Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

304. oreiágos ülfc jfttnár 2í. 1SS7. 16 5 feketének. Nemcsak kormány, vagy még támadható mmister-crisist látok ebben, hanem a valóságos alkotmány válságnak előjeleit vélem abban felismerni. (Helyeslés bálfelöl.) Sokan azon nézetben látszanak lenni, t. ház, hogy minél nagyobb nehézségekkel küzd a kormány, annál könnyebb az ellenzék helyzete. Én ezen nézetet nem osztom, sőt azt hiszem, hogy minél nagyobb nehézségekkel küzd a kormány, annál nehezebb az ellenzék helyzete, mert hiszen a kormány csak a nehézségeket halmozza rakásra, de az ellenzék van hivatva ezen nehézségeket eltüntetni, (ügy van! balfelől.) Épen ezért, mint ellenzéki képviselőnek, az a nézetem, hogy ha fel is van az ellenzék jogosítva a kormánytól nehéz viszonyok közt programmot követelni, fel van jogosítva a nemzet is az ellenzéktől programmot követelni arra nézve, hogy miként hiszi és képzeli azt, hogy az országot ezen nehézségből kivezesse. (Bálijuk!) Én nem tarthatom helyesnek azt, ha valaki az ellenzék részéről azt mondaná, hogy: „én tudom módját, melylyel ezen nehézségek közül ki lehet szabadulni, (Halljuk !) de meg nem mondom mindaddig, mig én kormányra nem jutok, mert helyes és czélszertí eszméimet a kormány tőlem elvehetne és azokat a maga hasznára felhasználhatná. Ezt én az ellenzék részéről helyesnek nem tartanám; (Helyeslés szélső bal felöl) mert a nemzetre nézve nem az a fődolog és irányadó, hogy a helyes és czélszeríí eszméket és rendszabályokat ki alkalmazza, hanem az, hogy czélszeríí és helyes rendszabályok alkalmaztassanak és én azt hiszem, t. ház, hogy nem érhet nagyobb dicsőség és jutalom ellenzéki képviselőt politikai pályáján vagy akár ellenzéki pártot is, mintha azon elvek fogadtatnak el az uralkodó többség által feltétlenül, a melyeket az ellenzéki képviselő vagy párt helyeseknek hirdet, a ki ennél több jutalmat, ennél több dicsőséget óhajt politikai pályáján, abban — azt hiszem — igen nagy mértékű egoismus mutatkozik. Másrészről, t. ház, nem tartanám helyesnek, mint ellenzéki képviselő azt sem mondani, bögyén ugyan elvállalom a kormányzatot, de ha valahogy nem sikerül azután az, hogy azon bajon segítsek, a mely baj orvoslására vállalkoztam, már előre áthárítsam elődjeimre a vádat, hogy azért nem tudtam eleget tenni annak, a mire vállalkoztam, mert már elődjeim alapjában elrontották a dolgot. T. ház! Őszintén megvallom, azt sem férfias, sem önérzetes politikának nem tartom; (ügy van! szélső balfelől) mert hiszen előtte van az ellenzéknek a helyzet; itt van a költségvetés, megítélheti mindenki és megítélheti saját képességeit, saját elvei helyességét is mindenki. Ha képesnek hiszi magát ezen elvek alapján a helyzetet megjavítani, akkor nyíltan és őszintén elvállalja a kormányzatot és csakis azért felelős, a mi a jövőben történni fog. Ha a helyzetet oly rosznak találja, hogy magát arra képesnek nem érzi, hogy ezen segítsen, hogy elveit erre elégteleneknek tartja, akkor a kormányzatot el nem fogadja. (Helyeslés szélsöbalfélöl.) T. ház! Még egy körülmény van, a mit meg kell jegyeznem egész általánosságban, tudniillik azt, hogy igen nagy hibának tartanám a nemzet részéről egyszerű ígéret alapján a kormányzatot a jelen kormány kezeiből kivéve, más kezekre bizni, mert hiszen akkor ugyanazt a hibát követné el, a mit elkövetett akkor, midőn a jelen kormány jutott kormányzatra. A jelen kormány és pártja tiszta, világos programmot akkor sem adott, hogy mi módon fogja eszközölni e gazdasági bajok sanálását. Láttuk, hogy a világos programm hiján az egyszerű ígérettel hova jutottunk. Ha már most a nemzet ily egyszerű ígéretre változtatná meg a kormányt és ajándékozná meg bizalmával azokat, kik erre hivatva érzik magukat, 10 év múlva ismét igen könnyen ott lehetnénk, a hol most vagyunk; az Ígéret akkor is meg volt téve, a jó akarat is meg van, de az eredmény a legrosszabb, (ügy van! balfelöl.) T. ház! Én azt nem polemicus szempontból, vagy bizonyos speciális állítások megezáfolására akarom felhozni, hanem pártállásom igazolására, mely — mint az igen tisztelt ház tudja —- párton kivüli. És itt nem mulaszthatom el, hogy néhány szóval ne reflectáljak azon igazán indokolatlan támadásra,melyet egész általánosságban Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam intézett mindazon képviselőtársai ellen, a kik párton kivüli állást foglalnak el, (Halljuk! Halljuk!) a kikkel eddig mindig jó egyetértésben élt mind ő, mind pártja, a kiknek egy része őt is, pártját is szavazatukkal támogatták, a mely igaz, hogy csak egy szavazat, de ép annyit ér, mint a ministereké és mint bármely párt egyes tagjáé. Mi czélja volt az igen tisztelt képviselő urnak ezen támadással, azt én megítélni nem tudom. Provoeálva nem volt semmi körülmények között. 0 azonban mégis megtette e támadást s én nem tehetek egyebet, mint hogy azt részemről visszautasítsam. (Helyeslés balfelől.) Az igen tisztelt képviselő ur tán nem vette tekintetbe, hogy az én pártonkívüli állásom miként keletkezett? Én pártonkívüli állású programmal, léptem választóim elé, melyet a körülmények és kivált meggyőződésemnél fogra terjesztettem választóim bírálata alá. Választóim engem e programm alapján megválasztottak. Már most kérdem, nem voksa-e nagyobb jellemtelenség, ha e pártállásomat bármi előnynél fogva elhagynám, egyik vagy másik párthoz csatlakoznám és ezáltal választóimat megcsalnám, kik e programúiba vetették bizalmukat, mely egyik fennálló párt keretéhe sem alkalmazkodik szigorúan. De első felszólalásom óta szolidaritásba helyeztem magamat, mint eíü