Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

270 308, eraíágo* Más január 27. 18S7. mondotta (Halljuk!) és ezt úgyszólván az én | beszédem abipjául tüntette föl, hogy én felszólalásommal a pénzügyminister urat akartam volna megróni s az ő politikája felett ítéletet mondani és a mit a t. képviselő ur erre vonatkozólag mondott, az többeknek beszédéből, ha nem volt is igy világosan kifejezve, de mondhatni, kiérzett. Ezzel szemben ki kell nyilatkoztatnom azt, hogy nekem, midőn felszólaltam, az hogy akár a t. kormányt, akár a kormánynak egyes tagjait megtámadjam, még pedig mellékes utakon, egyáltalán szándékomban nem volt. Ha a pénzügyminister urat meg akarom támadni, erre jogom vam, de ezt megteszem egyenes utón. Én azonban a menynyiben bírálatot mondottam, ezen bírálattal a t. ellenzéknek azt az eljárását ítéltem el, hogy a helyett, hogy a mint minden államban történik, a pénzügyi helyzetért első sorban a pénzügyministert vonnák felelősségre, ezt teljesen mellőzik, azért, hogy a ministereinököt, a ki szintén felelős ugyan, de nem első sorban, támadhassák meg. Ez volt beszédemben az, a mit a t. képviselő ur is a pénzügyminister ur elleni támadásnak akart magyarázni. Továbbá ugyanezen beszédemben épen az által, hogy a fogyasztási adókra vonatkozólag a rendelkezési jogot a magyar állam kezébe óhajtottam vissza szereztetni: praegnans bizonyítékot nyújtottam arra, hogy igenis birok érzékkel az iránt, hogy a pénzügyminister ur nem teljesíthet mindent, a mit akar, mert a viszonyok, a körülmények akadályozzák és ezért mondottam, hogy ezeknek a változtatása okvetlenül szükséges. Ezt akartam beszédem értelmének helyreigazítására, illetőleg szavaim értelmezése szempontjából elmondani. (Helyeslés jobbfélől.) György Endre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház kegyességét hívom tanúbizonyságul arra, hogy azon félreértéseket és ezen félreértésekből eredő erkölcsi predicátiókat, a melyekben igénytelen felszólalásom folytán a ház minden oldaláról részesültem, keresztény türelemmel és megadással viseltem. (Derültség.) Ha most mégis Helfy t. képviselő ur felszólalására reflectálni akarok, teszem azért, mert azon megtámadott megjegyzésem, mely a társadalom ellen irányzott támadásnak volt általa jelezve, épen általa a vitát bevezető beszéde által provocáltatott. Ő ugyanis azon beszédében ugy állította oda a dolgot, mintha a társadalmi servilismus és corruptióért a kormány volna egyedül felelős. Én ezzel szemben annyiszor megtámadott szavaimban azt mondtam, hogy a corruptio és servilismusnak mélyebb gyökerei vannak, annak okait magában a társadalomnak teljesen átalakuló helyzetében találjuk és épen ezért ezen a helyzeten egyszerű kormányváltozás által épen ez okból segíteni nem lehet s az egész ódiumot a kormányra hárítani tévedés. Ez egészen más mint az, a mit a t. szónokok, Helfy t. képviselő ur ma, Fenyvessy, Láng, Ugron és Gaal képviselő urak pedig a múltkor nekem tulajdonítottak. Továbbá azt mondták és ma Hellfy t. képviselő ur azt mondta, hogy e vád szólott épen a társadalomnak egyik osztálya: a gentry ellen. Az én álláspontom e tekintetben az volt és az ma is, hogy egy osztályt már csak azért sem nevezhettem meg, miután én csak a tehetséget és jellemet keresem, de osztályokra a születés alapján semmi tekintettel nem voltam és nem vagyok. Ha tehát áll az egy oldalról, hogy a corruptio, servilismus és az összes társadalmi bajok kizárólagos oka helytelenül kerestetik a kormányban és egyszerűen kormányválság által azon segíteni nem lehet, más oldalról pedig áll az, hogy a társadalomnak igenis van egy része,, a melynek vagyona nincs, igényei nagyok, dolgozni nem szeret: hát akkor szavaim értelme helyes és azok értelme helyre van teljes mértékben állítva, a mint hogy azokat fent is tartom. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A napokon keresztül tartott vita minden egyes részleteire kiterjeszkedni és annak nagy területét felölelni egy parlamenti beszéd keretében nem lehetséges, de t. ház, még ha tehetném is, szándékosan kerülni kívánom, mert nem szeretném, hogy ha a helyzet signaturái elmosódnának; nem szeretném, ha az igazságos közvélemény ítélete a helyzettel szemben félre vezettetnék és nem szeretném, hogy ha azon hadonázások és irreális, sőt merem állítani lelkiismeretlen számok, melyek a közvélemény igazságos ítélőszéke elé dobattak itt e teremben, a hol annak helye van, nem rectificáJtatnának és ez által el éretnék az,amire önök sokszor lelkiismeretlen sajtója törekszik, hogyapénzügyi helyzet továbbá homályban tartassék. És habár nagyon sok kedvező anyag kínálkoznék arra, hogy az itt történt felszólalásokkal élvezetteljesen foglalkozzam: (Halljuk!) mégis méltóztassék megengedni, hogy ezúttal ha nem is kizárólag, de legfőképen az előadó ur tegnapi zárbeszédével elégedjem meg. (Helyeslés baloldalon.) Hogy, legelsőbben az aprólékos dolgokkal végezzek bátor vagyok felemlíteni, hogy már első beszédemben kijelentettem, miszerint én a költségvetést még mindig nem tartom reálisnak, bár reálisabbnak tartom, mint az eddigieket. E szempontból már akkor felhoztam némely tételeket és azok: között a vasművek kérdését is. Az előadó ur tegnap ezzel szemben egyszerűen oda dobja: Hogy kérem, hiszen a vasművek kiadásaiból 1.038,000 frtot leütöttünk, ebből tehát következik, hogy mint az előadó ur mondja: (olvassa) „ Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a kiadások épen ezért 1,030,000 írttal lettek leszállítva és a bevételeket a pénzügyi bizottság leszámítván szintén 83,000 frttal, ezáltal