Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. országos ülés január 17. 1887. 57 vitele által az említett eredmény elérhető lesz. De ezen kivül részemről is azon nézetben vagyok, hogy ha a jelzett eredmény legalább megközelítőleg el nem érhető, akkor ezen művelet nem létesítendő, mert nem akarnám a j'övő kedvező esélyeit koczkáztatni egy pillanatnyi előny eléréseért. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Visszatérve magára a pénzügyi helyzetre, nem mondok újat, mert ugyanezt fejeztem ki a múlt év október havában is, hogy mind az 1884-iki, mind az 1885-iki zárszámadásokban, mind pedig az 1886. évi költségvetésben pénzügyi helyzetünkben visszaesés mutatkozik. Ezt teljes őszinteséggel beismertem akkor is. De a mint beismerem és constatálom ezt ma is, agy azt hiszem, méltányos constatálni azon okokat is, melyek ezen visszaesést eredményezték. Hogy a bevételek nem eredményezték ezen visszaesést, arra voltam bátor emlékeztetni a t. házat már felszólalásom elején is; mert hiszen azon bevételek, melyek az államköltségvetésben előirányozva voltak, tényleg csakugyan befolytak és tapasztaljuk a zárszámadásokban azt is, hogy ezen bevételek évről-évre kielégítő módban és fokozatban emelkedtek. A bevételek tehát nem okozták a vissza esést. Okozta azt leginkább akiadásoknak növekedése és pedig a kiadásoknak azon növekedése, mely egyrészt az évről-évre növekedő költségvetésben nyilvánult és az, mely nyilvánult a túlkiadásokban, melyek tétettek a törvényhozás által megállapított kereten túl. Ha meg van állapítva a baj oka, akkor igen világos az is, hogy annak orvoslását hol kell keresni. De daczára annak, t. képviselőház, hogy ez constatálva van, bárki felszólaljon akár ezen házban, akár ezen helyről és mondja azt, hogy a kiadások okszerű megszorítását is számításba keli venni azon intézkedésekben, melyeket pénzügyeink rendezésében tenni kívánunk : az mindig a legnagyobb ellenzésre talál. Senki sem gondol arra, t. ház, hogy a kiadások megszorítása olyan legyen, hogy az ország culturalis vagy anyagi fejlődését megakaszsza. Távol vagyok én magam is ettől és azt hiszem, nyolcz évi pénzügyministerségem alatt jelét adtam annak, hogy az ország culturalis és anyagi fejlődése iránt elég érzékkel birok, (Élénk helyeslés) ezen fejlődésre tett kiadásainkban is lépést kell tartani az állam anyagi helyzetével. Ha erre figyelemmel nem vagyunk, akkor magukat azon culturalis és gazdasági czélokat, melyekért ezen kiadásokat tesszük, veszélyeztetjük legjobban, mert ezeknek állandóságát és az országnak fejlődését koczkáztatjuk. (He^esZés.)Ez irányban tehát vágyainkat mérsékelni kell tudnunk és ha ezt tudjuk, akkor bár a helyzetet most is, a múlt alkalommal is komolynak jeleztem, de kétségbeejtőnek azt semmi esetre sem tartom. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. B. Andreánszky Gábor (a jobboldal felé mutatva).- Tessék oda fordulni! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Tessék először hallgatni! (Derültség.) Ismétlem, t. ház, én, habár ily körülmények között a helyzetet komolynak tartom, de kétségbeejtőnek nem látom és teljesen meg vagyok arról győződve, hogy ezen nemzetben van elég erő, elég szívósság és elég kitartás, hogy a most létező bajokból is kiszabaduljon. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelöl.) Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk!) Megvallom, hogy most közvetlenül a pénzügyminister után kellvén szólanom, bizonyos szelídség és mondhatnám emberiességi érzelmek fognak el. (Halljuk! Halljuk!) Mert ámbár ő ma is a jövőre nézve iparkodott egy oly képet festeni, mely szerint minden bajainknak végét fogja vetni, mégis el tudom magamat képzelni az ő helyzetébe és el tudom magamnak képzelni mindazokat a lelki küzdelmeket, melyeken keresztül kellett mennie, mielőtt itt felszólalt, (ügy van! balfelóí.) Elképzelem magamat az ő helyzetébe (Halljuk! Halljuk.!) és érzem, hogy az ő múltja után a mostani programmjával én mily szégyenkezve keltem volna fel; elképzelem, hogy mily szemlesütve kellene itt állnom az önök szine előtt, midőn a múltban oly Ígéreteket tettem a jövőre nézve s oly nyomorúságos eredményeket kellene bevallanom a jelenben, (ügy van! balfelöl) De, t. képviselőház, bizonyos szelídségre hangol engem az a körülmény is, hogy nem csupán mi vagyunk most már a ház ezen oldalán, kik oly erős támadásokkal ostromoljuk a pénzügyminister ur politikáját, hanem maga a pénzügyi bizottság előadója is oly erős támadásokat intézett ellene múltkori felszólalásában, mely tán a mi részünkről is szokatlan. Mert mikor a pénzügyi bizottság előadója óva intett attól, nehogy hamis adatokat szolgáltassunk a nemzetnek és mikor kikelt az ellen, hogy ámítani nem szabad, ő nem említette ugyan meg a minister urat, de mi mindnyájan értettük, hogy csakis ő reá czélzott; (ügy van! balfelöl) mert mi számadatokat a nemzet elé nem terjeszthetünk, a hivatalos számadatokat ő terjeszti elő. A mi pedig az ámítás szót illeti, az sem vonatkozhatott másra, mint arra, a kiről a következmények, hogy igazsága nincsen, világosan bebizonyították. Nem vonatkozhatott másra, mint arra a pénzügyministerre, ki p. o. a legközelebb lezáródott és zárszámadásilag is leszámolt esztendőnek a költségvetés eredményét 4 millió frt felesleggel terjesztette elő és azután kitűnt róla, hogy csakis 10 millió frtban tévedett. Azért, t. képviselőház, ha a mi adataink és a t. pénzügyminister adatai között most is talán 8