Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-309
508. ©rsiágol ülés Január 28. 188?. 291 értettem azon t, tagok nyilatkozatát, ezeket már meg is vette, vagy legalább részleteket már fizetett volna rájuk. Ez az, t. ház, a mit én alkotmányos szempontból helyeselni nem tudok, A t. minister urnak kötelessége lett volna előbb a ház elé terjeszteni az ügyet, nem akkor, midőn az fait-aceomplivá lett. Ez az elvi szempont első sorban az, a miért én a törvényjavaslat elfogadásához nem járulhatok. Ha értesülésem netalán hibás volna, tessék megczäfolni. Én a pénzügyibizottságnémely ott jelenvolt tagjaira hivatkoztam, mert a véderő-bizottságnak erről értesülése nincs. Különben őszinte sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy a t. minister ur közeledni látszik nem épen szerencsés eollegájához, a földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister úrhoz, a palotaépítési malheurök tekintetében, minthogy az építésnek már ezen vásárlás, valamint a már jelzett másik telep megvétele által még folytatása következik és ezzel az ország, ha ezeket megszavazzuk, előre nem látott költségekbe sodortatik. Alighanem úgy járunk itt is, mint a kereskedelmi palotával jártunk. A népfölkelési törvényjavaslatról is azt mondotta a t. minister ur, hogy nagyon csekély lesz a költség és most a mint hírlik, 8 — 9 milliót akar kérni az első felszerelésre.- Pedig a mai helyzetben, t. ház, midőn pénzügyi viszonyaink rosszak és a takarékosság minden oldalról hangsúlyoztatik, nagyon meg kellene gondolni, hogy mire adunk ki, habár csekélyebb összegeket is, mert a csekély kezdet gyakran sokkal nagyobb beruházásokat von maga után. (ügy van! a szélső baloldalon.) Még a t. előadó ur számára is van egy megjegyzésem. 0 is kiemelte azon körülményt, mely az indokolásban is hangsúlyoztatik, de mivel ő ismételte, ugy látszik a kormány különös súlyt helyez arra, hogy a honvédelmi ministerium új palotája már eleve kicsiny volt és már kezdetben kitűnt, hogy az osztályok csak a legnagyobb zsúfoltsággal fognak elférni benne és épen azért a tervezett államtitkári szállást kihagyták. Ez mutatja, t. ház, a kormánynak könyelmü eljárását. Már kezdetben ugy építenek, hogy előreláthatólag nem lesz elég hely. Már akkor, midőn a "^honvédelmi palotát építeni kezdték, tervben volt, hogy megveszszük a szomszéd házakat, ha kell, kétszeres háromszoros árakon is, az országgyűlésnek meg kell azt szavazni. Ezt a köny el mű eljárást lehetetlen az ellenzék részéről megrovás nélkül hagyni. Nem mondom, hogy a minister ur hibás ebben, nem ő vezette a kormányt akkor, de államtitkár volt, lehetett befolyása a dolog menetére. • En elismerem, sőt a fejleményeknél fogva egészen természetesnek, szükségszerűnek találom, hogy a honvédelmi ministerium munkaköre, személyzete szaporodván, nagyobb helyet is igényel, különösen a csendőrség odacsatolása miatt, mert az orvosi osztály tudtommal nagyon csekély helyet foglal el a palotában. De az indokolás az iratok felszaporodására is súlyt helyez. Ennek pedig bizony-bizony a t. minister ur maga az oka. Emlékezni fog, hogy a honvédelmi ministeriumban régente korántsem volt annyi irka-firka — nem a szükséges irást értem — mint most. Az osztályok rövid utón érintkeztek egymással, egy és ugyanazon íven 20 felelet és viszont válasz is volt; a minister ur hozta be, hogy a rövid út mellőzésével az egyes iratok mind új számokat kapjanak. így azután legalább ÍO ezerrel szaporodnak a honvédelmi ministerium ügyszámai, aki azonban ismeri, tudja, hogy miféle irattári hókuszpókusz, a munka tetemes szaporítása és Írnoki költekezés ez. Nem tudom, divatban van-e még azon eljárás, de hogy a t. honvédelmi minister ur volt az, a ki életbe léptette, arról jót állok és ha még nem szüntette meg, óhajtom, hogy megszüntetendő legyen, mert ez csak haszontalan költekezés, papir és írnoki kiadás. Azonban, t. ház, a midőn maga a pénzügyi bizottság előadója, maga a honvédelmi minister ur, maga a ministerelnök ur a pénzügyi bizottságban egész a koplalásig készek menni a takarékosságban : méltóztassék megengedni nekünk, ellenzéknek, hogy mi is utaljunk ezekre az önök által hangoztatott jelszavakra, csakhogy mi a reális, a valóságos takarékosságot óhatjuk, nemcsak szép szavakban, nemcsak a papíron, de óhajtjuk, hogy a valóságban is megfeleljenek a takarékosság elvének. Ha oly szűk is a honvédelmi ministeri palota, hogy az államtitkár ur szállása kiszorul belőle, én megvallom, hivatkozva a t. honvédelmi minister ur takarékossági érzetére, felvetendőnek tartok egy kérdést, eltekintve a személyes ügytől. Nem lehetne-e ugy segíteni, hogy a minister ur oly módon, mint azon ministerek, a kiknek nincs természetbeni lakásuk, lakbéréből fogadna magának másutt szállást és azon helyiségeket, melyeket jelenleg elfoglal, berendezné hivatali helyiségekké. Meglehet, hogy roszszul vagyok értesülve, de ugy tudom, hogy ezen helyiségek elegendők volnának a szükséges hivatalok befogadására. Ha nem jól volnék értesülve, meg fog czáfolni a t. honvédelmi minister ur. Azonban a takarékosságra való tekintettel, bármily kellemetlen legyen is az ügy, magukra a minister urakra hivatkozva, — mert ők hangsúlyozták a takarékosságot —ha lehetne ily módon az ügymenet lazítása nélkül segíteni, akkor méltóztassék ezen utón intézkedni, követvén a takarékosság politikáját a gyakorlatban is. Azonban eltekintve mindazon nehézségektől, a melyekből kiindulva, én nem fogadhatom el a törvényjavaslatot és nem fogadhatják el azon t. képviselőtársaim sem, a kiknek megtisztelő meg37*
