Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-304
178 304- orsz&ges ülés január 22. 1SS7 a kik ehauvinismustól vezettetve a nemzetiségeket izgatják egymás ellen a hazaiján, kik a magyarság ellenségéül tüntetik fel azokat a szegény nemzetiségeket, a melyek 1000 év óta együtt élvezik velünk békéké az alkotmány áldásait, kik védeni segítettek azt valahányszor szükség volt rá esnem főnnek áradatként a ny= kunkra, hogy iparunkat irreális verseny nyel, földmí velőinket uzsorával tönkretegyék s adómentes höraanerkedéssel a nemzeti ingó vagyont, magukhoz kerítsék, (Ellenmondások a szélső b'tloldálon. Egy hang: Hót 1848 — 49ben!) leszámítva azt, hojry akkor, a midőn magának a nemzetnek egy árnyalata is a nemzet érdekeivel ellentétes álláspontot foglal el, a mikor akadtak magyar emberek is, a kik megtévesztve hazájuk ellen fordultak, hogy 1848 — 1849-ben voltak a nemzetiségek között ellenségeink, de ne feledjük, hogy voltak köztük barátaink is, kik a szabadságharezot velünk Schwechattól Világosig végig küzdöttek. (Eny hang a szélső baloldalon: Voltak ott zsidók is! Derültség a hal- és szélső baloldal némely pddjain.) S ebben a kárhozatos munkában a nemzetiségek felheczelésében ismét a zsidókat s a zsidó sajtót látjuk zászlóvivőnek. (Ugy van! a bal és bal némely padjain.) Bizonyosan az hiszik, hogy legkönnyebb a közfigyelmet magukról a s nemzetrontó túlterjeszkedésükről elvonni, ha azt munkás svábra, a szegény tótra vagy oláhra terelik. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső bal némely padjain.) Ezzel az idő is előrehaladván, bevégzem felszólalásomat; de nem gondolom, hogy azt méltóbban fejezhetném be, mintha Széchenyi István grófnak, a legnagyobb magyarnak, egy szintén a zsidókra vonatkozó nyilatkozatát idézem. (Halljnk!) Széchenyi István gróf 1844d;en Zay Károly grófnak válaszolva a felsőházban következőleg nyilatkozott: „Az angol nemzet ugyanis elibertáb hattá a zsidó fajt, mert ha például én egy palaczk íéntát öntök egy tóba, azért a viz nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja, ugyanez áll Francziaországra nézve is, de ha a magyar levesbe az ember egy palaczk téntát önt, megromlik a leves és azt meg nem eheti az ember. De más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejön a viz s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket ben nem tarthatom; de biz én a magam gyermekét conserválom és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalismus egyenesen a nemzetiség rovására történik (Helyeslés a bal- és szélső bal némely padjain) s annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlen, hogy most oly elemnek, melynek több intelligentiája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezményeket nyújtson". Továbbá igy nyilatkozott: „Bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül, „nekem is van hazám" ; ez az ültima ratio, ez a kikötőm, mely felé vitorlázok, de mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túl liberalismus által egy túlzó indulat által, hogy magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt másokért tenni nem fogom soha és ezen hűséget minden más nemzetben tudom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az alkotó, legyünk is azok és legyünk tisztán magyarok". A legnagyobb magyar, a kinek örökbölc3eségtí szelleme a felvirágzásnak és haladásnak útját századokra ekénk mérte és megvilágította; a ki minden politikai veszélyt mintegy látnoki ihlettel előre megmondott, a zsidó emancipatióval szemben ezt az álláspontot foglalta el. Ez az idézet pedig, t. ház, feltétlen hitelt érdemel, mert oly könyvből van véve, melyet e t. háznak azon tagja irt, akirről legkevésbé tehető fel, hogy anti^emita elfogultságban leiedzenék, tudniillik Falk Miksa; (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon) de a kinek képviselői működése s irói érdeme iránt, melyeket e könyv megírásával is gyarapított, a közöttünk fennálló politikai eltérés daczára mindenkor táplált elismerésünket az legkevésbé alterálbatja. Végül kijelentem, t. ház, hogy az előttünk fekvő költségvetést általánosságban^ a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal és szélső baloldal némely padjain.) Pulszky Ferencz: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha az előttem szólott képviselő ur tanulmányozta volna a históriát, tudná, hogy az uzsora nem a zsidóknál kezdődött, hogy az oly régi, mint emberi társadalom. (Ugy van! jobbfelöl.) Tudná, ha tanulmányozta volna, hogy a római patríciusok és equesek, kik nem voltak zsidók, sőt tudná, hogy az a hires Brutus, a ki Caesart leszúrta, az a híres hazafi csakugyan uzsorás volt és barátját Cicerót, mikor Ázsiában proconsul volt felkérte, hogy Rhodos várost exequálja — nem mondta ugyan, hogy az ő követelése volt, hanem azt mondta, hoey az ő libertinusának a követelése Cicero erre azt mondta: lehetetlen, hiszen ez csúnya uzsora, ezeket az embereket nem tehetem tönkre. Erre azt mondta Brutus: nem az én libertinusum, hanem magam vagyok a hitelező, tehát értem barátodért tedd meg. (Derültség) Az uzsora olyasmi, a mi minden esetre csúnya, de nem a zsidóknak kizárólagos tulajdona; vannak keresztények, voltak pogányok is, vannak magyarok, a kik uzsorával foglalkoztak. Azért tehát, hogy vannak a zsidók közt uzsorások, ne tessék az egész faj ellen kikelni. (Helyesléi jobbftlől.) Ez a faj az, melyet én nagyon tudok tisztelni, (Halljuk! Halljuk!) mert ezen fajnak köszönhetjük az alphabetumot. Hiszen maga a neve, .AÍphabetum", mutatja, hogy ők találták fel; ők
