Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-319
130 SIS. országos ttlés február 11. 1887. időpontot, midőn ezen vitának eredményeit össze lehet foglalni, a midőn én már verdictet lehet mondani a fölött, hogy minő állást foglal a magyar képviselőház e kérdéssel szemben. Azt hiszem, t. ház, a vita további folyama meggyőzte t. képviselőtársamat arról, hogy nagyon is korán tette ezt, mert ha jól emlékezem, mint második szónok még nem lehetett abban a helyzetben, hogy constatálhassa, hogy az összes magyar parlament pártkülönbség nélkül nem tartja óhajtandónak és sürgősnek a romániai szerződés megkötését. Azt hiszem, t. ház, hogy a t képviselő úrtól nem volt nagyon szerencsés ötlet pártokról, pártactiókról szólani, mert méltóztatnak tudni, hogy concret közgazdasági kérdések rendesen olyan természetűek, hogy azokban kiki a maga egyéni tapasztalatai, a maga egyéni aspiratiói és azon érdekkör szerint foglal állást, amelyet képvisel. Itt,t. ház, pártnyilatkozatokról nem lehet szó és én meg vagyok győződve, hogy Enyedi Lukács képviselő ur nem is nyert megbízást pártjától, hogy a kérdésben formaszerüen képviselje pártját. 0 saját egyéni nézetének adott kifejezést és elismerem, hogy az latba vetendő, hogy az bir avval a súlylyal, a melyet egyénisége épen közt gazdasági kérdésekben bir. Ép ugy, t. ház, ha jól felfogom a helyzetet, ép ugy a másik t. szónok, ki e kérdésben Enyedi Lukács előtt felszólalt, gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam szintén nem óhajtott valami pártactiót megindítani, vagy valami pártnyilatkozatot provocálni, hanem az ő igen t. egyéniségének nagy fontosságú súlyával nézetet vallott, a melyet önmagának, képzett életének dúsgazdag tapasztalatai alapján, amit ő erre nézve e házban kijelentett, minden esetre legnagyobb fontossággal bir, avval a fontossággal, a melylyel az ő személye Magyarország közgazdasági életében mindeddig birt és birni fog. T. ház! Ha Enyedi Lukács t. képviselőtársam kicsit későbben mondta volna ki összfoglaló constatálását, hallotta volna György Endre és Horváth Gyula képviselőtársainkat, a kik egészen ellenkező irányból indultak ki. Ezen, szintén egyéni nyilatkozatok, a melyek a többség oldaláról történtek, határozottan kedveznek a szerződés megújításának, határozottan hangsúlyozták ezen szerződés megújításának fontosságát, de azt hiszem, hogy t. képviselőtársam a minister urat magát nem igen jól fogta fel, ha azt hiszi, hogy ő maga részéről a szerződés nagy fontosságát nem emelte volna ki kellőleg. Hiszen a minister ur határozottan állást foglal e kérdésben, határozottan czélszerünek és óhaj tandónak tartja a szerződés megújítását, de azután ki is emelte a föltételeket, melyek mellett üdvös a szerződés és melyek nélkül neki sem kell e szerződés. S én azt hiszem, t. ház, ha az ez iránti nyilatkozatában a t. minister ur azt mondta, hogy nagyjában egyetért gróf Károlyi Sándor képviselőtársával, ez inkább udvarias kifejezés volt, inkább jele volt azon bizalmas személyes és egyéni viszonynak, a melyben a ház e kiváló két tagja egymáshoz áll; de különben mindabban, a mit a minister ur positive a tárgyra nézve mondott, ellene mondott gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársamnak, sőt azt alaposan meg is czáfolta. T. ház ! Legyen szabad gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam nyilatkozatával, azon tisztelettel, melylyel mindig viseltetem iránta, de azon őszinteséggel is, melylyel tartozom iránta, némileg behatóbban foglalkozni, mint például Enyedi Lukács nyilatkozatával, nem azért, mivel azt kicsinyelném, de azért, mert kiindulási pontja, tudniillik a féltékenység Austriával szemben, nálam nem nyom annyit a latba, mint azon gazdasági felfogás, melyet gróf Károlyi Sándor itten kifejtett. Gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam ugy állította oda a kérdést, mintha a romániai szerződésnél a kiviteli ipar túlnyomó részben osztrák érdek volna, a nyerstermények szempontja kiválólag magyar érdek. Nézzünk szembe e kérdéssel Képviselőtársam azt jelentette ki, hogy azon ipar, a mely magyar részről érdekelve van, a román szerződésben ugy is hanyatló félben van s igy tekintetbe nem jöhetne. Eziránt t. képviselőtársam nem méltóztatik alaposan informálva lenni. Igaz, hogy jelenleg a vámháború kiütése óta, vagy azon idő óta s melyben már küszöbön álla vámháború, tehát a rendkívül kedvezőtlen viszonyok miatt hanyatlani kezdett Komániának iparforgalma. De a szerződés fennállása alatt, például az 1876-tól 1884-ig terjedő időben, határozottan emelkedett az árúforgalom és az ipar érdeklődése Romániával szemben, Én adatokat kívánok, de csak a legszűkebb keretben szolgáltatni. Mig a szerződés megkötése előtt, a 70-esévek elején, mintegy 1876-ig az árúforgalom csak 50,000 métermäzsát tett az iparczikkekre vonatkozólag, a szerződés fennállása alatt megkétszereződött az iparczikkek árúforgalma ugy, hogy 102—110 métermázsát évenként kitett. Ez határozott jele annak, hogy a szerződés fennállása alatt nemcsak nem hanyatlott, hanem ellenkezőleg tetemesen emelkedett ipari kivitelünk. T. képviselőtársam kicsinylőleg nyilatkozott ezen ipari kivitel gazdasági jelentősége felett. Igaz, hogy az évenkénti kivitelnek pénzbeli értéke nem tesz többet, mint átlagosan véve 10 millió forintot. De én ezen 10 millió forint felett nem akarok grandseigneurment kicsinylőleg nyilatkozni. Mert méltóztassék csak emberileg tekinteni azt, hogy 10 millió forintban legalább [2 millió forint a kereslet és 2 millió forint után a mi szűk viszonyaink közt legalább 10,000 szerény család megélhet. Hát 10,000 családnak a fennállhatása még is oly közgazdasági érdek, melyet a
