Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. országos ülés január 17. 1886. gg ben keserűen fogja megbőszülni magát, mi hát- | tért, mi háttámaszt akarunk adni e hadseregnek a nemzetben, önök ez egyedül biztos háttámaszt elveszik, a mi nélkül e korhatag alkotmány összeomlik. (Igás.' Ugy van! a szélső baloldalon.) Az ellensége a jónak, a ki a tarthatatlant fel akarja tartani és az barátja a jónak, a ki a tarthatatlant a korszellemhez idomítani, azzal kibékíteni, azzal összhangba akarja hozni. Erre törekszünk mi itt e padokon s tiltakozunk az ellen, mintha mi a hadsereggel — hol hazánk fiainak százezrei szolgálnak — ellenséges álláspontra helyezkedni tudnánk, sőt ellenkezőleg, mi vagyunk azok, kik a győzelem varázsát vissza akarjuk adni, kik azt ismét nagygyá, hatalmassá akarjuk tenni. (Igás ! Ugy van ! a szélső haloldalon.) De ép azért, mivel a megrögzött rosszat holmi palliativ szerekkel kiirtani nem lehet, ép azért, mert a régi slendriánt csak ugy akadályozhatjuk meg, ha a táplálékot megvonjuk tőle, azért mindaddig, mig e rendszer fennáll, nem szavazhatjuk meg a hadügyi kiadásokra előirányzott költségeket, valamint megtagadjuk a hadi tengerészeire elfecsérelni akart milliókat is, mert mi, mint szárazföldi hatalom, nem vállalkozhatunk tengeri kalandokra, főleg akkor, a midőn azok oly roppantba kerülnek. Hisz a hadi tengerészeinél a kiadások ép oly mérvben emelkednek, mind a szárazi hadseregnél; daczára, hogy kimondatott az, hogy az csak fentartatik, de nem fejlesztetik. Hazánk fiai ép ugy háttérbe szoríttatnak, mint a hadseregnél, például a tengerészeti akadémia 105 növendéke közt csak 11 magyart találunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a külügyeket illeti, az kezeltetik a mi befolyásunk kizárásával és érdekeink ellenére, a három császár szörnyszövetség népeket ignoráló bamba modorában \ a népek ma már kimaradnak a számításból, csak a dinastiák érdekei uralják a helyzetet s midőn látjuk keleten hazánk biztonságát, az ottani népek, a mi természetes szövetségeseink s hazánk önállóságát aláásva s hazánk veszélyeztetésére az aknákat készülni s a midőn e miatt a nemzet közvéleménye háborog: akkor a mi ministerelnökünk felolvas nekünk itten a bécsi külügyministeriumban kieszelt oly furfangos nyilatkozatokat, melyek rendesen a nemzet felültetésére és jóhiszeműségünk kijátszására vezetnek. Kereskedelmi érdekeinknek ápolásáról szó sem lehet; a követségek és consulatusok — melyeknek költségeihez mi 300,000 forinttal járulunk — a kétfejű sasos czímerek és pecsétek firmája alatt ép ugy ignorálják Magyarország közjogi helyzetét, érdekeit, ép ugy sértegetik, üldözik s védelem nélkül hagyják a külföldön élő magyar honpolgárokat, mint akár Bach, akár Schmerling idejében. Itt is, miként a hadseregnél, ha boldogulni akar, meg kell tagadni magyar voltát, A t. ház kegyes engedelmével már most áttérek KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. abelügyministeriumköltségvetésére. Ami e tárcza kiadási előirányzatát illeti, azt tapasztaljuk, hogy annak költségei ugy a közigazgatásnál, mint a közbiztonsági közegeknél tetemesen növekedtek ; nem azért, mintha ezen intézmények fejlődtek ós javultak volna, hanem főleg azért, mert mindinkább szaporították a korteskedésre nagyon alkalmas vagyonbukottakat befogadó hivatalok számát, kiket a minister ur oly előszeretettel s mindenféle új állomások kigondolásával alkalmaz; de azért, sőt talán ép ezért közigazgatásunk minden kritikán alól marad. Pedig ez a hivatal-szaporítás és folytonos fizetésemelések iszonyatos összegeket emésztenek fel, a pénzügy minister is exposejában kénytelen volt bevallani, hogy az administratio költségei 1878. óta 15 millióval emelkedtek, a minek több mint fele, az 1883 utáni időre esik. Az a roppant közigazgatási apparátus — néhány város és még meg nem ronthatott törvényhatóság tiszteletreméltó kivételével —• leginkább abban mesterkedik, hogy a törvényeket kijátszva, e kormány pártjának többségét az 5 éves cyclusra biztosítsa. Hihetetlen dolgok és elnézések történnek ; a főispán a jó kortes hivatalnoknak, ezek meg a községi elöljáróknak mindent elnéznek, mindent megengednek, feltéve, hogy jó kortesei voltak a kormánynak s ilyenekül ígérkeznek a jövőben. Ha itt interpellálunk, ha itt vádat emelünk, a minister ur concret eseteket kivan, ha ilyeneket felhozunk, akkor azt rosszaljaj hogy olyanokat támadunk, kiknek nincs alkalmuk magukat védelmezni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) En magam hoztam fel concret esetet, hogy egy 12 bűnvádi keresettel megtámadott polgármester azzal fedeztetik, hogy a közigazgatás és a törvényszék már évtized óta veszekedik az illetékesség felett (Derültség a szélső baloldalon) s ő ott grassál hivatalában ad majorem Tisza glóriám. A miket a képviselő-választók összeírásánál elkövetnek és hivatalosan hamisítnak, az minden fogalmat felülmúl; a censust nem a törvény, hanem a pártérdek szabja meg; kihagyatnak a jogosultak és bevétetnek a jogosulatlanok, a mint azt a kormány pártérdeke dictálja; nagy vagyonos magyar községben összeírnak 30—40 választót, mert azok nem eladó portékák, kis szegény oláh községben összeírnak százakat, be vesznek pásztorokat, szolgákat, teljesen birtoktalanokat, mert azok olcsó árúczikkek, néha egy bocskorért is eladják szavazatukat a kormány részére. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A mi a községi választásoknál történik, az valóban hajmeresztő, az túlszárnyalja a lehetőség határait. E tekintetben egyik mintamegyére: Bács-Bodrogh megyére mutatok rá, a hol legújabban Zenta városában, a közgyám, az alispán tilalma daczára 360 árva nevében szavazott a kormányjelöltekre és rámutatok az ó-becsei esetre, a 9