomorú jelképét adja a magyar iparnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De a földmívesről sem mondhatjuk azt, hogy mindennel el van látva. A túloldalról adták az eszmét, tán helyes volt a hozzászólás. Én azt óhajtom, hogy a földmívelési minister ur oda törekedjék, hogy a földmívelő minél olcsóbb kamatra pénzt kaphasson, hogy adóját fizethesse, hogy munkája után megélhessen s családjának egy pár garast félretehessen, (ügy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur tán azt mondja: megtettem, a mit tennem lehetett, de mindent nem vihetek keresztül. Bocsánatot kérek, én azt tartom, hogy a minister ur már a gazdasági egyleteknél is csekély segélypénzt vett fel s nem látja-e be a minister ur, hogy épen a gazdasági egyletek vannak hivatva a közgazdaságot minden ágában előmozdítani, minden termelést támogatni, hogy a népnek könnyebb megélhetése legyen. Az igen t. földmívelési minister ur azonban fukar s a helyett, hogy többet adna a gazdasági egyesületeknek, melyek az ő eszméinek létrehozói s melyek hivatva vannak arra, hogy mindent meg kell próbálni, például a rizstermelést ott, a hol alkalmas rá a talaj, hiszen miért hozzunk be rizst Olaszországból, ha itt is van; továbbá a komlótermelést megpróbálni s ki kell tanulni ott, a hol alkalmas. Hiszen a minister urnak van legeslegszebb hivatása, hogy ezt az országot, az ország talaját, éghajlatát a mennyire lehet, jövedelmezővé tegye. Nincs ember a föld kerekségén, t. ház, a ki elmondhatná magáról, hogy mindent, de mindent, a mit tudni kellene, tud. (Ugy van!) Vannak azonban szakemberek, a kiknek bölcs tanácsát mindenkor el lehet fogadni, főleg, ha ez haszonnal jár. En is óhajtom, mint előttem szólt képviselő ur, hogy, miután a szőlőt — a miről azért szólok, mert itt van a phylloxera legfőbb mestere — (Élénk tetszés) pusztítja a phylloxera, a t. minister ur azon megyékben, hol arra alkalmas homokos talaj van, a gazdasági egyesületek utján ültessen, hogy a mit elvisz a vész, másutt pótoltassák. (Helyeslés.) És fordít-e a t. földmívelési minister ur gondolt például arra, hogy az ország gyümölcsfákkal fásittassék be ? Bizonyosan nem ? (Élénk tetszés.) Pedig nem lenne szükséges ezer év arra, hogy Magyarország gyümölcsös kertté legyen, minő BadenBaden, hol minden országút gyümölcsfával van beültetve, (ügy van!) Hol van a mezőrendőri törvény, t. ház, a melyet a t. minister ur már régóta megígért? (Élénk tetszés.) Mivel védje meg a tenyésztő a gyümölcsöt, szorgalmas munkájának eredményét ? ígéret van, de mezőrendőri törvény nincs. (Igaz! Ugy van!) Menjünk tovább, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) őszintén szólok, mert nem voltam elkészülve arra, hogy beszéljek, de miután társaim felszólítottak, hogy a selyemtenyésztést ne engedjem megtámadtatni, engedtem felhívásuknak. (Halljuk! Halljuk!) Én is szükségesnek tartom, t. ház. (Félkiáltások balfélől: Méhészetet!) Engedelmet kérek, a méhészet már odáig virágzó, hogy körülbelül megáll a maga lábán, mert az már az ország minden vidékén kezd terjedni. E tekintetben is jó volna, hogy ha oda törekednék a földmívelési minister ur, hogy minden földmívesnek és minden nyomorult iparosnak mézzel édesítené meg életét. (Elénk tetszés.) A honvédségnek s a katonaságnak ruházatát is itthon kellene készíteni iparosainknál. (Helyeslés.) Nem szabad, t. ház, a magyar földmívelési ministernek soha, de soha oda törekednie, hogy más államnak legyen hasznára, (Ugy van! balfelöl) neki mindenkor Magyarország javára kell közreműködnie, mert ennek ministere; (Ugy van! balfélől.) neki mindent el kell követnie ezen ország boldogítására. (Helyeslés.) Igen kérem tehát a t. minister urat, legyen gondja arra, hogy mindaz, a mi a honvédség részére készíttetik, itthon készíttessék s hogy minden fillér, a mi megmenthető, megmentessék a mi szegény iparosaink javára, boldogítására; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mert csak igy lesz meg az az öntudatunk, hogy ha nem tehetjük is őket boldoggá, legalább enyhítjük sorsukat. (Helyeslés.) Ha e mellett még az önálló vámot is