Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-312
812. ©rsj4?os Blés febroir 3. 1887 377 talán okom volna magyarázni; mintha talán én a félelmet ismerném, hanem minden becsületes emberre hivatkozom, nem megmondanám-e nyíltan, hogy én fogok legjobban örvendeni, ha az általam felhozottak megczáfoltatnak. Én senkit nem gyanúsítottam, csak az általam hallott híreket adtam elő; de nem férne össze jellememmel, tisz tességérzetemmel, hogy valakivel szembe is vádakat felhozzak, ha azt nem tudnám igazolni. En soha sem is tartottam a képviselőházat arra alkalmasnak, hogy személyes vádaskodások terévé tegyem. Másfelől azonban kötelességem felhozni a közönségben elterjedt mindazon vádakat, melyek köztisztviselőkre vonatkoznak, önök kötelessége azt elismerni, vagy megczáfolni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezért mondám, t. ház, azt, hogy remélem, a nemes gróf nem velem szemben használta azon kifejezést, ugyanazon visszautasítással sem akarok élni Ha azt tenném fel, hogy azon kitétel rám vonatkozik, akkor bár nem itt e helyen, hol műveltségem nem engedné meg azt, de a házon kivül oly választ adnék arra, mely elég csattanós lenne. (Helyeslés a szélső baloldalon. Élénk mozgás jobbfelöl.) Gr. Keglevich István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden félreértés elkerülése végett néhány szóval válaszolnom kell. (Zaj. Halljuk!) Egészen természetesnek fogja tartani a t. ház, ha sietek, kijelenteni, hogy egy szóval sem akartam azt mondani, hogy t. képviselőtársam rágalmazott. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát kit értett ? Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Nagy nyugtalanság.) Arra nézve, a mit azon kölcsönökről mondott, hogy azt olvasta, hallotta, nem tudom, hol mondottam, hogy alávaló rágalom. Egyebet nem mondottam. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy ha t. képviselőtársam azt mondta, hogy neki kötelessége, mint népképviselőnek minden olyan dolgot, a melyet hallott és olvasott előhozni és ha jól értettem, nekünk kötelességünk azt megczáfolni : erre nézve legyen szabad azon nézetemnek adni kifejezést, hogy sem egyik, sem másik. A népképviselőnek — mint magát kifejezni méltóztatott — nem kötelessége ilyen pletykák után indulni. (Mozgás a szélső baloldalon. Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ha olvassa valamelyik lapban — a mint nem tudom hányszor ismételte, hogy valamelyikben olvasta — hogy uzsoráskodás foly . . . Komjáthy Béla: Nem azt mondottam! Gr. Keglevich István: Tehát kölcsönadásról beszélt; ha ilyet hall a népképviselő, azt hiszem legjobb szolgálatot úgy tesz a közügynek, ha ezt akár az intendánsnak, akár a belügyministernek bejelenti és ha ezek nem tesznek semmit, akkor hozza fel a házban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nekünk pedig — valóban nem tudom, kik vannak a nekünk alatt értve — sem nekem, sem másnak nem lehet feladatunk az ilyeneket czáfolgatni, mert arra egy egész emberi életnél több kellene, ha megczáfolni akarná valaki azt a sok pletykát, a mit e tárgyban itt és odakünn hallani lehet. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre tűzöm ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 órakor.) KÉPVH. KAPLÓ. Í884—87. XIV. KÖTBT. K,
