Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

182 30J. országom ülés jaaaár 22. 1887, téves, mert — igaz ugyan, hogy egy nem magyar nevű, de itt már régóta letelepedett — magyar szobrász kapta azokat meg. (Helyeslés jobbfdől.) Csak ezt kívántam rectificatióként felhozni. (Helyeslés jolbfelől.) Vadnay Andor: Szavaim értelmének helyreállítása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ferenez t. képviselő ur aképen tüntetett fel, mintha én a zsidókat, daczára az Ő faji sajátságaiknak, melyeket Pulszky képviselő ur erényeknek nevezett, megvetem. Én, t. ház, a zsidókat nemcsak hogy meg nem vetem, hanem concedálom azokat a tulajdonságokat, a melyek őket a verseny dolgában — fájdalom — a magyar faj elébe helyezik, sőt concedálom azt is, hogy ezen tulajdonságok erények, amelyek őketDisraeli szerint, a természet aristocra fiájává teszik ; de ez fel nem ment minket attól, hogy nemzeti életünket és önállásunkat a zsidókkal szemben megvédelmezzük és követeljük, hogy ezen faji tulajdonságaikkal és élelmességükkel nyakunkról vagy minél előhb menjenek, (Élénk telszés a bal- és szélső baloldal némely padjain) vagy pedig akkép korlátoltassanak, hogy képesek legyünk velük szemben nemzeti önállásunkat fentartani. (Helyeslés a balés szélső haloldal némely padjain.} Matkovich Tivadar: T. ház! Minthogy az idő nagyon előrehaladt és a mai napra két interpellatio is van bejelentve, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésben mondhassam el. (He yeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Minthogy a mai ülésre még két interpellatio van bejelentve s most már fél kettő van, azt hiszem méltóztatik a t. ház a vita folytatását a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztani. (Helyeslés) Jelentem a t. háznak, hogy a honvédelmi minister úr kijelentette, hogy azon jelentés tárgyalására, a mely a honvédelmi ministerium elhelyezésére szolgáló állami épülettel szomszédos teleknek és ezen telken lévő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslatra nézve a pénzügyi bizottság által beadatott, szükség van azért, mert különben a munkának félbe kell szakadnia, ha keresztül nem vitethetik. Vagy elfogadja a t. ház a jelentés alapján az előterjesztést és akkor tovább fog a munka folytattatni, vagy máskép kell intézkedni a dologban, de anyagi kár nélkül nem halasztható. Azért azt hiszem, legczélszerííbb lenne, ha a jelentés akkor vétetnék tárgyalás alá, a midőn a jelen költségvetés fölötti általános vita be lesz fejezve. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatul kimondom. , Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En hozzájárulok ahhoz, a mit a ház t. elnöke mondani méltóztatott; csak azt kérném még, hogy ugyanazon időben, a mikorra a t. ház ezen tör- \ vényjavaslat és jelentés tárgyalását kitűzte, tárgyaltassék a jogügyi bizottságnak azon jelentése is, a mely a kihágási törvény egyik szakaszának módosításáról szól és intézkedik arra nézve, hogy a pénzbüntetések hová fordíttassanak. Szükség lenne evvel tisztába jönni, mert a kik a törvényjavaslatot már olvasták, tudják, hogy abban oly dispositiók foglaltatnak, melyek, ha törvényhozásilag elfogadtatnak, előkészületeket tesznek szükségessé, hogy azután az ilykép nyerendő összegek a közczél számára felhasználtassanak. (Helyeslés.) Kérném tehát azon jelentésnek is tárgyalását ugyancsak az általános vita befejezte utánra a másikkal együtt kitűzni. (H lyeslés.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, a t. ház méltóztatik beleegyezni abba, hogy a jogügyi bizottságnak a birsági törvényjavaslatra vonatkozó jelentése szintén a költségvetés általános vitájának berekesztése után vétessék tárgyalás alá. E szerint, t. ház, nincs más hátra, mint hogy méltóztassék a bejelentett két interpellatiót meghallgatni. Orbán Balázs: T.ház! A belügyminster úrhoz vagyok bátor egy interpellatiót intézni oly közigazgatási túlkapások ügyében, a melyeket én is hihetetleneknek tartottam mindaddig, mig azokról részint személyesen, részint a kezeim közt levő számos bizonyítvány alapján meggyőződést nem szereztem. Az eset a következő. Bács-Bodrogmegyének több községében, nevezetesen Zsablyán, Goszpodiniczán, Nádalyon, Gyurgyevon, Gsurogon, Szent-Tamáson, B.-Földváron, Petrovoszelon a régi felelős őrök, nagyon üdvös és czélszerűnek mutatkozott, intézményének megszüntetésével, éjjeliőr-biztosnak egy hajdani kegyetlenségéről ismeretes, kicsapott csendbiztost, Ivanics Sándort nevezték ki, a ki mindenféle gyanús egyénekből szervezett magának fülig felfegyverzett őrségeket. Ezek valódi rémeit képezik a vidéknek, nincs az a basibozuk banda, a mely kegyetlenségben ezeket csak megközelítené is, tuczat számban vannak nevezett községekben oly békés polgárok és családapák, kiket a náluk divatos torturázás által nyomorékká, munkaképtelenné tettek, sőt többeket agyon is kínoztak. Soha a középkori condottierik vagy tatár martalóezok oly rémtetteket el nem követtek, mint ezek — többnyire börtönökben kiművelt és idomított — söpredék. A kit ezek akár zsarolási szándékból, akár ellenségeik általi felbérlés következtében kezeik közé csípnek, az vagy halál fia, vagy teljes életére nyomorék lesz s nem használ itt semmi panasz, semmi vizsgálat, mert iszonyatos tortúráikat önmaguk közt zárt helyiségben végzik tanútlanul, a bizonyíthatás kizárásával. Ama falukban, ha valamelyik kalandornő férjére ráunt, nem kell válópert indítania, csak Ivanicsot vagy valamelyik őrmesterét kell meg-