Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

230 306. országos illés január 25. 1887. fog hajolni. (Ha 7 ljuk!) (Olvassa.) „A zsidók tele vannak gonoszsággal, romlottak, irigyek, kevélyek, uzsorások és minket, mint pogányokat szidal­mazók. Mert olyannyira elvakultuk, hogy nemcsak tizik az uzsorát —hogy más bűneikről hallgassak,— de tanítják azt, mint jogot, hogy az Isten paran­csolta ezt Mózes által, a miben ép ugy, mint má­sokban, Istent gyalázatosan meghazudtolják, de arról nem is akarok jelenleg szólni. Minket ke­resztényeket saját honunkban foglyul tartanak s hagynak dolgozni arczunk verejtékével, ők meg a kandalló mellett üldögélnek, lustálkodnak, uras kodnak, esznek, isznak, kényelmesen és jól élnek az általunk megmunkált javakból, gúnyolnak min ket és leköpnek azért, hogy mi dolgozunk. Vala­mint lehetetlen, hogy a sáska elhagyja az ö ug­rándozáäát és édelgését, a kigyó pedig az ő szú­rását, ép oly kevéssé hagy fel a zsidó abbeli törekvésével, hogy keresztényeket megrontson és gyilkoljon, a hol csak teheti. Azért tudd meg ked­ves keresztény és ne kételkedjél fölötte, hogy az ördög után nincs elkeseredettebb, mérgesebb és dühösebb ellenséged, mint egy valódi zsidó, ki ko­molyan zsidó akar lenni." Ezen szavakat Luther Márton mondta, a kit azt hiszem, a t. képviselő ur sem fog desavouálni. (Zajos derültség bal- a s szélső bal némely padjain.) Ezek után nekem csak egy kivánsájroui lehet, hogy a t. képviselő ur vegye a zsidóságot minél többször olyan kétes értékű pártfogásába. Búsbach képviselő ur tegnapi beszédében szintén tömjénezve a zsidóságnak, egyúttal meg­támadott minket. Ezt ez alkalommal, tekintettel a Terézvárosban levő nagyszámú zsidó választókra, nem veszem tőle rossz néven , dt; nemcsak hogy rossz néven nem veszem, hanem nem is veszem komolyan, mert mikor nem átalja itt a házban — mint monda — a multakért a felelősséget elvál­lalni,, ez sajátszerűnek látszik, ha tudjuk, a kik a képviselő urat régebben ismerjük, hogy mint városi képviselő a jelenlegi kormány ellen minő erős küzdelmet folytatott. De ezzel nem elégedett meg a képviselő ur, hanem gúnyolódott a gentry felett. Hát igaz, a gentrynek meg van azon szerencsétlensége, hogy hála isten magyar, hanem talán épen az a szeren­csétlensége, hogy nem zsidó. De mikor a gentry­nek utasításokat adott, akkor nem mondta meg a kiviteli módokat. Mondja meg, mit kellene annak a gentrynek tenni? menjen a kereskedői vagy iparos pályára. Búsbach Péter: Nem ártana! Rácz Géza: Nagyon helyes mondás, hanem mikor lehetetlenné teszik a közös vámterület álral az ipar fejlődését, akkor hogy menjen iparosnak? (Helyeslés a bal- és szélső bal némly padjain.) Menjen kereskedőnek ? Azt hiszik, hogy az a zsidó kereskedő be fogadja kereskedésébe és ki­szorítja hitsorsait, hogy ott az ő üzleti titkaiba­bepillantson és azt elsajátítsa? De különben még ha adna is neki helyet, hogy lenne képes a sze­gény gentry a tőkével biró zsidóval versenyezni, ha csak nem akarná a zsidóságnak azon tulajdon­ságait elsajátítani, a melyeket látunk itt a fővá­rosban és ott a terézváro »ban is számtalanszor, hogy a zsidó kereskedő kétszer, háromszor bukik és azután boldogul. Ha ilyen erkölcstivé akarja tenni a gentryt, azt nem fogják elfogadni. (Helyeslés a bal- és szélső bal némely padjain.) Vagy hát katonának menjen? Az is divatba jött, hogy mindig hangoztatják, hogy a magyar ifjak menjenek a katonai pályára. De hiszen tud­juk, hogy lehetetlenné van téve a magyar ifjaknak, ha csak tökéletesen nem értik a német nyelvet* tiszti vizsgát tenni. De nem akarok a t. képviselő úrral tovább foglalkozni, hanem engedje meg Irányi Dániel t. képviselő ur — a kinek, megvallom, hazafias érdemei előtt mindenkor meghajoltam és azokat én, valamint pártomból senki soha kétségbe nem vonta — ha mégis tegnapi beszédét nem hagyha­tom szó nélkül. Azt mondta a t. képviselő nr, hogy nem lep­lezik ők a zsidók eljárását, nem dédelgetik azokat. Ugy látszik, némi tekintetben cserben hagyta emlékező tehetsége; mert épen a függetlenségi párt részéről volt Miklós képviselő ur által inter­pellatio intézve a kormányhoz, hogy hogy tűri azt meg, hogy a sajtószab idság örve alatt Istóczy 12 röpirata megjelent? Épen ez a párt volt az. a mely a pártnak kiváló tagjait, a kik a párt terjesz­tésébe élénk részt vettek, kizárta csak azért, mert a zsidókérdésben önálló nézeteket mertek nyilvánítani. S az, a mire önérzettel hivatkozik a képviselő ur, hojry az a lobogó, a melyet visznek,' a melyet magasan hordanak, az lehet lyukgatott, lehet megtépett, de szennyes az a lobogó nem leltet soha ; igaz, szép mondás, de egyet itt is elfe­lejtett az igen t. képviselő ur, elfelejtette a kecske­méti pártgyülést, abból épen a párt elnöke lépett fol függetlenségi jelöltül és ott a 48-as párt lobogóján ik elől vitele mellett — én magam láttam— szavaztak a választók a kormánypárt jelöltjére — meglehet, hogy itt a párt nagynevű tagjának tartják — Vámos Bélára. (Derültség bal felől. Mozgás jobbfe'ől. Egy hang : Hát aztán!) Hát aztán? Nem elég önöknek ez az egy? önök beszélnek elv­hűségről, önök beszélnek függetlenségről s mikor arról van szó, hogy szavazzunk függetlenségire, a ki önálló nézeteket mer nyilvánítani, hogy sza­vazzunk függetlenségi antisemitára, akkor önök azt mondják hogy szavazzunk inkább kormány­pártira? Hát ez a helyes dolog, ezt mondják önök 1 Önök csak maudatum-hajhászók, ha ilyeneket mernek mondani. (Mozgás a szélső balon.) Elnök: (Csenget.) A parlamenti illem meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom