Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

42 299. országos ülés január 17. 1887 rek. Engem nem lehet eltántorítani és nem lehet elkábítani a modern nomenclaturának egyetlenegy szavával sem, mely azt mondja: az adó fejlesztése, a jövedelmek fokozása, a mi ma tulaj donkép semmi egyéb, csak más czímen való kirablása a nemzet anyagi képességének. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én akként gondolkozom, t. ház, hogy a ki adót akar fejleszteni, a ki adót magasabbra akar emelni, annak legfőbb és legelső gondja az legyen, hogy az adózási alapot is megfelelően erősítse. De t. képviselőház, egy nemzet összeségét csak egy czitromnak venni és olyan politikát követni, hogy azt a czitromot ki kell facsarni először az ujjnak nyomásával, ha pedig ugy már nem enged, tehát a fogakkal és ha ugy sem enged, egy zúzógép alá tenni, hogy az utolsó csepp is kifolyjon belőle: ilyen fejlesztés, t. ház, egy nemzetnek jövőjét semmikép nem jelentheti. (Ugy van! a szélső bálon.) És ha önök, különösen a túloldal, a mi modern fiscalitási rendszerünket emlegetik, én kérdem, mi hát ez a rendszer az ő egész rossz administratiójával, végrehajtói apparátusával, gondatlanságával és könnyelműségével ? Semmi egyéb, mint a czitromnak a zúzógéppel való kisajtolása. (Igaz! Ügy van! a szélső balon.) Hát t. képviselőház, az okok oka vájjon hol van ? Az okok oka ott rejlik, hogy az a férfiú, a kinek én magyarságát kétségbe nem vontam soha, de a kinek okoskodó és félénk természetét mindig ismertem és azért soha nem követtem, hogy, mondom, Deák Ferencz igenis magyar ember volt, de nem ismerte fel azt az egy cardinalis igazságot, hogy egy nemzetet nem lehet akként reformálni, nem lehet akként megerősíteni, hogy ha annak önálló létét feladjuk és megtámadjuk, (Ugy van! a szélső balon) hanem elérjük azt csupán a valóságos önállósággal és függetlenséggel. Ha valahol, t. képviselőház, ugy Magyarországon bebizonyult az,hogy minden oly szövetkezés, a hol a nemzet cardinalis érdekei alá vannak rendelve más érdekeknek, máshova nem vezethet, csak a szolgalelküséghez, az érdekek feladásához, az elvek elejtéséhez és a személyes előnyök kereséséhez. (Ugy van! Helyeslés a szélső balon.) Már t. képviselőház, én hivatkozom a ház régi tagjaira; ők tudni fogják és emlékezni fognak azon beszédre, melyet Simonyi Ernő ebben a házban elmondott, a midőn ő nehéz körülmények és viszonyok között rámutatott az akkor létező corruptióra és rámutatott a túloldalra, mondván és kimutatván, hogy hányan vannak ott, a kik felemelt fővel mondhatják, hogy ők független képviselők, ők egyszerű hazafiak, hogy ő nekik a kormányrendszertől egyáltalán semmiféle előnyeik nem származnak. Es ha Magyarország ministerelnöke itt ülne székén, azt mondanám, hogy tekintsen a háta mögé és mondja meg, hogy hányan vannak ott, a kik elmondhatják önmagukról, hogy valósággal, anyagilag, mindenképen teljes tökéletesen függetlenek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát t. képviselőház, én sokat hallok arról beszélni: egy államügy viteléhez, közéleti hivatalainak és hatáskörének betöltéséhez legfőbb dolog a qualificatio. Helfy Ignácz t. képviselőtársam igen helyesen mondta meg, hogy a mostani kormányrendszer alatt az egyedüli qualificatio a kormánypártiság. A kormánypártiság mellett mindent el lehet érni, a kormánypártiság mindent takar, mindent elnéz, minden előnyben részesít, minden alól felment. Én tudom jól, t. képviselőház, hogy ezt a tételt a túloldalon nemcsak, hanem Magyarország jelenlegi hivatalos köreiben nem fogják nagy kedvteléssel fogadni; sőt tagadni fogják. De minthogy nekem nem is szándékom, t. képviselőház, hogy én egy skálát bontsak fel a ház előtt és kimutassam a qualificatio szükségét Magyarországon ; mert ehhez hetek, hónapok kellenének, a mig én ezt elvégezném, tehát legyen nekem megengedve csak egy drasticus dolgot bemutatni a háznak, a melyben visszatükröződik töbhé-kevésbbé mind a többi./Halljuk !)^ Én, t. képviselőház, sérteni nem akarok, azt előre is kijelentem. Az én drasticus esetem az. Mi láttunk embereket ebbe a házba belépni, a kik az intransigens liberalismussal kezdték meg szereplésüket. (Derültség a szélső balon.) Ugyanazokat láttuk, hogy egy borszövetkezet a kezük alatt liquidáltatott; mi halljuk az ő szavaikból, hogy ők egy talajjavító bankot akarnak szervezni és ez a három cardinalis pont, vájjon miféle qualificatióra vezet ? Ha még például azt is hozzáadom, hogy ugyanazok rábeszélik Magyarország földmivelési ministerét, hogy két millió amerikai ellenálló szőlővesszőt hozasson be, ezek abban culminálnak és ott világosodnak ki, hogy az a legtökéletesebb qualificatio az opera és a nemzeti színház intendaturájára. (Élénk derültség és helyeslés a szélső baloldalon) T. képviselőház! Engem nem vezet sem rokonszenv, sem ellenszenv; hanem én biztosítom, hogy ha valaki ma Magyarország közintézményeit sorról sorra veszi, az államiakat épen ugy, mint a magánintézményeket, a mennyiben azok is bizonyos előnyökkel és engedményekkel az állammal mégis csak kapcsolatosak, közvetve összefüggnek, ha ott az erőket és egyéneket veszi az ember, fájdalommal kell tapasztalnia, hogy a legritkább esetben a hivatottság, a szakavatottság, a komoly munkaerő, de fájdalom, a legtöbb esetben épen annak ellenkezője bejut a hivatalba ; befoly rosszul a közéletbe. Miért ? Mert az egyetlen egy qualificatio: a politikai szolgálat, a köznéven nevezett korteskedésre való képesség; (Igaz! Ugy van!' balfelől) sőt ha ez még tényleg nem volna benne az illető egyénben, azért