Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

354 S12. országos llés feliriir 3. 1SS7 Tanácskozásaiban a bizottság mindenekelőtt azon megállapodási-! jutott, hogy ezen tételnél különbség teendő az operaház segélyezése és a nemzeti színház segélyezése között. Leginkább különbség teendő ^zért, mert bár nem tagadja a pénzügyi bizottság az operaház művészi fontos­ságát sem, ez még sem hasonlítható össze azon sokkal magasabb culturalis és hazafias hivatással, mely ;: nemzeti színházat illeti, de a pénzügyi eredmények sem adm;k okot a nemzeti színháznál az eddigi tapasztalatok szerint aggodalomra, mert megmaradnak azon korlátok közt, melyeket egy­részről a színház nemzeti és culturalis feladata, másrészről az ország pénzügyi helyzete állítanak fel. Egészen más tekintetek alá esik az ország jelen pénzügyi helyzetében az operaház költség­vetésének eredménye. Az operának culturalis fon­tossága sokkal kisebb és viszont emellett kevésbbé igazolhatók a rohamosan növekedett kiadások. Méltóztatnak emlékezni, hogy a régi időben, midőn az opera együtt volt a drámával, a két ház­nak együtt hosszá évek során át 44 ezer forint volt államsegélyként felvéve a költségvetésbe. Ez az összeg később felemeltetett 82 ezer forintra és ez is hosszú évek során át állandóan maradt, mig kérőbb az opera különválasztása után, rohamosan emelkedett évről-évre a jelenlegi 386 ezer frtig, a mely Összegből az opera maga 300 ezer írtnál többet vesz igénybe, mihez az udvartartás költ­ségeiből is lényeges tárr ugatás járul. A pénzügyi bizottság figyelembe vette ugyan, hogy a dráma és opera különválasztása már magá­ban is nagyobb költséget igényel, hogy maga az opera épületének nagysága is tetemesebb áldoza­tokat kivan; figyelembe vette továbbá azt is, hogy a hasonló intézmények mindenhol másutt is nagy subventio mellett, nagy hiányokkal, deficittel mű­ködnek ; azonban ezeknek daczára, a pénzügyi bizottság nem habozott kijelenteni, hogy pénz­ügyi viszonyainkká] szemben e kiadás túlságosan sok és hogy azon a helyzeten, hogy az opera jelenleg ily nagy költségeket vesz igénybe, minél előbb változtatni kell s e viszonyok egyáltalán orvoslást igényelnek. De másrészről azt is kötelessége volt figye lembe vennie a bizottságnak, hogy az előirányzot­összeg rögtönös törlésének indítványozása által most oly rohamos rázkódtatásokat idézne elő, ugy a kezelésben, mint a művészi vezetésben, melyek­nek ez intézetet nem szabad kitenni, hanem épen az intézet érdekében időt kell engedni arra, hogy a kedvezőtlen viszonyok orvosoltathassanak és ren­deztessenek. Erre annál biztosabban számít a pénz­ügyi bizottság, inert a belügyminister ur már a költségvetés benyújtása alkalmával kijelentette, hogy maga is sokalja ezt a nagy állami segélyt és egyszersmind azt is kijelentette, hogy ennek leszál­lítása és általában az operaház viszonyainak ren­dezése iránt intézkedni szándékozik. Á pénzügyi bizottság ezen intézkedések, illetőleg rendezés reményében törlést nem ajánl és minthogy a bel­ügyminister urnak a bizottság előtt ismételten tett kijelentése szerint, biztos a kilátás, hogy már a jövő évben is lesz állíttatik ezen költség és később fokozatosan eléretik azon kellő arány, mely az operaház culturalis fontossága és Magyarország pénzügyi helyzetével szemben követendő — ezen biztos reményben mondom — a pénzügyi bizottság e költségvetéshez is hozzájárul és azt ezúttal még kivételesen, megszavazásra ajánlja a t. háznak. Ezek azon főbb feltételek, t. ház, melyek a belügyministerimn költségvetésében előforduló költségnövekedés egyes tényezőit képezik. Az átmeneti és a rendkívüli kiadások egyes tételeiben a mérleg kedvezőbb volt, mint a múlt évben ; ezek legtöbbjénél kevesebb volt a kiadás és több a bevétel, mint a múlt évben. A pénzügyi bizottság nevében van szerencsém kérni a t. házat, méltóztassék az előirányzatot általánosságban elfogadni, a központi igazgatás szükségeire előirányzott összegeket megszavazni, valamint a külön jelentés alapján, annak helyén felvenni a költségvetésbe azon költségeket is, melyek a polgárosított határőrvidéken a házközös­ségi intézmény megszüntetése czéljából irányoz­tatnak elő. (Hdyeslés jobbfelöl.) Margitay Gyula: T. ház! Ezen tárcza költségvetésében több olyan tétel is találkozik, a mely miután nem feltétlenül nélkülözhetetlen, szo­morú pénzügyi helyzetünknél fogva törlendő volna, de mivel meg vagyok arról győződve, hogy föl­szólalásom ugy sem változtatna azon semmit, an­nak részletes fölsorolását mellőzöm. Hanem egyet még sem hagyhatok megemlítés nélkül és ez a költségvetésnek azon tétele, melyben a budapesti dalszínházra — mely pedig az államnak már a nélkül is annyi tömérdek pénzébe van — az 1887-ik évre ismét 287 ezer forint subvenito meg­szavazása kéretik, mely összeg aztán a múlt évi túlköltekezéssel együtt meghaladja az 500 ezer forintot is. T. ház! Midőn az ország fővárosának emelésére, vagy annak állandó díszítésére kérnek áldozatot a nemzettől — még ha annak nagy megerőltetésébe kerül is az — azt még meg tudnám érteni, azt leg­alább lehet indokolni, hanem az aztán nemcsak boszantó, hanem valóban vérlázító is, mikor a vi­déki földművestől, kisiparostól azért árverezik el adóban nélkülözhetetlen házi állatait, ingóságait, a szegény néptől azért viszik el utolsó véka ke­nyérnek valóját is, hogy a Pesten tartózkodó gaz­dag embereknek, százezeres és milliomos zsidók­nak legyen alkalmuk a külföldi híres énekeseket és énekesnőket államköltségen meghallgatni. Ho­gyan, hát nem elég az, hogy a nemzeti színházat évenként százezer forinttal segélyezi az állam ? hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom