Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-299
u 299. orsxágos ftlés január 17. 1887. Az sem bizonyít magában véve sokat, hogy 1878-ban kevesebb volt ä deficit s hogy azért akkor a helyzet minden tekintetben előnyösebb volt. Mert igaz, hogy ezen esztendőben a zárszámadások szerint 27 millió volt a deficit, de méltóztassék megnézni azt, hogy azon évben beruházások czímén mily összeg foglaltatott. Akkor a beruházás tett 5.800,000 frtot, mig a 40 millió deficitből, mely a későbbi években előfordult, 24, 26, 28 millió beruházás történt. Méltóztassanak megengedni, ez nagy különbség; legalább is kétséges, vájjon azon eredmények, melyek a bevételek fokozására vezettek, beruházások nélkül elérhetők lettek volna e. Ez oly factor, mely a pénzügyi helyzet megítélésénél minden esetre számba veendő. He azon kivül azt mondja a képviselő ur, hogy e kormány alatt az államadósságok mily nagy összegre szaporodtak; 1875-ben volt 619 millió tőkeértékben, 1885-ben 1435 millió, tehát ez időközben 816 millióval szaporodott az államadósság, A képviselő ur azt mondta, hogy soká fáradozott, hogy 18 év zárszámadásait átkutatta, mig ezen eredményt kihozta. Én bátor lettem volna neki egyszerűbb módot ajánlani. Olvasta volna el Ghyczy Kálmán főrendiházi beszédét az 1886-iki költségvetésről; ott ez összehasonlítást teljes mértékben megtalálta volna. Semmiképen sem akarom mondani, hogy ez számításainak érdeméből levon, sőt az latba esik, hogy Ghyczy Kálmán, ezen tekintély is ily összehasonlítást tett, de eredetiségéből mindenesetre nagyot levon. Csak tzt kívántam constatálni. (Helyeslés jobbfelöl.) De van a számítás e módjára érdemleges észrevételem is; ugyanis teljesen egyoldalúnak kell jeleznem. Mert méltóztassék megengedni, ha az állam tartozásait számba veszszük, figyelembe kell venni annak követeléseit is, melyek azokkal szemben állnak; de vannak továbbá oly tartozások, melyek nem róhatók fel a mostani kormánynak, így a 153 millió adóssági tőkeszaporítás nem róható fel e kormány terhére. Úgyszintén, hogy a rente conversiója által az aranyjáradék adóssága emelkedett, nem hibáztatható, ha evvel szemben apad az állam évi megterheltetése 27* millióval. E factorokat figyelembe kell venni. De van ennél még praegnansabb kérdés. Az összehasonlítás e nemében benfoglaltatnak azon tartozások, hol az állam nem közvetlen adós, hanem jótállást vállalt el, mint például a szegedi s tiszavölgyi kölcsönnél, a Rába-szabályozásánál és a telepesek kölcsönénél, ha ez összeget, mint tartozást méltóztatik felemlíteni, fel kell említeni, hogy ez összegekkel szemben activ követelése van az államnak.fIIetyesJés jöbbfélől.) Szintúgy, t. ház, ugyanez összehasonlítás foglaltatik az államadósság tőkeszaporítása közt 225 millió frttal,mely egyes vasutak államosításából ered. Ha felszámittatik a teher, mint tartozás, akkor méltányos, hogy az államnak ezen vagyonemelkedése is figyelembe vétessék. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha a tartozásokat a mi terhünkre hozzák fel, akkor azon előnyt is föl kellett volna említem, hogy e tartozás nagy részéből egy nagy államvasuti hálózat létesíttetett, mely az államnak 15 millió jövedelmet hoz és amely jövedelem ennél is magasabbra fokozható lesz. Mindezt a tartozási rovattal szembe állíthatjuk és akár egyéni, akár állami könyvelést tekintünk, egyoldalúan csak a tartozást követelés nélkül fölvenni nem lehet. (Helyeslés jöbbfélől.) De t. ház. mit mondjak azon összehasonlításra, melyet a képviselő ur beszédében tett, a melyet — méltóztassanak megengedni — szó szerint fogok idézni: „Itt azt a végeredményt nyertem, hogy 426 millió frtra rug az a veszteség, melyet az állam kibocsátási veszteségek és költségek czímén szenvedett, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon) melyet tehát Magyarország pénzügyi gazdálkodásán a pénzpiacz nyert." Ugyanezt azon pártnak hivatalos közlönye, melyhez a képviselő ur tartozik, másnap kiadván nagy ritkított betűkkel, igy nyomatta ki: „az állam által kötött kölcsönmüveleteknél a pénzcsoportok 426 millió forintot nyertek." E kettő között a különbség csak az, hogy a t. képviselő ur szerint a pénzpiacz, a pártközlöny szerint pedig a pénzcsoportok nyertek 426 millió forintot. (Derültség jöbbfélől.) Pénzügyileg véve, azt hiszem, ezen állítással az szándékoltatik kifejeztetni, mi a különbség, mely az állam nominális tartozása és azon effectiv összeg között van, mely az állam pénztárába tényleg befolyt. Én igy értettem és ezért akarok most erre reflectálni. Nagy zavarban vagyok, midőn ezen állítással foglalkoznom kell. Oly kifejezésekkel, melyekkel t. képviselőurdobálódzik: n hazugság í ',„ámitás"stb. ! én élni nem fogok; szeretnék parlamentaris kifejezést találni és méltóztassanak megengedni, mást nem találok, mint azt, hogy ez állítással komolyan foglalkozni nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bátor leszek megmondani, hogy miért nem? Ez állításnak két alaphibája van. Az egyik az, hogy a képviselő ur egész beszéde arra vonatkozik, hogy ezen kormánynak szemére veti 10 évi gazdálkodását; hogy ez idő alatt mennyi pénzt fecsérelt el. Az ő veszteség számításában benfoglaltatik azon különbözet is, mely az első az 1868-iki vasúti kölcsön kibocsátásából ered Már pedig az, hogy az a vasúti kölcsön 71°/o-kal lett értékesítve, nem róható fel a jelen kormány bűnéül. De igy vagyunk azon különbözettel is, a mely a kincstári utalványokra vonatkozik. Az, hogy a kincstári utalványok kibocsájtásánál tőkeveszteség
