Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

304. országos ülés január 22. 1887. 175 A mi pedig a közös hadsereget illeti, arra nézve azt mondom, hogy épen az idő komolysága ezen kezelés megoldását nemcsak hogy lehetetlenné nem teszi, de egyenesen követeli, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert mi aggasztja leginkább a nemzetet szemben azzal az élet-halálharczczal, mely reánk Oroszország részéről vár? Az, hogy nincs nemzeti hadserege, az, hogy nem fogja tökéletesen kifejthetni a maga, erejét, mert annak kifejtésében akadályozni fogja őt az osztrák ezopí. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát az idők komolysága azt parancsolja, hogy ne tekintsünk semmit sürgősebbnek, mint azt, hogy a nemzeti hadsereg felállíttassék. (He lyeslés a zélső baloldalon,) Be van bizonyítva, hogy még az ellenség előtt is lehet hadsereget teremteni, bebizonyította ezt Magyarország 1848-ban. Éhez képest semmi sem az a technicai nehézség, mely származnék abból, ha most a közös hadseregből a magyar csapatokat ki kellene, választani. Egyébiránt bebizonyította, a történelem azt, hogy életbevágó nagy kérdéseket csakis komoly, sőt válságos időkben lehet megoldani, mert rendes időben, morális körülmények közt, rendesen inertia szokott a népen uralkodni. Hogy mi fog bekövetkezni, ha nem fog megtörténni az, a mire, mint egyedüli kisegítő eszközre bátor voltam rámutatni annak előrelátásához bizony nem kell valami prófétai ihletség. Be fog következni múlhatatlanul, bármennyire kíséreljük is meg az önkínzás újabb fokozott, de minden esetre csak rövid ideig tartható epocháját — be fog következni az, a mi már most is minden ember száján lebeg: az állambukás, a kamatreductió; és pedig nem olyan szerény mérvekben, mint a hogy rámutatott azon határozati javaslat, melyet t. antisemita képviselőtársaink benyújtottak, t. i. a szelvényadó formájában, hanem annál sokkal nagyobb méretekben. Szomorú momentum lesz az a nemzet életében, midőn ez a szerencsétlenség bekövetkezik, mert kétségtelen az, hogy ha meg fogjuk is lábalni — mint hiszem és remélem — ennek veszélyeit, de kétségtelen az, hogy koczkára lesz téve ezer éves nemzeti törekvésünknek és szenvedéseinknek egyedüli gyümölcse: a nemzeti becsület. És pedig én azt hiszem, t. ház, hogy magát a nemzetet, a nemzet zömét ártatlanul fogja érni ezért a vád és épen azért rá kell mutatni arra most, hogy kik lesznek felelősek a bekövetkezendő catastrófáért. (Halljuk!) Felelősek lesznek érette első sorban azok —mert ezen dolog gyökere messze visszanyúlik a múltba — a kiknek az volt a politikájuk Magyarországgal szemben, hogy faciam Hungáriám niendicam, hogy koldusbotra jutván, menjen el a kedve a rebelliótól; érni fogja a felelősség azokat, a kik 1867-ben ahhoz kötötték az absolut rendszer megszüntetését, hogy a nemzet áldozza fel önrendelkezési szabadságát a leglényegesebb vagy igen lényeges részeiben és maradjon továbbra is Austriának tartománya, gyarmata s menjen bele a közös vámterületbe (ügy van! a szélső baloldalon.) Érni fogja azokat, kik akkor is, midőn már ismeretes volt a magyar állam sanyarú gazdasági és pénzügyi helyzete: belementek és bele vitték az országot Boszniába, (ügy van! a szélső baloldalon.) Érni fogja még azokat is — és tudjuk, hogy irányunkban még folytonosan a legnagyobb követeléseket teszik — a kik arra unszoltak bennünket, hogy szabályozzuk számunkra a felső Dunát, mely legalább is 50 millióba fog kerülni, és a Vaskaput, mert tudjuk, hogy azt nem imitiálta más, mint a dunagőzhajózási társaságnak és Donau Vereinnak nagy befolyású bécsi emberei, (ügy van! a szélső halon.} Ezeket éri első sorban a felelősség. Érni fogja másodszor azokat, kik elmulasztották érvényesíteni a nemzet jogait és érdekeit, a kik nem mondják meg a kellő helyen, hogy ime most komoly a helyzet, itt az ideje annak, hogy Magyarországon, mely a monarchiának felét s minden esetre nevezetes részét képezi, segítsenek. Pedig meglehet, hogy ha megtennék a kellő lépéseket illető helyen, tán nem is találnának siket fülekre, mert tisztán áll a dolog, hogy ha Magyarországnak romlása következik, ez a monarchiának, a dynastiának romlását is involválja. Meg lehet, hogy első pillanatra talán kellemetlen volna bizonyos helyeken az ily előterjesztés; azonban még sem hiszem, hogy meghallgatásra ne számíthatna. Ámde az illetők készebbek a nemzetet koplalásnak és újabb adóemelésnek kitenni, mint kitenni magukat annak, hogy ott fent pillanatra is mint kellemetlen személyek szerepeljenek. Ha vannak ilyenek, t. ház, őket fogja másodsorban érni a felelősség, (ügy van! szélső balfelől) De nnemzet zömét isten és nemzet előtt igazságosan nem fogja vád érhetni, legfeljebb csak annyiban, hogy nem tudott érdemök szerint elbánni az ily Sáfárokkal. (ügy van! szélső bal felől.) Nem fogadom el a költségvetést, hanem járulok Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Vadnay Andor: Ha a szőnyegen levő költségvetés nem határozott és aggasztó visszaesést, de haladást tüntetne is fel pénzügyeink rendezésében, én, mint egyik tagja azon pártnak, melynek a zsidóügy kielégítő elrendezése képezi programmja lényeges részét, én mint ilyen, mondom, akkor sem fogadhatnám el azt a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsőbal némely padjain.) Hogy mi bizalommal a kormány iránt nem viseltethetünk, hogy mi annak politikájával elégedetlenek vagyunk, annak mindazokon kivül, a melyek e vitában az ellenzéki padokról fényes ékesszólással, meggyőző dialectikával már felhő-