Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

3R országos 114 járása, adott nyilatkozata és azután ennek beváltása miniatűr kiadása annak, a mit annakelőtte a kormányelnök ur eljátszott. Méltóztassanak csak emlékezni azon időre, mikor a fusió megtörtént és a ministereínök ur helyét elfoglalta, szintén dobálódzott a szavakkal, támadva a multat, Ígérgetett mindent, hogy mily rózsás színben fogja az ország helyzetét tenni. És vájjon nem ugyanezt tette-e az intendáns ur? A publikum azt hitte, hogy a bajok orvosolva lesznek és örömmel üdvözölte a nemes grófot, a ki előadta, hogy azon feesérlést nem lehet tovább tűrni, pedig méltóztassék elhinni, hogy a múlt, melyet védeni nem akarok, önmagát védi az ő gazdálkodásával szemben. Midőn állását elfoglalta, Augias istállójáról beszélt és azt, mert hivatott elődjét is megtámadta, mindenki komolynak tartotta. Ha jól vagyok értesülve, a volt intendáns ajánlotta őt ez állásra s mégis szükségesnek látta Podmaniczkyt megtámadni és minden egyes alkalommal nagyou sokak előtt, a mit igazolni is tudnék, hangos kifejezést is adott annak, hogy nagy bajok vannak, a melyek közt csak nagy erőfeszítéssel képes a rendet helyreállítani. Igaz, hogy a qualificationalis törvénybe elfeledte a t. ministereínök ur meghatározni, hogy az intendánssághoz mily qualificatio kell, de annyit tán még is tudunk, hogy nem elég a bizonyos körben való születés, az sem elég, hogy valaki ugy a hazában, mint a külföldön színházba járt és saját pénzén, nem állami költségen bejutott nemcsak a nézőtérre, hanem a coulissák mögé is. (Hosszas élénk derültség.) Tudnia kell azt is, mi igazságos és méltányos; tudnia kell, hogy feladata nem a speculatio, hanem a művészet és a mtíérzék fejlesztése. Érzékkel kell birnia az intézet tisztessége iránt és tudnia kell, hogy túl vagyunk azon időn, melyben a színházba került nőt szabad zsákmánynak tekintették. (Hosszas nagy zaj. Mozgás.) Annak, a ki az intendansí hivatalra vállalkozik, annak ismernie kell a hazai és külföldi irodalmat és művészetet, annak tudományosan művelt és a mellett tapintatos embernek kell lennie. Maga a jó ^sváda senkit sem qualificál az intendansságra. Ha csak ezzel a tulajdonsággal bir, lehet circus-director, a ki látványosságok szinterévé teszi az operát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Különösen jogosult e kívánság a nemes gróffal szemben, a ki hivatásának magaslatán egyik tisztviselője ellen ép azért indított fegyelmi eljárást, mert kellő képességgel és qualificatióval nem birt. (Hosszas élénk derültség és taps balfelől.) Milyen szerencse, t. ház, hogy az a censor véletlenül nem ott állott, hova a vádlottat állították, mert félek, hogy igy az ítélet ugyanaz lett volna, így az legalább igazságos lett volna (Élénk derültség balfelől.) s íebniár 3. ISS7. ggf De, t. ház, ha már oly nagyra vállalkozott a nemes gróf és oly nagy hangon tudott szólani, nézzük meg mit tett ? Elismerem a genialitásät. Ezelőtt a kijövő közönség számára kiáltották elő a kocsikat, most a kocsik számára kiáltják elő az illető vendéget. (Derültség.) A színészeket saját működésük terére sem bocsátották be jegy nélkül és még a rendőrségnek is jegygye] kellett a színházba menni. A jegy eladás körül is nagy reformokat létesített. Lapok irták, hogy ő a végből, hogy megmutassa, miként kell a közönséggel helyesenbánni, maga ült bele a jegyeladási bárkába. Nagy eszmének nagyobb helyiséget akart s azért azt mondta: minek a próbaterem a komédiásoknak, majd én elfoglalom a különlegességek múzeuma számára; menjenek a magánénekesek a 4-ik emeletre! Csak hosszas kérés után intézkedett akképen, hogy a próbákat a félemeleten tartsák, a hol azok teljesen hiábavalók, mert a hangeffectust kivenni nem lehet. Abban is nyilatkozott genialitása, hogy megvizsgálta az űrlapokat és azt látván, hogy azokra az van nyomtatva, hogy az intézkedések csak az igazgatóság nevében történnek : rögtön elrendelte, hogy csak az intendatui a nevében lehet intézkedni, szóval mindenre kiterjeszkedett, de hogy mi előnye volt ebből az operának, sem én, sem más nem tudja felfogni. 0 akart ott lenni azúr, pályáját azzal kezdte, hogy az igazgatósági üléseket fölöslegesnek mondotta ki. Nem is tűrte aztán, hogy valaki parancsának ellenszegüljön — ezt is a lapokból olvastam — egy pár embernek, a ki ellenkező véleményt talált mondani, sajátkezű megfenyítést helyezett kilátásba (Derültség a szélső baloldalon.) Ismétlem, megint igyekezett hibáját helyrehozni s a legjobb oldalról mutatta be fényes tehetségét. Megint a lapokból olvastam, még az öltözködésbe is beleszólt, nemcsak a rendezés és szerepkiosztásba, mire azt mondotta egy szakértő, hogy a nemes gróf nem igen ért hozzá, halehet a lapoknak hinni, mert azok mindent kiírnak — még a fíízködést is maga teljesítette. (Zajos derültség.) Azt hiszem, hogy ez megfelelőbb is az ő képességének. Ily előzmények után a közönség között egy gyanú kezdett lábrakapni báró Podmaniczkyval szemben, a kit azzal gyanúsítottak, hogy bizonyára azért ajánlotta a nemes grófot utódául, hogy működésében a saját számára a védelmet megszerezze. És ez neki sikerült. (Derültség a szélső baloldalon.) De hát nézzük, hogy ezeken kívül talán pénzügyileg mit tett az intendás ur a vezetésére biaott intézet javára? Nem tudom,kiterjeszkedjem-e mindjárt azon jeles estélyekre, (Halljuk! Halljuk!) melyeknek rendezésével a nemes gróf működését megkezdette. Én nem tudom, van-e hozzá szavunk, mert föl nem merem tenni, hogy az a rendezés az állam pénzén történt, hanem természetesen a saját