Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-318
518. drszigos ttlés február 10. 1887. 95 hogy eddig is szokásban volt mindig, mikor változás történt egyik másik tárczánál, hogy az új ministerek az első alkalmat megragadták, hogy a házat tájékoztassák programmjuk felől. A mit a t. minister ur erre nézve mondott, tisztán administrativ jellegű dolgokra vonatkozik. Elismerem, — sőt annak jogosultságát is elismerem, hogy bizonyos mérvben már eredményekre is lehet hivatkozni — hogy az államvatutak administratiójának terén tényleg megtakarítások történnek. Az eddigiek alapján táplálhatjuk azon reményt, hogy oly tetemes túlkiadásokkal és az előirányzattal épen nem összhangzó eredményekkel nem fogunk találkozni, mint a minők eddig nagy mérvben kedvezőtlen hatással voltak budgetünkre. De azt hiszem, hogy tisztán az administrationalis kérdések érintésével és megoldásával nem tölti be a minister hivatását; a minister hivatása az is, hogy közlekedésügyi politikájára nézve tájékoztasson bennünket. A mire a t. minister nr a fősúlyt látszik fektetni, az a fegyelem. Már volt alkalmunk akkor, mikor az államvasutaknál az átalalkitások történtek az administratioban, találkozni egy a ministerium részéről kibocsátott utasítással, mely tájékoztatott bennünket arról, hogy a t. kormány mit ért a fegyelem alatt. Belátom, hogy a vasúti administratió keretén belül, különösen a külszolgálatot illetőleg nagy fegyelem kell, megközelítőleg, mint a t. minister ur mondta, katonai fegyelem. De kénytelen vagyok megjegyezni,hogy a fegyelem nem elég. Van tehetség, melyet a fegyelem kényszer zubbonyába bujtatni nem lehet, mert az a kényszerzubbonyt meg nem tűri. Ha tehát a kormányt az administratioban annyira túlhajtott bureaucraticus szempontok vezetnék, mint a melyektől a kibocsátott utasítások folytán csakugyan tartanunk lehet, félő, hogy a közszolgálatban jelesebb tehetségek nem fognak érvényülni és oly átlagos tisztikarral fog a kormány rendelkezni, mely a köznapi szolgálatot elintézni tudja, de nagyobb feladatnak megfelelni képes nem lesz és válságos időben nem fogja kielégíteni a jogosan hozzá kötött igényeket. De nem ez tulajdonképenifelszólolásom czélja. Tors Kálmán t. barátom tegnapi beszédében érintette azt a kérdést, vájjon mily alapon áll az a föltevés, melyet a pénzügyminister ur budget beszédében érintett, hogy az államvasutaknak csoportosítása, bizonyos átalakuláson való keresztül vezetése, bizonyos értékesítése a pénzügyi helyzettel szemben milyen jelentőséggel bir. A közvélemény akkor csakugyan megdöbbent ezen hiren, mert ugy értelmezte a pénzügyminister nyilatkozatát, mintha az államvasutak részbeni eladásáról volna szó. A t. ministerelnök ur a pénzügyi bizottságban, midőn erre nézve hozzá kérdések intéztettek, már a pénzügyminister nézetétől egészen eltérő vélemény nyilvánított, határozottan kijelentvén, hogy az államvasutak bérbe adásáról, vagy eladásáról egyáltalában szó nincs. Én azonban a kérdést, az államvasutaknak az állam kezében való megmaradását, annyira fontosnak tartom, hogy nem elégedhetem meg azzal, hogy az országra nézve ily nagy jelentőségű nyilatkozat csupán a pénzügyi bizottság szűk falai között történjék, hanem kell, hogy a kormány az ország szine előtt nyilatkozzék, arra nézve, hogy az államvasutakat illetőleg milyen politikát szándékozik követni. Én azt hiszem, hogy tisztán physicai okoknak tulajdonítandó az, hogy a minister ur Tors Kálmán képviselő beszédjére nem válaszolt, mert — amint észrevettem — az ülés vége felé hangja kissé fátyolózott volt. Reménylen, hogy a minister ur ezen nem szándékosan történt mellőzést helyre fogja hozni ma és én alkalmat kívántam neki felszólalásom által nyújtani arra nézve, hogy mint közlekedési politikánk vezetője nyilatkozék arról, hogy az államvasutaknak kezelésére, illetőleg azok eladására, vagy bérbeadására nézve milyen álláspontot szándékozik elfoglalni? (Helyeslés balfelől.) Baross Gábor, közlekedésügyi minister l T. ház! Messze vezetne, ha a vita ezen stádiumában és itt ezen tételnél akarnám minden részletében kifejteni az általam követendő közlekedési politikát. (Helyeslés jobhfelől.) Én határozót tan az elvek embere vagyok és igy röviden nyilatkozom arról, hogy hazafias, nemzeti, forgalmi és közlekedési politikát szándékozom követni és e tekintetben folytatni azt, a mit a kormány eddig tett. (Helyeslés jőbbfelől.) Ez kifejezhet mindent és azt hiszem, egyebet feltenni rólam annál kevésbbé lehetett, mert a hányszor csak alkalmam volt — bár ez ritkán történt ujabb minőségemben — felszólalni a t. ház előtt, ezen elveket mindig hangsúlyoztam és kész vagyok jövőre is, minden concret esetben határozottan nyilatkozni. Hogy a tegnap feltett kérdésre nem adtam azonnal választ a Tors tisztelt képviselőtársam által feltett kérdésre és bár köszönettel is tartoztam objectiv felszólalásaért, ennek okát — igaza van Enyedi Lukács képviselő urnak — physicai okokra méltóztassanak visszavezetni. Minden félreértés elkerülése végett tehát most szívesen adom meg a választ. Már a ministerelnök ur ismételten nyilatkozott nemcsak a pénzügyi bizottságban, hanem itt a házban is, hogy a kormány az államvasutak elidegenítését vagy bérbeadását nem czélozza. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon természetes, hogy miután ilyen eventualitással nem állottam szemben, okom sem volt e tekintetben állást foglalni és azon esetre, ha ezen eshetőséggel ällittattnám szembe, eddigi nyilatkozataimból bátran következtethető azon álláspontot, melyet egyénileg e tekin-í tétben elfoglalnék. (Helyeslés jobboldalon.) Nem
