Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

102 318. országos ülés február 10. 1887. eongressus következőkép állapította meg közgazdaságunk feladatait (olvassa): „I. tétel.-— A kérvény 4. lapján. — Gazdálkodásunkban országos reformra van szükség. Ez alapon ajánltatik egy „önálló földmívelési ministeriutn", illetőleg mostani viszonyainknak leginkább megfelelő „közgazdasági ministerium" —• 5. 1. —felállítása. Ennek létesítése végért a posta- és távírda-ügyek vezetése kivétetvén a jelenlegi ministerium hatásköréből, a a közmunka- és közlekedésügyi ministerium keretébe helyeztetnék át; a posta és távírda egyesítése mindenesetre gyorsabb megoldást érdemelne. Ellenben az „önálló földmívelési ministerium", illetőleg „közgazdasági ministerium" az állam és közalapítványi birtokok és az összes állami és közalapítványi erdők kezelésének és rendezésének teljesítésével lenne meghízandó." Én részemről kijelentem, hogy azon gazda eongressusnak c kívánalmában teljes szivemből osztozom. Az egyik része annak, tudniillik, hogy a posta és távírda elvétessék a földmívelési niinisteriumtól, már meg is történt; a fontosabbat azonban, melynek még inkább meg kellene lenni, tudniillik, hogy az alapítványi és többféle kincstári birtokok kezelése a földmívelési ministerium kezébe adassék, a helyett, hogy most részben a vallás- és közoktatásügyi, részben a pénzügyministerium kezelése alatt álljon, még mindig hiába vájjuk. A közgazdasági bizottság nem fogadta el az országos eongressusnak ezen reformjavaslatát; hogy miért nem, azt én abból az indokolásból, melyet erre nézve akkor készített, meg nem foghatom. Én részemről mindig a mellett vagyok és azt tartanám helyesnek, hogy minden szakma tökéletesedjék a maga terén és ne ak-írjunkmindent felmarkolni, mert akkor azt a keveset is, a mit kezünkben tartunk, eleresztjük. Figyelemmel kisérve a földmívelési ministerium Összealkotását, azt látjuk, hogy itt úgynevezett szakemberek nem sokan vannak. En notabene szakember alatt nem azt értem, a ki a gazdasági intézetet ugy, a hogy, jól vagy rosszul elvégezte, csak hogy meg nem bukott s azután mindjárt kinevezik. En az ilyeneket szakembereknek el nem ismerhetem, mert az ilyennek csupán megadatott az irány, de annak tovább fejlesztése csupán o tőlük függ. (Helyeslés a baloldalon.) De mit látunk a földniívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumban'? Itt nem az az irány van kitűzve, hogy ha valaki előre akar menni, gazdasági akadémiát kell hogy végzett legyen, hanem annak jogásznak kell lennie, mert ha nem jogász, akkor előremenetele nincsen. Bocsánatot kérek, én akármilyen tisztelettel vagyok ajogászok iránt, azt a jogukat, hogy mindenhez értsen, el nem ismerem. Itt van a másik dolog. A szőlészet terén Magyarországon — később majd rátérek hosszasabban, most csak megemlítem — még igen sok munka és tennivaló van. És ha az ember elkezdene kutatni a miuisteriumban, hogy ki foglalkozik azokkal a dolgokkal, találna ott, különben a m guk szakmájában ügyes, okos embereket, például olyat, a ki nem végzett többet, mint a kereskedelmi iskola 4 osztályát, tehát már értenie kell a szőlészethez. (Derültség a szélső baloldalon.) így, ha végig megyünk a többiek során is, ki lehetne mutatni, hogy a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnak nem igen van szakembere, hanem az össze van vegyítve a különböző emberekből, mint valami kosárban. Az egyik a szőlészethez, a másik a bányászathoz, a harmadik az álktttenyésztéshez. Ily csereberék mutatják azt a rendszertelenséget és azt, hogy igy kell lenni akkor, ha együtt van a földmívelés. ipar és kereskedelem. A szakemberek említése, tudom sokakra nézve nem kellemes és bizonyos aggálylyal szólok ezen •dologokról azért, mert igazolására szolgálnak azon állításomnak, hogy ezek a szakemberek, a kik tanulmányukat, szorgalmukat — megengedem — ráfordították bizonyos szakmára, ha azok a practicus élet irányában nincsenek érzékenységgel, akkor bizony csak károkat csinálnak épen avval, mert egyszerre sokat akarván, akarják majmolni a külföldet, akarják egyszerre behozni rögtönözve, kísérletek nélkül Magyarországon azt, a mit Magyarországnak talaj- és elinni viszonyai meg nem engednek. Én meghajlok szegény boldogult emléke előtt és őt mindig tiszteletem tárgyául tekintettem: boldogult Korizmics Lászlót; ő a legjobb akarattal volt és tagadhatatlan, hogy Magyarországon egyike volt azon kevés gazdáknak, kik tudományuknál és iparkodásuknál fogva hivatva voltak arra, hogy Magyarország földmívelési irodalmának és általában foldmívelésének támogatója legyen és mégis ez a nagy ész, ez a nagy tehetség, ha oda megyünk a földmívelési iskolához az Istvántelekre, látjuk, hogy képes volt oly hibákba esni, a melyek épen a viszonyok nem ismei'ésébol szármáztuk, tudniillik azt a cotage rendszert, a mi Angliában kitűnő, hogy tudniillik minden hold föld sövénynyel van kerítve, ezt hozta be a gyakorlatba és az egész István-telek egy holdas parcellái mindvégig sövénynyel vannak kerítve. Hát, t. képviselőház, ha ezt meglátta valaki és követni akarta, mindenesetre magának kevés hasznot, nemzetgazdászatilag pedig kárt csinált. Más a viszony Angliában és más minálunk. » Hogy némi mulatságos dolgot is vegyíthessek bele, t.ház, (Halljuk! Halljuk!) előadásaim tárgyába',i- megemlítem a mi közgazdasági Íróinknak a tanulmányát, arra pártunknak egyik előkelő tagját felhívom tanúul, hogy mennyire gyakorlatiak azok, a kik tanácsot adnak a közgazdaságban,