Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-311
348 3 II. országos ÜJrts februir t. I8ST. is szokás volt, hogy az elnöki titkár mindig a ház ban lakott Benn kel! laknia, miután néha éjjelenkint jönnek sürgönyök, melyek sokszor nyomban elintézendők s ez okból a házon kivül nem lakhatik. A mi a szolgaszemélyzetet illeti, először tekintetbe kell vennünk Bécs városa nagy kiterjedését s azt, hogy nagyszámú hivatalba kell levelekkel jármok, a mi oly fáradsággal jár, hogy azt egy szolga nem végezhetné s ezért kell a nagyobb számú szolga, hogy a kézbesítéseket gyorsan és pontosan lehessen eszközöltetni, nehogy a késedelem miatt a közszolgálat szenvedjen. A ministerium épülete a legnagyobb házak közé tartozik, melynek 150 ablaka és két főbejárata, van, melyeken át oly sok a járó-kelő fél, hogy mind a két épületben egy-egy külön kapusnak kell lennie a főbejáratoknál, mert ha egyéb nem, már az állam vagyona megkívánja, hogy a kellő őrizet meglegyen, annál is inkább, mert igen sok folyosója, nagyszámú helyisége, irattára van s ez irattárak természetesen nincsenek egy helyen Összezsúfolva, következőleg nagyobb fűtést, világítást és tisztogatást igényelnek. Tessék még ehhez azt is venni, hogy a háznak egy része, kivéve a minister személyes szállását, a ministereknek magánszállásául van igénybe véve, másik része pedig a delegatiók alkalmával a delegatiónak s a delegatio hivatalos személyzetének ellátására és lakására fordittatik. Ezekből az általános vonásokból meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy azon költségek, a melyek fűtésre, világításra és tisztogatásra vétettek fel, nem túlságosak, hanem a tényleges ' szükségnek megfelelők. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy e ministerium teendői oly fontosak, hogy annak szükségességét maguk a teendők is feltüntetik. És én nem hiszem, hogy lett volna eset rá, hogy e ministerium a maga teendőit, mint közvetítő a ministerium és ő Felsége között elmulasztotta volna. Csak még egyet kívánok megjegyezni arra vonatkozólag, hogy minek sok napidíj. E ministerium közvetíti, t. ház, azon nagy összegek elszámolását és átadását, a melyek az itteni országos pénztárból a bécsi intézetek számára küldetnek. Ezen összegek a ministeriumban elosztatnak s az érdekelt hitelintézeteknek átadatnak, évenkinttöbb mint 30 millió forintot tesznek. Ezen pénznek a postáról való elhozatala, őrzése és elszámolása s elvitele a pénzintézetekhez,olyasmi, a mi magától nem történik, hanem a mit megbízható emberekre kell bízni, a mi fuvart, napidíjt stb. igényel. Ugy tartom tehát, hogy ezekkel, a miket felsoroltam, e ministerium felesleges voltának bizonyítékát nem adja. Ezek után kérem a t. házat, hogy a költségvetést, miután az meggyőződésem szerint a valóságnak tökéletesen megfelel s a leglelkiismerete- ( sebben s a legnagyobb szigorral s takarékossággal | van felszámítva, elfogadni méltóztassék. (Belyedés jobbfdSl.) Madarász József: T. ház! Félve szólalok fel a t. minister ur beszéde után, mivel azt, ha jól értettem, ugy végezte, hogy a költségvetési előirányzat a legnagyobb lelkiismeretességgel és takarékossággal van összeállítva. De bármikép méltóztatik is ezt — elhiszem a legjobb indulattal — mondani, mégis meg fogja nekem a t. minister ur engedni azt, hogy azon észrevételek után, melyeket Olay Szilárd t. képviselőtársam különösen azon két egyénre nézve tett, ki hivatalos szállást kap és azon kivüí lakbért m húz — habár az egyikre a t. minister ur megadta is azt a felvilágosítást, hogy az elnöki titkár azért kap lakást és fizetést is, mert néki néha-néha éjjel is solgálatot kellvén tenni, ezzel jutalmaztatik; de miután a másik hivatalnokra nézve semmi felvilágosítást sem nyertünk, — ha ugy van a dolog, a mint azt t. barátom előadta, mivel a t. minister ur a felhozottakról értesítve nincs •' elvárom a t. minister ur lelkiismeretességétől, hogy az ügyet meg fogja vizsgáltatni és szükség esetében minden esetre azon egyénnek, ki szállást természetben kap, lakpénzét ezentúl az előirányzatba bevétetni nem fogja engedni. Ez az egyik, a mit kötelességemnek tartottam most megjegyezni. A többire nézve szerettem volna, ha itt volna Eitner képviselő ur, a ki a költségvetés általános tárgyalása alkalmával azon határozati javaslatot terjesztette be, hogy takarékossági szempontból hivassák fel a kormány, hogy minden szükségen kívüli hivatalt és ezek közt ő megnevezte a király személye körüli ministeriumot és még néhányat töröljön és kérte volna a házat előre, hogy ezen nevezetes indítvány, a melyet elvi tekintetben ugy hiszem senki sem kárhoztat, hogy ha vannak szükségen kívüli hivatalok, azok szüntessenek meg — mondom — szerettem volna, ha kéri előre a házat, hogy ezt érdemleges tárgyalásra tűzze ki akkorra, midőn ezen ministerium költségvetése lesz tárgyalva, vagy pedig egy külön napot kért volna erre. Mert magam is abban a véleményben vagyok, hogy a mit a törvény megrendel, addig, mig a törvényhozás azt nem tárgyaíja, meg nem fontolja, azt egy újabb ellenkező törvény létesítése nélkül hatályon kivül helyezni nem lehet. En tehát ma nem tartom hivatottnak magamat, nyilatkozni arra, vájjon ezen ministerium olyan-e, a mely miként — gondolom a t. kormánypártnak padjáról benyújtott indítványozás mondja — teljesen szükségen kívüli, Reményiem azonban, hogy a mai felszólalások meggyőzik a t. képviselőházat arról, hogy eljövend ideje annak, midőn a t. képviselőház is meg fogja fontolni, hogy az olyan hivatal-e, vagy még más oly hivatalok is vannak-e, a melyeket nem kíván fentartani. Azonban engedje meg a t. előadó ur, hogy nézetének ellene kell nyilatkoznom. Ha létezik egy törvény,
