Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-306
230 306. országos illés január 25. 1887. fog hajolni. (Ha 7 ljuk!) (Olvassa.) „A zsidók tele vannak gonoszsággal, romlottak, irigyek, kevélyek, uzsorások és minket, mint pogányokat szidalmazók. Mert olyannyira elvakultuk, hogy nemcsak tizik az uzsorát —hogy más bűneikről hallgassak,— de tanítják azt, mint jogot, hogy az Isten parancsolta ezt Mózes által, a miben ép ugy, mint másokban, Istent gyalázatosan meghazudtolják, de arról nem is akarok jelenleg szólni. Minket keresztényeket saját honunkban foglyul tartanak s hagynak dolgozni arczunk verejtékével, ők meg a kandalló mellett üldögélnek, lustálkodnak, uras kodnak, esznek, isznak, kényelmesen és jól élnek az általunk megmunkált javakból, gúnyolnak min ket és leköpnek azért, hogy mi dolgozunk. Valamint lehetetlen, hogy a sáska elhagyja az ö ugrándozáäát és édelgését, a kigyó pedig az ő szúrását, ép oly kevéssé hagy fel a zsidó abbeli törekvésével, hogy keresztényeket megrontson és gyilkoljon, a hol csak teheti. Azért tudd meg kedves keresztény és ne kételkedjél fölötte, hogy az ördög után nincs elkeseredettebb, mérgesebb és dühösebb ellenséged, mint egy valódi zsidó, ki komolyan zsidó akar lenni." Ezen szavakat Luther Márton mondta, a kit azt hiszem, a t. képviselő ur sem fog desavouálni. (Zajos derültség bal- a s szélső bal némely padjain.) Ezek után nekem csak egy kivánsájroui lehet, hogy a t. képviselő ur vegye a zsidóságot minél többször olyan kétes értékű pártfogásába. Búsbach képviselő ur tegnapi beszédében szintén tömjénezve a zsidóságnak, egyúttal megtámadott minket. Ezt ez alkalommal, tekintettel a Terézvárosban levő nagyszámú zsidó választókra, nem veszem tőle rossz néven , dt; nemcsak hogy rossz néven nem veszem, hanem nem is veszem komolyan, mert mikor nem átalja itt a házban — mint monda — a multakért a felelősséget elvállalni,, ez sajátszerűnek látszik, ha tudjuk, a kik a képviselő urat régebben ismerjük, hogy mint városi képviselő a jelenlegi kormány ellen minő erős küzdelmet folytatott. De ezzel nem elégedett meg a képviselő ur, hanem gúnyolódott a gentry felett. Hát igaz, a gentrynek meg van azon szerencsétlensége, hogy hála isten magyar, hanem talán épen az a szerencsétlensége, hogy nem zsidó. De mikor a gentrynek utasításokat adott, akkor nem mondta meg a kiviteli módokat. Mondja meg, mit kellene annak a gentrynek tenni? menjen a kereskedői vagy iparos pályára. Búsbach Péter: Nem ártana! Rácz Géza: Nagyon helyes mondás, hanem mikor lehetetlenné teszik a közös vámterület álral az ipar fejlődését, akkor hogy menjen iparosnak? (Helyeslés a bal- és szélső bal némly padjain.) Menjen kereskedőnek ? Azt hiszik, hogy az a zsidó kereskedő be fogadja kereskedésébe és kiszorítja hitsorsait, hogy ott az ő üzleti titkaibabepillantson és azt elsajátítsa? De különben még ha adna is neki helyet, hogy lenne képes a szegény gentry a tőkével biró zsidóval versenyezni, ha csak nem akarná a zsidóságnak azon tulajdonságait elsajátítani, a melyeket látunk itt a fővárosban és ott a terézváro »ban is számtalanszor, hogy a zsidó kereskedő kétszer, háromszor bukik és azután boldogul. Ha ilyen erkölcstivé akarja tenni a gentryt, azt nem fogják elfogadni. (Helyeslés a bal- és szélső bal némely padjain.) Vagy hát katonának menjen? Az is divatba jött, hogy mindig hangoztatják, hogy a magyar ifjak menjenek a katonai pályára. De hiszen tudjuk, hogy lehetetlenné van téve a magyar ifjaknak, ha csak tökéletesen nem értik a német nyelvet* tiszti vizsgát tenni. De nem akarok a t. képviselő úrral tovább foglalkozni, hanem engedje meg Irányi Dániel t. képviselő ur — a kinek, megvallom, hazafias érdemei előtt mindenkor meghajoltam és azokat én, valamint pártomból senki soha kétségbe nem vonta — ha mégis tegnapi beszédét nem hagyhatom szó nélkül. Azt mondta a t. képviselő nr, hogy nem leplezik ők a zsidók eljárását, nem dédelgetik azokat. Ugy látszik, némi tekintetben cserben hagyta emlékező tehetsége; mert épen a függetlenségi párt részéről volt Miklós képviselő ur által interpellatio intézve a kormányhoz, hogy hogy tűri azt meg, hogy a sajtószab idság örve alatt Istóczy 12 röpirata megjelent? Épen ez a párt volt az. a mely a pártnak kiváló tagjait, a kik a párt terjesztésébe élénk részt vettek, kizárta csak azért, mert a zsidókérdésben önálló nézeteket mertek nyilvánítani. S az, a mire önérzettel hivatkozik a képviselő ur, hojry az a lobogó, a melyet visznek,' a melyet magasan hordanak, az lehet lyukgatott, lehet megtépett, de szennyes az a lobogó nem leltet soha ; igaz, szép mondás, de egyet itt is elfelejtett az igen t. képviselő ur, elfelejtette a kecskeméti pártgyülést, abból épen a párt elnöke lépett fol függetlenségi jelöltül és ott a 48-as párt lobogóján ik elől vitele mellett — én magam láttam— szavaztak a választók a kormánypárt jelöltjére — meglehet, hogy itt a párt nagynevű tagjának tartják — Vámos Bélára. (Derültség bal felől. Mozgás jobbfe'ől. Egy hang : Hát aztán!) Hát aztán? Nem elég önöknek ez az egy? önök beszélnek elvhűségről, önök beszélnek függetlenségről s mikor arról van szó, hogy szavazzunk függetlenségire, a ki önálló nézeteket mer nyilvánítani, hogy szavazzunk függetlenségi antisemitára, akkor önök azt mondják hogy szavazzunk inkább kormánypártira? Hát ez a helyes dolog, ezt mondják önök 1 Önök csak maudatum-hajhászók, ha ilyeneket mernek mondani. (Mozgás a szélső balon.) Elnök: (Csenget.) A parlamenti illem meg
