Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-313
* 313. országos ülés február 4 1887. 387 főváros is hozzájárulna azon segélyhez, a melyet az ország ad." (Helyeslések.) Ezen eszmét az igen t. képviselő nr felvetette ugyan, de tartozom azzal neki, hogy megjegyezzem, miszerint ő nem mint positiv indítványt tette ezt, mert maga is azt mondja, hogy ezt ő nem sürgeti, hanem csupán felhozni kivánta. (Helyeslés.) Azt mondja egy képviselő ur, hogy helyesen tette, (ügy van! balfelöl.) Ha már tegnap is észre nem vettem volna azt, t. ház, hogy gróf Keglevich t. képviselő ur ezen eszméjét többen helyeslik, akkor nem szólaltam volna fel, de ép azért szólalok fel. hogy azokat, a kik ez eszmét helyeslik, az ellenkezőről meggyőzni iparkodjam (Halljuk! Halljuk!) és hogy ezt tehessem, azt a kérdést kell felvetnem magamnak, hogy vájjon a főváros, különösen a főváros, mint törvényhatóság a magyar szinügygyel, a magyar színészettel s általában a magyar culturával szemben kötelességét miképen teljesíti és teljesítette; és azt a kérdést is kell felvetnem, hogy vájjon van a főváros azon pénzügyi helyzetben, hogy azt az áldozatot meghozza. Justh Gyula (közbeszó 1 ): Hát az ország ? Baranyi Ignácz: Justh Gyula képviselő ur azt mondja: hát az ország? (Élénk helyeslés.) Megnyugtatására kijelentem, ha ugyan ez megnyugtatására szolgálhat, hogy a főváros pénzügyi helyzete ugyan nem válságos, de szintén komoly, mint az országé. (Zaj. Mozgás.) Azon téves felfogással szemben, hogy a főváros semmivel sem járul az operához, arra hivatkozom, hogy tulajdonképen az itt lakó, állandó fővárosi közönség mely az operát első sorban fentartja, nem pedig a vidékiek, vagy csak télen itt lakók, vagy épen külföldiek, (Zaj. Mozgás) mert azt csak mindenki beismeri, hogy állandó publikum nélkül az operát fentartani nem lehetne. (Zaj.) Ez, t. ház, csak közvetett segélyezés, de a főváros, mint törvényhatóság az opera létesítését közvetlenül is előmozdította, mert mint arról az illető actákból bárki meggyőződhetik, a főváros az opera czéljaira egy dunaparti telket ajándékozott, melyet 403,202 forintért sikerült értékesíteni. Azt tehát kétségbevonni nem lehet, hogy a főváros tényleg járult az operaház létesítéséhez. De menjünk tovább. Itt van például a népszínház, mely, nem tagadom, hogy első sorban helyi jelentőséggel bir, de ki fogja kicsinyelni a népszínház magyarosítási feladatát, ki fogja azt mondhatni, hogy ez nem bir nemzeties jelleggel is? És a népszínházát a főváros törvényhatósága majdnem egészen a maga emberségéből alkotta, teremtette. A népszínház 650,000 forintba került és ez összeghez országos gyűjtés és adakozás utján nem járult több, mint 40,000 forint. A többit a városnak lehet köszönni. De itt vannak a főváros másik oldalán levő színházak is, j a várszínház és a színkör. Ezek mindketten a város tulajdonai; subventiójukhoz az állam egy krajczárral sem járul, mert a subventiót csupán a város és a legfelsőbb udvartartás adja. Azt tehát senki sem mondhatja, hogy a főváros a színészet iránt elegendő mérvben nem teljesítette volna erkölcsi kötelességeit. (Hosszas zaj.) De a fővárosban a magyar culturának nemcsak a színészet az előmozdítója. A felnőttekre nézve igenis leginkább a színészet utján, de az ifjúságra nézve az iskolák utjain lehet és kell elérni azt, hogy a főváros minden ízében magyar legyen. Tisztán magyar culturalis czélra a főváros vallás- és közoktatásügyi költségvetési tételei szerint kiad évenként, mint folyó kiadást, rendkívüli kiadás nincs benne, 1.397,639 forintot. (Általános éljenzés.) Ezzel szemben, t. ház, a közoktatási bevétel csak 204,916 forintot tesz; e szerint az, a mit a főváros évenként tisztán és kizárólag magyar culturalis czélokra áldoz, 1.192,723 forint, (Általános éljenzés) úgy, hogy sok cultur-egylet lehet és támadhat Magyarországon, de hatalmasabb cultur-egylet, mint maga Budapest főváros közönsége, nincsen és nem támadhat s bárki meggyőződhetik róla, a magyarosodás oly gyors és nagy haladást sehol sem tett, mint épen Budapesten. (Igaz! ügy van!) Annak illustrálására, hogy mily nagy teher az, melyet a főváros a magyar cultura érdekében önkényt magára vállalt és önkényt visel, csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy Budapest főváros egész területén az összes ingatlanok, a kereseti adók s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok után kivetett évi községi pótadó főösszege 1.645,825 forintot tesz s e szerint Budapest fővárosa, a maga községi pótadójának 72V»-át tisztán magyar culturalis czélokra fordítja. (Általános éljenzés.) De ez csak a rendes budget. Ezenkívül az 1868-tól 1883-ig lefolyt időben vallásos közoktatási és humanitárius építkezésekre 4.302,913 forintot adott ki a főváros. Meg kell pedig jegyeznem, hogy a főváros pénzügyi helyzete különösen és első sorban ezen körülmény folytán, melyet kiemelni bátor voltam, nehéz. A kik a főváros ügyeit csak némi figyelemmel kisérik, tudják, hogy az adóemelést 1887-re csak úgy lehetett elkerülni, hogy a legszükségesebb kövezési kiadások töröltettek; méltóztatnak azt is tudni, hogy egy 20 milliós kölcsön felvétele napirenden van s erre szükség van azért, hogy a legszükségesebb csatornázási és vízvezetéki munkálatok teljesíttethessenek, melyek a fővárosi közegészségügy javulásának elementáris feltételeit képezik. A fővárosnál szó volt arról, hogy a pénzügyi helyzet sanálására ezen culturalis kiadások leszáí littassanak. De ezzel szemben azt az álláspontot foglaltuk el, hogy szabad mindenütt törölni, de ezen tételnél törölni nem szabad; azt az álláspontot foglaltuk 4.9*
