Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. országos tilos január 17. 1887. 45 alapot, a melyen határozottan megtarthatja | helyzetét és a melyen fejlődhetik, hanem csak valóságos őserőivel való okos takarékoskodás, azoknak valóságos fejlesztése által. (Igaz! Ugy van! szélső bálfélől.) Mit mutatnak evvel szemben önök? Egy protectionarins systemát, a mely közgazdasági, financiális, cnlturalis, igazságszolgáltatási, katonáskodási intézményekben mindenütt és mindenütt megvan; mely nem állítja a tehetséget oda a közéletbe, hanem csinál egy ország közintézményeiből refugiumot bukott politikai nagyságok elhelyezésére, családok meleg fészkét és ezt mindent ki kell tartani e nemzetnek. T. ház! Akárki bármit mondjon is a háznak, tekintettel a múltra, mely most óriási államadósságban és terhekben világosan ki van fejezve, nem ajánlhatja igazán meggyőződéséből és mint jó hazafi azt a - politikát, a mely eddig követtetett. A dualismus 20 évi resultatuma itt fekszik a ház előtt. E resultatum ki van fejezve nem azon szavakban, melyeket az ellenzék hangoztatott, hanem azon komor hangulatban, mely az örökké derült Hegedűs Sándornak jó kedvét is, mely őt a ház előtt úgyszólván közkedveltséghez segítette, megfullasztotta. (Derültség.) Ha önök azt mondják, nem eszmék, nem auctoritás, hanem számok bizonyítanak: akkor ma ki lehet mondani, hogy a dualismus számok alapján bankrótot csinált, (Ugy van!' a szélsőbalon) hogy itt tovább oly kibontakozásokra, melyek államvasutak fejlődésére és ily kis dolgokra számítanak akkor, midőn ezer milliók államadósság összegéről van szó, többé építeni nem lehet. Ennek átértéséhez, tekintettel a válságos európai helyzetre, azt hiszem, nem kell valami profundus financiális belátás. Azt mondják, t. ház — és ezt az ellenzék is vallotta — sajnálom, hogy tette, vagy legalább éreztette — hogy az egész nemzetet bizonyos torpiditás szállotta meg, bizonyos tompaság; a nemzet bizonyos fatalismussal dobja oda magát a helyzet kényszerűségének. Én máskép látom a dolgot, mert nem a jelen helyzetből, hanem a múlt tanúságaiból indulok ki. Voltak nemzetek s a magyar nemzet is ezek közé tartozik, melyek egy időben igen mélyre sülyedtek; már azt hitték,. ho"y meghalt, hogy nincs meg. Akkor is a Récsey Ádámok és más szolgalelkűek élvezték az udvar kegyeit. Egész sorozatát tudnám elmondani azoknak, a kik örültek azon, hogy ime a nemes szittyafaj le van lánczolva. De kellett akkor is bekövetkeznie bizonyos átalakulásnak és Magyarország széles területén termettek a tehetségek, az erő és hatalom, mely elől az önök kedves Austriája Pozsony táján állott meg először. (Ugy van! Derültség a szélsőbalon.) E nemzetben — ez szent meggyőződésem — le van kötve a szellemi és tetterő nagy része, azon része, mely undorodik részese lenni a mai közéletnek, visszavonul a maga telkére és ott ápolja az igaz hazafiság szent tüzét. És ha fognak jönni idők, melyekben e rendszernek buknia kell, aminthogy buknia kell is, (Zajos helyeslés a szélsőbalon) e latens erők fel fognak szabadulni és hitem szerint Magyarország földje ismét meg fog rendülni és itt fog állani az, a mi a nemzeteket mindig magasabbra emelte: az igazságon alapuló valóságos hazafiság, (Élénk tetszés a szélsőbalon) a képmutatás eltörlése, az igazi tehetségek érvényesülése, hogy akkor mindaz, a mi ma uralkodik, az alázatoskodás, a kegyhajhászat csak kivétel legyen és nem szabály, mint ma. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) De a helyzetet, t. ház, nem fogjuk megteremteni azzal a leplezgetéssel, csűrés-csavarással, melylyel önök hosszú időn keresztül eljártak, a mig sikerült a közéletet oly kezekben találni, a melyek önmagukkal foglalkoznak, de a nemzettel soha; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon) hanem sikerülni fog akkor, mikor az a jelszó fog hangzani és kell hangzania Magyarországon, mely a midőn a haza veszélyben van, az egyedüli menekülési mód, az örök igazság s a nemzetnek legtermészetesebb programmja, mely nem egyéb, mint az, hogy: önálló, független Magyarország. Nem fogadom el a költségvetést még általánosságban sem. (Zajos, tartós helyeslés a szélsőbalon.) Prileszky Tádé: T. ház! Én igen nagy figyelemmel kisértem előttem szólott képviselő urnak nagy hévvel előadott jeles beszédét — olvastam már én ennél hevesebb beszédeket is — de annyit merek mondani, hogy ily beszédekkel financiákat még nem rendeztek soha. (Zajos ellenmondások a szélsőbalon. Egy hang: Hát a Tiszáéval!) Ne méltóztassanak engem félbeszakítani, mert az nem használ. Elmondom én, a mit el akarok mondani és kötelességem elmondani s ahhoz igen régi képviselő vagyok, hogysem ily közbeszólásoktól megrettenjek. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, nem tudtam találni ebben a beszédben semmit, a mi súlyos anyagi helyzetünkön segítene. (Felkiáltások a szélsőbalon: Van pedig benne!) Ha a képviselő urak találtak benne ily valamit, nagyon örvendek. Hanem találtam benne valami mást: egy új, modern tant, a mit valószínűleg még sehol sem találtak fel, csak épen itt, ma. (Közbeszólások a szélső balon: No halljuk!) Mindjárt elmondom, csak méltóztassanak egy kis türelemmel lenni. A képviselő ur azt mondotta, hogy az adófejlesztés annyi, mint az adózók megrablása. (Zaj a szélső baloldalon.) Már bocsánatot kérek, ez oly tan, hogy distinguálni kell. Ha az