Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-313

313. oroágw VUt február 4. 1887. 80? ott, a hol nem lehet. Elismerem, hogy azoknak, kikkel paralellába állítottam, egyike rettenetes, másika pedig drámai véget ért. És én meg vagyok róla győződve, hogy ha most sem történik meg a gyökeres átalakulás abban az irányban, a melyet érintettem, akkor meg fogja érni a t. intendáns ur is a végét, a mely egy nagy tragieomoedia lesz, de a melynek árát és költségeit egy szegény nemzet fogja megfizetni, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig én nem látom biztosítékát annak, abban a rendszerben, nem számol sem Magyarország pénzügyi tehetségével s eultúrájának állásával, sem a magyar szinügy fejlődésével, tehát fejlesztésével sem, a kilátásba helyezett experimentumokra a kért költséget nem szavazom meg. (Helyeslés szélső baloldalon.) Gr. Keglevich István: ügy tudom, hogy az alapszabályok (Felkiáltások a szélső baloldalon : A házszabályok!) nem zárják ki azt, hogy egy képviselő ugyanazon kérdésben kétszer is szólhasson. (Halljuk! Halljuk! jdbbf"elől.) Én részemről, a mi magát a budgetet illeti, nem tartom szükségesnek s nem is vindicálom magamnak sem azt a jogot, sem pedig nem akarom a t. házhoz azt a kérést intézni, hogy e szempontból még egyszer szólhassak, ámbár volnának egyes itt előadott dolgok, a melyeknek helyreigazítása hol rövid szavakban, hol számokban az olvasó közönséggel szemben kívánatos lenne, mert ha ez nem történik, a közönség ezek által véleményében esetleg félrevezettethetnék. Ha erre méltóztatnak nekem engedélyt adni, akkor bátor leszek szót emelni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: T. ház! Rendszerint egy tárgyhoz egy képviselő csak egyszer szólhat, de minthogy a t. képviselő ur a nemzeti színház és operaház intendánsa is, bizonyos fokig a 144. §. alá esvén, a felvilágosítást megadhatja. (Helyeslés.) Méltóztassék szólani. Gr. Keglevich István: Köszönettel veszem a szóihatás jogának megadását s felhasználva a ház türelmét s elnézését, bátor leszek a vita folyamán elmondott némely dologra reflectálni, ezek közt igen kevésre azok közül, a melyek a budgettel szemben ugyan, de nem ez ellen, hanem én ellenem mondattak. Mint tegnap, ugy ma is egy szóval sem fogom a lefolyt év eredményeit vagy sikerét védeni, nem is fogom megezáfolni mindazt, mi erre vonatkozólag mondatott, daczára annak, hogy ma is, tegnap is azon szándékkal mondatott, hogy megezáfoltassék, nem fogom pedig ezt tenni azért, mert a legtöbb, a mi ez irányban elmondatott, rég, egy év óta a sajtóban és élő szóval való előadásban elcsépelt, hol, mint tegnap egyesekre mondtam, rágalmak, hol hazugságok, hol tévedések, hol elferdítések. (Mozgás a hal&Mahn.) Ezek közül kivételt teszek azokra nézve, a melyekre nézve nincs tájékozva a közvélemény és ezekről szólani fogok. Többeket egybefoglalva azokból, miket a lapokban több izben olvastam, valamint ma és tegnap hallottam, nagyjából ugy nevezhetném ezt a nótát, hogy ez az eltávolított tisztviselők nótája. (Derültség.) Csak ma vettem észre, hogy nem ugyanazon helyről jön, hanem mint az olajfolt tovább terjed és hogy ezen nóta más lapokban és más helyről ismétlődik. (Derültség.) Néhány rövid rectificatiót leszek bátor tehát tenni. Bevezető szavaiban egyik szónok említette többek közt azon egyik erőszakoskodásomat, hogy az operai zenekart áthelyeztem. Természetes, hogy czélszeríítlennek találták ez áthelyezést. Ezt vitatni egyáltalában nem fogom, kivált mert nem értek hozzá, csak constalálni kívánom, hogy a nemzeti színházban körülbelől 15 éven át a zenekarnak ugyanazon felállítása volt, a mint jelenleg az operaházban van. Ezt egyszerííen constatálom. Egyik képviselő ur azt mondotta, hogy éa, midőn több izben vádak emeltettek ellenem, azokra nem mertem azt mondani, hogy azok rágalmak. Hiszen nem is mondom ezt csak olyanokra, a mikor egy egyén jellemében csakugyan rágalmaztatik, mint tegnap egy előadott hírlapi vagy magántudósítás alapján történt; ezt neveztem rágalomnak, mert szándékosan történt. Azt, a mi rólam mondatik, nem nevezem rágalomnak, hanem ha szándékosan történik, nevezem hazugságnak, ha nem szándékosan, nevezem valótlanságnak. (Derültség!) így például ha az mondatik, a mikor szó volt az üres helyekről az operaházban és szabadjegyekről — bár nem igen lett ezen kérdés ventillálva, csak ugy odavetve mondatott — hogy előbb a zeneakadémia és a szinitanoda tagjai mentek oda amaz üres helyekre; erre is csak azt mondhatom, hogy nem igaz. Mert előbb soh'se mentek oda és csak intendaturám első napjaiban hoztam azt a rendelkezést be, hogy amaz intézet növendékeinek minden e'őadásra legyen jegyük. Felhozatott és felolvastatott — ma már másodízben — egy levelem és az mondatott róla, hogy hivatalos papírra van irva. Erre sem mondhatom, hogy rágalom — mert megírtam — hanem csak azt, hogy nem igaz. A ki felolvasta, az nem látta a levelet, mert különben tudná, hogy nem ig. z. (Felkiáltások a baloldalon: Hiszen megírta.) Nem hivatalos papíron irtam. (Mozgás. Derültség a baloldalon.) Ábrányi Kornél t, képviselő ur behatóbban foglalkozott a nemzeti színházzal és az operával és egyebek közt ő is elmondta azt, a mit már tegnap elmondtak : hogy tudniillik minek az intendáns? Kiemelte azon veszélyes következményeket, melyek abból származhatnak, ha ugy mint most, a