Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

U2 SIS. országos ülés feferaár 10. 1887. ságnak, hanem az összes gazdasági ágaknak érdekeit is kell felkarolnia, mert ez állásának természetéből folyik. Én, t. ház, mindenkor szerencsés momentumnak találtam közgazdaságunk politikai vezetésében azt, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeri tárcza egybe volt foglalva. Én ebben azt az eszmét láttam kifejezve, hogy a közgazdaság e három ága között bizonyos érdeksolidaritas létezik, melyet hiába akartak más államokban megbontani, az tényleg fennáll és az ellentétek, melyek ezek közt vannak, csak eltérések és nem kiegyenlíthetlenek. Én tehát a t. minister ur nyilatkozatát épen ezen szempontból szívesen vettem és e nyilatkozata kapcsán mondottakra csak egy észrevételt óhajtok tenni. (Halljuk!) A t. minister ur tudniillik azt mondta, hogy a Romániával kötendő szerződés iránti tárgyalások folyamán a mezőgazdasági érdekek mellett az ipari érdekekre is kénytelen nagy súlyt fektetni. Az ipari érdekek mérlegelése minden szerződéskötésnél természetes kötelessége a kormánynak, Óhajtottam volna, hogy a t. minister ur nemcsak épen a Romániával kötendő szerződésnél hangoztassa ezen elvet, hanem hangoztatta volna azon időben is, midőn a múlt év május havában az Austriával megkötött vámegyezséget terjesztette elénk, (ügy van! a szélső baloldalon)mert a Romániával kötendő szerződésben az ipari érdekeknek mérlegelése ipari fejlődésünkre nem lesz s nem is lehet oly döntő hatású. Azonban ettől eltekintve, miből állnak azon ipari érdekek, melyek a Romániával kötendő szerződés esetében kielégítést nyerhetnek ? Én számítást tettem, adataim ugyan most nincsenek nálam, mert nem gondoltam, hogy ma kénytelen leszek e tárgyban felszólalni, de azt hiszem, emlékezetem nem csal, midőn azt mondom, hogy a Romániába tisztán Erdélyből kivitt iparczikkek értéke nem haladta meg az évi 4 millió forintot, valamint az egész Magyarországból Romániába kivitt iparczikkek értéke sem haladja meg a 7 millió forintot. Ez adat tehát magában véve az erdélyi ipar forgalmát Romániával szemben igen korlátoltnak tünteti fel, úgy, hogy az erdélyi ipar emelése czéljából a mezőgazdaság rovására hozandó áldozatok legalább én előttem nem indokolhatók, annál kevésbé, mert egy másik momentumot is figyelembe kell venni. (Halljuk!) Ugyanis, mióta Románia Austriä-Magyarországon szerződési alkudozást folytat, már több állammal kötött szerződést, nevezetesen Svájczczal és Francziaországgal és a Svájczczal és Francziaországgal kötött ideiglenes szerződésben Románia oly princípiumokat, állított fel, melyek eddig általában elfogadva nem voltak. Eddig ugyanis voltak szerződések, melyek legtöbb kedvezményt engedélyeztek és voltak szerződések, melyek nem azt engedélyezték; de az csak kivételesen fordult elő, hogy egy részében a szerződésnek a legtöbb kedvezmény kiköttetik, mig a többi részére nézve az autonóm kezelés fennmarad. Ily szerződést kötött Románia Svájczczal és azon iparczikkek, a melyekre nézve Románia feltétlenül fenntartotta magának a rendelkezést és a melyekre magas vámokat szándékozik kivetni, épen oly iparczikkek, a melyek egyenese* Erdélyből, de általában Magyarországból is vitetnek Romániába. Ezen czikkek ugyanis teljesen megegyeznek azon czikkekkel, a melyek Romániában annak saját iparosai által állíttatnak elő és ezeket Románia természetesen meg akarja védelmezni. En azt mondom, hogy ez Románia részéről bölcs politika. Bár Magyarország is volna abban a helyzetben, hogy ezen politikát követhetné! Én esak gratulálni tudnék a t. minister urnak, ha hasonló törvényjavaslattal lépne a törvényhozás elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már Románia kizárja azon iparczikkeket és gyártmányokat, a melyek speciaíiter Magyarországon és még inkább speciaíiter Erdélyben állíttatnak elő, akkor arra, hogy ipari érdekből Romániával szerződést kössünk, ok nem áll fenn, mert czikkeink Romániából ki lesznek zárva, habár a szerződés létre jön is, melyben leginkább azon czikkek részesülnek előnyben, melyek Austriából vitetnek Romániába. Ha tekintjük, hogy mily természetűek azon czikkek, melyek Austriából Romániába vitetnek, jól tudjuk, hogy Austria e részbeni kivitelének túlnyomó nagy részét az úgynevezett confectio-czikkek képezik, tudniillik posztóból és más szövetből készült kész ruhák. A szövetek bevitele nem ütközik nehézségekbe, de a románok féltik az osztrák készítő iparüzlettel szemben saját iparukat. És én azt hiszem, hogy Austriának sem képezi ez oly nagy érdekét, abban az esetben ha posztóját beviheti, ezzel szemben ott is csekély tényező a kész ipar, Magyarország pedig nagy fontosságú mezőgazdasági érdekeivei szemben lemondana ennek védelméről. Az ipar érdekeinek hangsúlyozása tehát akkor, a mikor arról van szó, hogy Romániával szerződést kössünk, fontos tényezőnek el nem fogadható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A minister ur továbbá az alkati vámokra tett észrevételt, különösen a gróf Károlyi Sándor által felemlített szarvasmarha behozatalra nézve. Magyarország mezőgazdaságára nézve csakugyan nagy jelentéséggel bír, hogy milyen szerződési viszonyban állunk e tekintetben Romániával. Az általános vámtarifa megvitatása alkalmával bátor voltam röviden elmondani e tekintetben nézetemet és ahhoz mais ragaszkodom és ez az, hogy Magyarország állattenyésztését Romániával szemben nem kisebb vagy nagyobb vámtételekkel kell védeni, mert más tényező az. a^ melynél fogva a behozatal káros hatással lehet. És ez az, vájjon Magyarország külföldre tovább szállíthatja-e a szarvas-