Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

812 orseígo* ftlés február 3 1817. g^£ gépnek tekinti magát, mert azon egy napra feltódult ; de már ugy szétoszlott, miszerint alig hiszem, hogy ma annyit össze tudna híveiből számlálni, mint a mennyire az akkori többlet rúgott. Nem szavazom meg a tételt. (Mélyetlés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint bel%yminister: T. képviselőház! Csak egy pár igen rövid szóval kivánok válaszolni a főispánok és a főispáni titkárokat illetőleg. (Halljuk!) Hogy a főispánok fizetése miért van ugy előirányozva, a mint van, azt a t. képviselő ur, ha a törvényt elolvasta volna, ebből tudhatná, mert a törvényben benne van, hogy bizonyos népszámnál nagyobbat magukban foglaló megyéknél, vagy pedig ott, a hol egy főispán két törvényhatóságnak ügyeit vezeti, a hol a főispán székhelye nem egy és ugyanaz, ott van helye a nagyobb fizetés felvételének. Az előirányzat pedig tökéletesen ezen törvénynek felel meg. A mi a városi főispánokat illeti, nem tudom, hogy a képviselő úron kivül lát-e ebben még valaki merényletet a városok önkormányzata ellen; de ez nem új intézmény, ez 1870 óta mindig meg volt és megvallom, semmi okot nem látok arra, hogy ezen intézmény eltöröltessék. Azt mondja a képviselő ur, hogy a minister óvatosan jár el, lassankint adja be a mérget. T. ház ! Én bizony nagyon szeretném, a mi a főispáni titkárokat illeti, ha nagyobb összeget kérhettem volna. Ha ezt még sem teszem, abban nincs semmi fogás. Hiszen megmondom indokolásomban azt, hányra lesz szükség, megmondom azt is, hogy miért nem kívánom most több ily állomás betöltését. De azt is meg kell, hogy mondjam határozottan, hogy én azokat okvetetlenül szükségeseknek tartom s csakis a pénzügyi helyzet megfontolása bir arra, hogy igy lassanként, a mint a körülmények azt megengedik, léptessem életbe, bár sajnálattal, mert azt hiszem, hogy az administratio érdekében állna azoknak mentül előbb kinevezése. Tehát, t. ház, a főispánok fizetései elő vannak irányozva ugy, a mint a törvény mondja. A főispáni titkárokra nézve a törvény azt mondja, hogy fokonként neveztessenek ki a költségvetés alkalmával. Itt ez is meg van tartva, fokonként történik a kinevezés, igy tehát e tekintetben is meg van felelve a törvénynek. Mindezeknél fogva kérem az összeg megszavazását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnöki Méltóztatnak megszavazni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felallani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Beöthy Algernon jegyző (olvassa) .• Általános közigazgatási kiadások és bevételek. A nemzeti színház és a magyar királyi operaház állami segélyezésére 386,000 frt. Komjáthy Bélaí (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Azon párt, a melynek tagjai közé szerencsés vagyok magamat számíthatni, már ez előtt hetekkel megbízott azzal, hogy kutassam azon okokat, melyek az operaháznál a válságot előidézték. Ezt azért láttam szükségesnek előre bocsátani, nehogy legyenek egyesek, kik azt véljék, hogy tán a napokban történt incidens nyomán személyes tekintetek kényszerítettek volna felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) Ezen incidens hidegen hagyott és az nem annyira a harag, mint szánakozásra indított engemet. (Helyeslés a szäső baloldalon.) Az 1887. évre a költségvetésben 386,000 frt irányoztatott elő a nemzeti színház és a magyar királyi operaház állami segélyezésérc, tehát 121,600 frttal több, mint a mennyi a műit évre megszavaztatott. Maga a belügyminister ur is, mint indokolásában előadja, sokallja ez összeget és indokolja ezt az ország mostani pénzügyi helyzetével. Ha már a mi kormányunk is sokall valamely kiadást, t, ház, mikor tudjuk, hogy rígorosus a kiadásokban nem szokott lenni, ha már a mi kormányunk is elismeri valahol a nyomasztó helyzetet, ott már hizouynyal valami bajnak kell lenni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ilyen nagy összeg megszavazásánál kötelessége minden országgyűlési képviselőnek egészen hideg tárgyilagossággal megbírálnia, vájjon e nagy összeg szükséges-e és ha meghozatott az áldozat, mi lesz annak ellenértéke, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az 1887-iki költségvetés természetesen az 1886-iki kiadások alapján állíttatott össze, tehát most már látjuk t. ház, hogy a nemzeti színház és a magyar királyi operaház vezetésére hivatott intendáns már 1886-ban nagyon túlhágta az skkor megszavazott ugy állami, mint királyi subventiót, túlhágía oly óriási összeggel, hogy azt törni nem szabad és ezt e házban bármely párthoz tartoznék is valaki, nem helyeselheti. (Helyeslés a széfcő baloldalon.) Elismerem, t. ház, hogy a színházaknak culturalis hivatásuk van. Én sem zárkózom el attól, hogy kell áldozatot hozni, de csak annyit, a mennyit hazánk pénzügyi viszonyai engednek és ugy, hogy a nagyobb érdekek kielégítetlenül ne maradjanak. Mikor összes népnevelési czéljainkra, mint állami létünk egyedüli alapjára csak 1.500,000 frtot költhetünk ; mikor nincsenek iskoláink, nincsenek kisdedóvodáink; mikor — mint helyesen monda Margittay képviselőtársam — tanítóinkat is alig bírjuk fizetni, mikor közművelődésünk czéljaira csak 376,000 frtot költhetünk, akkor, mikor igazságszolgáltatásunk mindig lejebb megy, mikor a hátralékok folytonosan szaporodnak, mert nem vagyunk képesek a kellő birói létszámot kiállítani; akkor mikor utaink nincsenek,