Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-305

j 94 3Gä. országos ülés jannár 24. 1887. hogy ő ne lépjen be az ő politikai meggyőződéséhez legközelebb álló pártok egyikébe vagy másikába. (Helyeslések.) A pártonkivüliségjogosultságacsak az lehet, hogy valakit egy pártnak bizonyos irányít nagy tendentiája feszélyezi, a mely pártnak, ha kebelében volna, álláspontját a pártfegyelem folytán elfogadni volna kénytelen. De nem akarok polemisálni Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársammal, mert őt birónak el nem ismerhetem arra nézve, hogy vájjon az illető képviselő, mily irányban teljesíti kötelességét itt a házban, vagy hogy miképen váltja be szavát, Ígéreteit választóival szemben; arra az egyedül hivatott fórum mely áltsl birja a helyet, az ő választói, a kiktől, midőn sáfárkodásáról be fog nekik számolni, meg fogja hallani a sújtó vagy felmentő ítéletet és azok bizonyosan nem fogják t. Fenyvessy barátomat birónak oda hívni. (Helyeslések.) De hát nem ez tárgya tulajdonképen felszólalásomnak. Csak nagyon rövid, egy pár perezre vagyok bátor a t. ház türelmét kikérni azért, hogy szavazatomat röviden indokoljam. Kénytelen vagyok azt tenni két okból: mert én nem azt az álláspontot foglalom el, a melyre tegnapelőtt Szentkirályi szinte pártonkívüli t. képviselőtársam helyezkedett — én elfogadom a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául (Helyeslés jobbfelől) — és kénytelen vagyok másodszor a ház türelmét egy pár 'perezre igénybe venni azért, mert nem szeretném, hogy majd a történendő névszerinti szavazás alkalmával az én akkor mondandó igenem félremagyaráztassék. Sokkal jobb az ízlésem s sokkal jobban ismerem a ház hangulatát, hogy sem hosszá beszédet akarnék mondani, a mit különben — a mint méltóztatik hallani — egészségi állapotom sem engedi meg. Elfogadom a költségvetést, t. ház, általánosságban nem azért, mert ezáltal a kormánynak bizalmat akarnék szavazni pénzügyi politikájáért. Én azt megtagadtam a múltban és sajnálom, a mai formájában sem tehetném magamévá; elfogadom ellenben a költségvetést azért, mert az évek során át elénk terjesztett költségvetések közül kitűnik azzal, hogy reálisabb alapokon nyugszik. Erre nézve én más bizonyítékot nem keresek és nem fogom a t. házat hosszú számadatokkal untatni és nem kell más bizonyíték, mint annak constatálása, hogy a ház minden oldaláról történt felszóla lásban, a ház minden pártja részéről hallott nyilatkozatokban a mérleg eredményére, a deficit nagyságára nézve eltérés nincsen és csodálkozom, hogy a t. ellenzék a dolgok ilyen állása mellett itt és nem az apropriationalis kérdésnél veti fel a bizalom kérdését. Hiszen a jelen költségvetés azon alakjában a pénzügyi bizottság jelentésével kapcsolatban, a hogy előttünk fekszik, a legnagyobb satisfactió, melyet az ellenzék kaphatott; ha tán részben szükségből is, de legnagyobb részben épen az ellenzék szívós magatartása és közreműködésének köszönhető az, liogy a koimány valahára eltért a mindent szépítgető, takargató közügyi politikától és ennek köszönhető, hogy a költségvetést a maga rideg valóságában látjuk magunk előtt. Es meggyőződésem az — és azért is fogadom el a költségvetést — hogy ha akár gróf Apponyi Albert, akár Helfy Ignácz t. képviselő urak foglalnák el e bársonyszékeket, a mostani viszonyok között egyelőre más költségvetést a háznak elfogadásra ajánlani szintén nem bírnának. (Ugyvan! jobbfelől.) Elfogadom tehát a költségvetést, a nélkül, hogy engem kielégítene a kormánynak pénzügyi programmja, mert azt, a mit mi a t. ministerelnök úrtól és a t. pénzügyminister úrtól hallottunk, az a kérdésnek nem megoldását, csak elodázását tartalmazza, (ügy van! balfelöl.) Én egész őszinte odaadással és teljes bizalommal csak oly kormány iránt viseltethetném, a mely nem elégszik meg azzal az első, igaz, nehéz lépéssel — és ezt dicséretére mondom a kormánynak, hogy volt bátorsága azt megtenni —• t. i. beismerése annak, hogy az eddigi utón haladni nem lehet, tehát elítélte a múltban követett saját pénzügyi politikáját; de csak olyat tudnék egéäz lelkemből támogatni, a. melynek bátorsága volna megtenni a másik, a mai viszonyaink közt nehezebb lépést, hogy tudniillik odaállna a ház s az ország elé s positiv, ha. talán fájó és vérző sebeket okozó javaslatokkal is, a melyek által állandóan rendeztetnének pénzügyeink. A mondottak folytán nem járulok a beterjesztett határozati javaslatok egyikéhez sem, hanem ezen indokolásom alapján elfogadom a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslések ) Zimándy Ignácz: T. ház! Midőn ez alkalommal mély tisztelettel kijelentem, hogy én, a magát szabadelvűnek nevező, valójában azonban minden valódi keresztény liberalismust, minden polgárjogot, különösen pedig a, választó polgárok jogát lábbal tipró, az ország választó polgárait botrányos zsarnoki pressio, törvénytelen fenyegetések által mtimidáló [Derültség] és saját zászlaja alá kergető {Élénk dei üUség) és így az ország köz. akaratát, közvéleményét meghamisító, {DeriiltségUgy van! szélső balfelöl) az ország bizalmával visszaélő és e bizalommal mégis még a trón előtt is dicsekvő, (ügy van!, szélső halfelöl) az ország választó polgárainak szavazatait országszerte, de különösen Szent-Endrén botrányosan zsidó pénzen vásárló {Nagy derültség) és ezáltal az ország közerkölcsiségét aggasztó mérvben megmételyező Tiszakormáuynak a költségvetést meg nem szavazom, egyszersmind tisztelettel kérem a t. házat,