Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-306
232 SOfi « erszágos filé* január 23. 1137. szeretete a magyarok iránt milyen lelkes. Nézzék meg a zsidó szeretetnek hévmérőjét, a börze árfolyamot. Ott láthatják, hogy a zsidók mindig többet adnak az osztrák állampapírokért, mint a magyarokért. Helfy és Enyedi képviselő urak hiába kérik a zsidókat, hogy azok örüljenek a haza függetlenségének, soha sem fognak azok önökkel ezzel a tekintetben egyetérteni. Mi azt akarjuk, hogy 48-as és függetlenségi párt legyen, de ne zsidóktól függő, 68-as emancipionalis párt. Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, elnökileg ngyis utasíttattam a költségvetéshez szólani, tehát az idő előrehaladottságánál fogva röviden csak néhány megjegyzést fogok tenni. (Halljuk! a bal- és szélsőbal egyes padjain.) A felett nincs kétség, abban mindnyájan megegyezünk, hogy megromlott a pénzügyi helyzet, megromlott az állam hitele. Segíteni kell ezen a bajon, csakhogy minő eszközökkel? Midőn köztünk a bajok mérvére nézve van eltérés, akkor megfeledkeznek egyről, ha ugyan ez meg van, tudniillik a deficitnek némi jó oldaláról. Az első az és erről bizonyságot tehetnek mindazok, a kik oly szakszerű beszéddel állanak elő, mint Hegedűs és Horánszky képviselő urak, hogy Magyarországban a financiák iránt nem volt meg a kellő érzék, továbbá, hogy irodalmi élőmunkák alig voltak, mint más előhaladottabb országokban és hogy ilyen szakszerű budget beszédeket hallottunk, azt köszönhetjük a szomorú pénzügyi helyzetnek. A másik, a miben nekünk 48-as és függetlenségi antisemitáknak igazunk van, az s hogy ha ez a pénzügyi helyzet nem volna olyan kedvezőtlen, mivel állanának elő az osztrákok? Hogy mi kevéssel járulunk a quotához. Ha kedvező volna államháztartásunk, nagyobb quotát kellene fizetni, mig igy szerencséjére önöknek, nem nekünk és nem az országnak, az osztrákok el fognak ettől a követeléstől állani. A harmadik végül az, hogy a választók láthatják, hogy hova jut az ország és akkor a jelen rendszer mellett elmondhatni a választások után, hogy minden nemzet olyan kormányt választ, mint a milyent megérdemel. Nem akarok olyan képviselő urak példája után sem indulni, mint Török Zoltán, a ki az ellenzéket avval vádolta, hogy mindig személyeskedik, pedig maga a legnagyobb személyeskedésbe esett; mint a fűzfa poéták, ngy tüntette fel a helyzetet, mintha az egyik oldalon csupa angyalok volnának, a másik oldalon pedig csupa rossz szellemek. És ha kérdem, miként támadt ípénzügyeinkben ez a rossz helyzet ? Az első lökést adta erre az a valóságos reform utáni düh, mely mutatkozott. Mint a szentlélek az apostolokat, úgy szállta meg a ministereket a reformok utáni vágy. Igen érdekes tüneményt is látunk e tekintetben. Mindig azt mondták, hogy vegyünk páldát Angliától, az angol parlamenttől, ha ez épen beleillet az ő tervükbe, de valahányszor az analógia rosszul ütött volna ki, a magyar geniushoz folyamodtak, a magyar geniusra hivatkoztak. Épen önöknek ezen állítólagos magyar géniusa folytán jutott az ország a jelen rossz helyzetbe. A kormánypártnak egy kiváló tagja, e háznak jelenleg jegyzője, Tibád Antal volt az, a ki a „Nemzet"-ben kimutatta, hogy 914 törvényt és 3900 rendeletet hozott e kormány kormányzási ideje alatt. Ez mutatja, hogy önöket elfogta a reformálási düh s mindent fel akartak forgatni. E mellett tudva van, nagyon jól tudja a t. ház is, hogy financiális története nemcsak az absolut korszak miatt nincs Magyarországnak, hanem azért sincs, mert a mióta a Habsburg-ház alatt állunk, a magyar nemzet mindig idegenkedett a reformoktól az adózás terén. A nemesség nem fizetett adót s nem akarta elvállalni, de nem azért, a mint mondják, hogy ezt önérdekből tette, hanem azért vonakodott, mert azt hitte, hogyha annak a bástyának, a mint akkor az alkotmányt nevezték, talpkövéből egyet kivesznek, utána dől az egész alkotmány és az osztrák uralom kerül felül. Ismétlem, a mit már mondottam, hogy legfőbb bajainknak, pénzügyeink romlásának keletkezése ott van, mikor az ország törvényhozása küldöttséget bizoti meg azzal, hogy Austriával alkudozzék és ez nemcsak, hogy elvállalta a jogtalan és minket megnem illető 30 milliónyi államadósságot, hanem egyúttal megkötötte kezét a nemzetnek a fogyasztási adók terén. Az igaz, hogy itt történt némi orvoslás a restitutiók terén mutatkozó bajok tekintetében, de nagyon jól tudjuk s a pénzügyminister ur is tudja, hogy az adórendszer milyen befolyást gyakorol az iparág fejlesztésére. Abban az időben Austriában sokkal jobban ki volt fejlődve a szeszipar; midőn Magyarországba behozatott az átalányozási rendszer, kezdett fejlődni a szeszipar. A ezukor-ipar azonban tönkrement és nem is lehet rajta csudálkozni, mert lehetetlenség az, hogy egyenlő adóztatás álljon fenn Austriában és nálunk akkor, midőn tudva van, hogy Austriában a répában sokkal több a czukortartalom, mint nálunk g e miatt egyenlő megadóztatási alapon mindig előnyben lesz az őszi rák ezukorgyártás. Államadóssági papiraink kibocsátásánál is figyelemmel kellett volna lennünk az adóztatásra. Most már Hegedűs Sándor előadó ur a pénzügyi bizottság nevében a kormány figyelmébe ajánlja ezt, hogy adómentes papirok ne hozassanak be* Igen helyesen, mert pénzügyi romlásunknak ez is egjik oka, hogy adómentes állampapírjaink vannak. Nagyon is megfontolandó az, hogy az adórendszer nálunk jogtalanul sokkal jobban sújtja a földmivelő osztályt mint az ingó tőketulajdonosát, midőn az állampapírjainknak adómentességet ad s ezek tulajdonosait ezáltal kedvezményben részesíti, (Ugy van / a szélső baloldalon.)
