Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-309
392 SOI. #nxágos tlé» jftniér 28. 1SS7. bízásából felszólalok, mégis egy esetben hajlandó volnék elfogadni mindennek daczára a törvényjavaslatot. Ez pedig nem anyagi kérdés, hanem oly ügy, a mely a nemzetet nagyon megörvendeztetné és nagyon közel áll a honvédelmi palotához. És ez a feltétel az lenne, ha azon botránykő elhárittatnék a palota elől, a mely minden magyar ember szivét méltó keserűséggel tölti el. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A honvédelmi minister ur méltán azonhirben áll, hogy a döntő körökben bizonyára megérdemelt bizalomban részesül, mert rászolgált és talán az összes magyar nemzet nevében tehetem, midőn arra kérem őt, hogy használja fel azon nagy befolyását a döntő körökben arra, hogy szép módon távolittassék el azon nemzeti botránykő és tétessék méltó helyére oda, a hol nyugodtan pihen azon dicsőitett férfiú, a ki a magyar alkotmányra letett esküjét megszegte és a ki az alkotmányért küzdő honvédek szuronya által esett el, azon férfiú, a ki a most szépen virágzó Budapestet összebomb áztatta. Azon férfiút dicsőítő emléket fájó szívvel látjuk a ministerelnök, a honvédelmi minister és a honvéd főparancsnok palotái közt és ha azon botránykő — mert annak nevezem —- elhárittatnék onnan a minister nr közbenjárása által, békés utón — nem kívánunk ostentatiót — akkora érdemet szerezne az által a t. minister ur és ebben az esetben igenis örömmel megszavaznám neki ezt a palotabővítést, sőt talán még többet is, merte nemzeti vívmányért igenis az áldozatot meghozni részemről legalább kötelességemnek tartanám és nem kímélném. Ha erre nézve netalán biztató nyilatkozatot kapnék az igen t. minister úrtól — a mit nagyon óhajtanék — akkor igenis, t. ház, visszavonom az én „nem" szavazatomat és akkor elfogadom a törvényjavaslatot, máskülönben ellenben a kifejtett okoknál fogva én és a velem egy nézeten levő elvtársaim a törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el. (Helyeslés a säélső baloldalon) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk !) Én részemről csak egy rövid declaratiót kívánok tenni s ebben indokolni, hogy miért nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelől. Halljuk!) Tudjuk, t. képviselőház, a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból, hogy a törvényhozástól most kért összeg, illetőleg annak évi járuléka csak kezdeményezését képezi egy ennek következtében mulhatlanul beállandó nagyobb kiadásnak. Jelezte volt a t. minister ur a pénzügyi bizottságban, hogy az a telekvásárlás még magában a fennforgó szükség kielégítésére nem elegendő, hanem még ehhez kellend járulnia egy újabb telek megvételének, a mely körülbelől 27,000 frtot fog tenni, annak | utána fog következni az építés, mely előlege* számítások szerint mintegy 150,000 frtot igényel. Én, t. képviselőház, nem vonom kétségbe azt, a mi az indokolásban mondatik, hogy ahonvédelmi ministerium palotája nem elegendő azon központi hivatalok befogadására, a melyeknek helyiségekkel való ellátása szükségeltetik; továbbá azt sem vonom kétségbe, hogy a mai helyiségek ki nem elégítik hosszabb ideig a szükségletet; de azután egy más körülményt szintén figyelembe kell, hogy vegyek és ez az, hogy mindaddig, mig az e tekintetben fennforgó szükséget egy ideig olcsóbban kielégíthetjük, szükséges, hogy e tekintetben pihenőt és pausát tartsunk és azok, a miket napokon keresztül hangoztattak, ne legyenek puszta phrasisok, hanem élő valóságok. Ha a t. minister ur ezen most tervezett vásárlás s az annak utána bekövetkezendő építkezések költségeinek évi járulékait figyelembe méltóztatik venni, azt fogja látni, hogy ezek évenként végeredményeikben mintegy 10—11,000 frtot tesznek szükségessé, azon összegeket azon arányokban számítva, mely arányban a 43,000 frtot a t. minister ur igénybe venni kívánja. Ha tehát e szükségleteket, ha kikerülhetetlenek — megengedem, hogy azok — kielégíthetni egy ideig olcsóbban, évi házbér alakjában, akkor semmi esetre sem bocsátkozhatom bele azon kezdeményezésbe, a mely az államnak nagy megterheltetését vonja maga után. (Helyeslés balfelől.) Én, t. képviselőház, komolyan akarom venni azt, a mit mondottam; én pausát akarok tartani a legszükségesebb beruházások tekintetében is, csak a legelodázhatlanabbakra kívánok szorítkozni s tisztán e szempontból nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelől.) Orbán Balázs: T. képviselőház! (Halljuk!) A mi roppantba kerülő állami építkezéseinknél rendszerint elő szokott fordulni mindenekelőtt az, hogy a szerződésileg kikötött időt nem szokták megtartani és ennek következtében elő fordul másodsorban az, hogy a megszavazott összeget nemcsak túl szokták lépni, hanem igen gyakran annak kétszerese, háromszorosa költetik el, a mint az a vámpalotánál és a kiállítási épületeknél, a kereskedelmi ministerium palotájánál és csaknem minden más állami épületnél előfordul. És ez történik azért, mert az a consortium, a mely az ilynemű állami építkezéseket és vállalatokat monopolizálja; már megszokta azt a többség dispositiója folytán, hogy mindent megszoktak utólagosan szavazni és igy számláját rendszerint dupla krétával szokta elkészíteni. Az is rendesen elő szokott fordulni, hogy midőn nagy költséggel felépítünk ily állami épületet, utólag mindig kicsinek bizonyul; annak a czélnak, melyre határozva van, nem felel meg.
